.
 
Home  Calendar  Keresés  Taglista  Csoportok  Regisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenetek

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (14 fő) Szer. Szept. 13, 2017 6:30 pm-kor volt itt.
Latest topics
» I. osztás
Pént. Szept. 15, 2017 3:00 pm by Iris Lily

» Hey Doc! The past is just the past!
Szer. Szept. 13, 2017 8:28 pm by Talia L. Sarid

» It's time for a...
Szer. Szept. 13, 2017 7:59 pm by Christian Acker

» the Beauty and the Beast - and you, Mr.
Szer. Szept. 13, 2017 4:26 pm by Talia L. Sarid

» Let's make a deal
Hétf. Szept. 11, 2017 9:14 pm by Christian Acker

» Explain, explain!
Vas. Szept. 10, 2017 7:12 am by Rhodan Bear

» The beginning of a beautiful friendship? (18+)
Szomb. Szept. 09, 2017 10:54 am by Vendég

» I want it now!
Szomb. Szept. 09, 2017 9:12 am by Areus Jahn

» Az első nap a világvégéig (Szabad játék) 18+
Csüt. Szept. 07, 2017 2:41 pm by Lukas Schmidt


Share | 
 

 Halle "Hudson" Haraldsdottir

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég

Vendég



TémanyitásTárgy: Halle "Hudson" Haraldsdottir   Szomb. Aug. 26, 2017 6:28 pm

Halle "Hudson" Haraldsdottir

## Mjölnir ## Hayden Panettiere ## 29##

Ennyit rólam tömören

Utálok magamról sokat rizsálni, ezt elfogadod? A fegyverekről jobb szeretek Társalogni. Meg az eredményekről. De ha muszáj, hát... Bolondnak tartanak, meg betegnek, kegyetlennek. Nekem ez mind normális. Énszámomra épp a nyugodt kis teadélutánok érthetetlenek, meg az egymás feltétlen szeretete rizsa. Egy ember van, akit feltétel nélkül szeretek. A Bátyám. Vége a listának. Még anyám is leginkább csak munkatárs, beosztott.

Életem története

Azt mondják, ahol eltörsz, ott leszel a legerősebb. Én sok helyen eltörtem már.

Nem is igazából azon a ponton, amikor először futottunk versenyt az idővel a légoltalmi sziréna felharsanásánál, amivel együtt csattant az égdörgés, hogy belevegyülhessen távolról a másik toronyból hallatszó fegyverropogás.
Nem is akkor, mikor először vágtam meg magam késsel olyan mélyen, hogy anyám kellett összevarrjon, vagy mikor először hallottam apámat úgy szidni a bírákat, hogy azt sem tudtam, mikor vesz levegőt.

De akkor, mikor végre felfogtam, mit jelent a család és értékelni is tudtam. És akkor, mikor ezzel szinte teljesen egy időben látnom kellett apámat felkoncolva, és mellé azt, ahogy anyám fülig véresen, kétségbeesve megpróbálta visszatömködni a szerveit a hasüregébe. Látni, hogy a törődő és szerető ember, aki volt olyan kegyes, hogy hagyta a nála javításra leadott fegyvereket kipróbálni, bugyborékolva köhögi fel a vért, aztán olyan üvegessé válik a szeme, mintha átlátna a fölöttünk lévő mind a százakárhány emeleten és még a felhőkön is túlra. A csillagok közé, ahol nincs mocsok, csak mérhetetlenül mély és sűrű béke.
Akkor, mikor anyámat is láttam összetörve bömbölni, orrát a vértől csöpögő kezébe fújni, majd belecsimpaszkodni a hajába és tépni azt, a sarokba húzódva, akár egy kivert, megalázott kutya. Fejét a falba csapkodva - talán azért, hogy hátha ő is szép lassan belehal, vagy legalább begolyózik, hadd ne vegyen tudomást erről az egészről.

Aztán akkor, mikor kamaszlányként ráeszméltem, hogy miért fordul meg nálunk annyi idegen, és miért férfi egytől-egyig. Hogy miért kell olyankor mindig a zárt ajtó mögé húzódjanak anyámmal, és miért szabad valami nagy ricsajjal járót játszanunk a Bátyámmal, amit amúgy máskor nem.
Még mindig emlékszem arra, ahogy akkor ránéztem Asgerra, ő meg vissza rám. Apunál még tudtam sírni, ennél már akárhogy akartam is, nem ment. Csak hallgattuk csendben és szégyenben a zajokat odaátról egy darabig, aztán inkább kivitt a folyosóra, bármennyire nem lett volna szabad. Tudtuk persze mindketten, hogy miért történik, de tagadhatatlanul fájdalmas volt. Azt hiszem, akkor tettünk egymásnak néma esküt, hogy bármibe is kerüljön, megoldjuk, hogy soha többé ne szoruljunk ilyesfajta támogatásra és védelemre.

"My motivation
An oath I've sworn to defend
To win the honor
Of coming back home again."


Aztán jött Lena drága, aki olyan gyorsan ment is, ahogy bekerült a képbe. Vitte magával a legjobban fizető kuncsaftokat is ugyan, de azokat leszarom, mindig van másik, mert ahogy a kajára és vízre, a nőkre és szolgáltatásaikra is van igény.
A hülye kurvájának viszont gyorsabb volt a pengéje és élesebb is jóval, mint az esze. Szeretett azzal vagdalkozni, hogy nincs olyan őrült, mint én. Ez így volt, őrült és hülye közt nagy a különbség. Csak annyit kellett volna felfognia, hogy "míg nem tiszta a célpont, nem nyírjuk ki". Ezzel vált ő maga tiszta célponttá a végén. Mert "A": mit is olyan kibaszott nehéz ezen felfogni? És mert "B": az eskü kötelez, ha beledöglök is.

Egy magamfajta lány ebben a világban rengetegszer eltörhet. Egy ilyen lány könnyen válik állattá.

Ez is csak egy pár ok rá, az eddigi legfontosabbak közül. Három, amire most visszaemlékszem. Ebből kettő volt olyan, amiből soha a büdös retkes életben nem másztam volna ki, ha nincs ott mellettem a Bátyám, aki befogja a fülem, ha valamit nem kell hallanom, vagy elráncigál, mikor földbe gyökerezik a lábam.
A lábaim, nos, azok most is földbe gyökereznek, de ennek most más az oka. Nem egyszerű visszafogni az M82A1-et, lévén annak idején tankelhárítóként használták. Nagyobbat rúg, mint két ló, azt mondják - bármi is legyen az.
Most rajtam a sor, hogy kiráncigáljam a fülig érő híg szarból, ami még hullámzik is, és amibe úgy tűnik, nagyra tátott szájjal került.

"Unlock the dark destroyer that's buried in me
My true vocation
And now my unfortunate friend
You will discover
A war you're unable to win."


Egyébként, tudod, milyen könnyű tömegverekedést szítani? Csak egynek kell az anyját szidni, aztán gyorsan elhajolni, mikor be akar húzni, hadd üsse a melletted lévőt. Nekik lökni egész véletlenül egy harmadikat, meg úgy tenni, mintha a negyedik ok nélkül ráncigálna meg. Kész is, két perc alatt összesereglik az egész emelet. Vagy három. Meg még tíz szint nézi. Te meg simán elfuthatsz a liftig, hogy az egyik, megfelelő szinten lévő lakás zárát benyomd a fegyver tusával. Még egy torkot elmetszeni és meglékelni egy szívet már végképp gyerekjáték. Ja, hogy a kölyök? Ha az arcukba hajolsz mosolyogva, a szádon merőlegesen felfektetett ujjal és lepisszeged őket, akkor csendben maradnak.

Időm volt bőven, hogy a fotelt támlájával az ablak alá forgassam, és erre, meg az ablakpárkányra betámasszam az M28-ast. Még legalább a térdemnek is van egy kis kényelme, nyugodtan ránehezedhetek. A távcsöves pásztázás idejére még nem zavar a hűvös-csípős ízesítésű gumiszármazék, amit rágok. Meg az ősrégi dallam sem, amit ilyenkor szeretek dúdolgatni.

"Every broken enemy will know
That their opponent had to be invincible
Take a last look around while you're alive
I'm an indestructible master of war"


Nem nehéz észrevenni a bátyám a mágneses falnál, de a másik, az keményebb dió. Nem sokáig marad egyhelyben, talán már kezdi fárasztani Asger ütlegelése, de az a szerencsém, hogy nem számít egy hirtelen és messziről jövő fejlövésre.
Mutatóujjam tövig a számba veszem, hogy alaposan megnedvesítsem, és beletartom a levegőbe az ablakon kívül, mintha nem tudnám még amúgy, hogy merről is fúj a szél ilyenkor, és milyen erősen. De a véletlenre nem szabad bízni, ezt most végképp nem. Ezen valami olyasmi múlik, ami még az én életemnél is fontosabb nekem. A Bátyám élete, az egyetlen gyenge pontomé.
Belövöm a távolságot és a fegyver hordását, majd a rágható sűrűtaknyot a kussban reszkető lánykölyök elé köpöm, s ismét a távcsőbe meredek. Eljön a csendesség ideje, mikor már csak a szívverést kell összehangolni a légzéssel. Csillapítani kell, hiába dobrokol úgy a fülembe, mint a karabély folyamatos csattogása. Mélyebb levegő be, és nagyon lassan ki. Ismét be, és nagyon lassan ki.
- Csak egy tizedmásodpercre állj meg, te féreg. - morgom magam elé, s mintha meghallgatta volna a kérést.
Csatt.
Amint tiszta a célpont, tiszta a lövés is. Az ottani ablaktáblából is kiszakított egy jó darabot, meg megannyi repedést szült még rajta, csinos óriáspókhálóban. Ember lesz a talpán, aki kitalálja, honnan is jöhetett pontosan a végzetes acélköpenyes ólomdarab, de addigra én már úgyis rég otthon leszek. Hiányzik ugyan a testvéries tenyérbecsapás a sikerért, és nehéz szívvel hagyom hátra őt, de dolgom itt bevégeztetett. Ugyan a Asger még nem szabad, de nem is az volt a cél, hogy a fél várost kiírtsam. Egymagamban nem is menne. Időt akartam nyerni neki csak, ezzel ellesz egy darabig. A lényeg és a tökéletesen végrehajtott terv annyi volt, hogy ezt a fölényeskedő marhát lekoptassam róla, hadd szusszanjon kicsit. Gondolom, úgyis kihajítják a falon túlra, az elkerülhetetlen lenne. Ha megmenteni akarnám, abba az egyikünk belepusztul, és azt sosem bocsátaná meg magának, ha ilyen tehetetlenül kell végigszenvedje, hogy feldobom a talpam. Azt viszont tudom, hogy ha most összekapja magát, akkor nagyjából észnél lesz, mikor kihajítják és nem nyeli le keresztben valami óriáspatkány. Azzal már meglesz. A többit úgyis megoldjuk, mint bármikor máskor - együttes erővel, még ha két irányból megközelítve is.

Összerámolom a fegyver cókmókját a szövettokba, és a vállamra veszem. Végignézek még a lánykölykön. Összepisálta magát, de mit vártunk volna tőle?
Morranok egyet, és rándítok a fejemen az ajtó felé. Nem jön, így magam kell összekaparjam, felsegítem a hátamra. Jó lesz pengefogónak ott, ha meg megússza, hát... Ugyan fiatal még a kis lelkem, de majd kineveli a többi szuka. Úgyis apadt a létszám eggyel ma.

Beteg és kegyetlen lennék?
Nos, ez egy olyan kórság, amire nincs ellenszer - de ha lenne sem élnék a lehetőségével.
Teljesen jó nekem így.


Valami, ami igazán fontos

A fegyvereim. Meg a mások fegyverei, amikre szemet vetek.
Akarok egy Harley-t. Halmozzuk azokat a H-kat, kérem.
##
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Halle "Hudson" Haraldsdottir   Szomb. Aug. 26, 2017 9:03 pm

Üdvözlünk köreinkben, kedves
HALLE, vagy Tripla H



Hát, szia! *_*
Először is, torkot köszörülnék. Mint kivarrt nő a kivarrt nőnek, ha más életünk lesz is nagyon, és más társaságban tengetjük a napjaink, hadd mondjam el: csodállak, és valószínűleg csodálni is fogom ebben a mocsoktengerben megtett minden egyes lépésedet, és feltételezni merem, hogy ezek a lépések döngeni fognak a város vérrel pettyezett kövezetén, akkor is, ha az ördögi tekinteted egy angyal kissé vadabbul színezett külsejére forrt, és akár szárnyakon is repkedhetnél a többi - bocsánat, nem tudok nem kimondani dolgokat kerek-perec, amikor te is ezt teszed - légyfingnyi alak fölött.
Szóval utálsz magadról rizsázni, mondod? Én meg imádom hallgatni, olvasni, imádnálak megismerni, még ha el is tudom képzelni, hogy taposnád el a magamfajtákat, hogy taposnál el bárkit, aki téged vagy a szeretett bátyádat veszélyeztetni mer. Ó, igen, volt hozzá is szerencsém, és így, hogy te is - habár csak ismertető soraid révén - megfordulsz a kezeim között, rögtön módom adódik összekapcsolni a kettőt egésszé, téged és őt, akik, ha akarnátok, szerintem az egész világot, de legalábbis ezt a különben olyan undorító várost felcsaphatnátok a hónatok alá, és gyakorlatilag akármit tehetnétek vele.
Mert igen, pont ezt nézem ki belőled!
Fájdalom ért? Összevarrod, és még le is kened méreggel, hátha máskor is oda találná valaki vésni a fogát, és már majd ő járja meg. Úgy érzed, nem tudod irányítani a sorsot, elvettek tőled valamit, amit szeretsz? Hát majd ezt teszed te is, elveszel, elosztasz, a magadénak tudsz, eldobsz, amit csak akarsz, mert megvannak rá a lehetőségeid.
És... fegyverek. Igen, ez rémlik, ezt a bátyádnak is írtam. Meg sem lep, mint két tojás, olyanok vagytok, legfeljebb a te arcod szebb és ártatlanabb. De tudom, hogy nem vagy kevésbé veszélyes, a nők sosem kevésbé veszélyesek, látszik, hogy okos vagy, hogy fondorlatos, de mit neked bármely sutának tetsző női praktika, ha fegyvert lehet ragadni, és jóformán ikonikus léptekkel lehet elindulni csatába, hogy megmentsd az egyetlen dolgot, ami oly fontos neked.
Csak izgulok a sikeredért, holott te láthatóan nem izgulsz, te tudod azt, mi fog történni, szinte érzed az ízét a szádban. Ha kell, meghal majd mindenki más, csak te túlélj, és ez speciel nekem is ismerős, mintha a sivatag törvényei szerint élnéd te is az életed, csak nálad kicsit más a környezet. Nagyra becsülöm azt, hogy reálisan látod a helyzeted, az övét, az egészet, bár szavaid, bevallom, megrettentenek - meg is mosolygom kissé - a falakon kívülre szánod hát a bumeráng testvéredet, tudva, hogy úgyis visszatér majd? Ígérem, ebben igyekezni fogok segíteni, ha valóban megjelenik.
De vissza is rád! Az, hogy ilyen méltón egymáshoz olvadtatok, nem szabad elterelje a figyelmem a tényről, hogy önmagad is nagyszerű vagy, és az ő távolléténél semmilyen jobb alkalom nem adódhat arra, hogy ezt az egész városnak meg is mutasd. Fegyver el, most épp. Vajon milyen szelek fognak fújni eztán? A család híján a munka lesz még inkább az első? Vagy a magányod kissé meg tud majd gyengíteni? Betegnek és kegyetlennek nevezed magad, de én máris ezer másik benned egyértelműen meglevő tulajdonsággal tudnám árnyalni a képet: karakán vagy, kihívó, kissé talán nyers, pazar önismerettel rendelkező, az irányítást a két kezében tudó, sok terhet elviselő, vasakaratú, és tán mégis csak egy angyali mosollyal, heves hugica-szeretettel lángoló lelkű lány vagy, aki ráadásul saját bevallásod szerint nem is törekszel arra, hogy másmilyen legyél.
És ezért, ha kellene, ha lehetne, rögtön pluszpontot szavaznék! Aki valaha azt akarná, hogy másmilyenné válj, azt... csak belezd ki, vagy ahogy gondolod. Én máris rajongok érted. Csak objektívan.
Végezetül hadd tegyem hozzá, részvétem az édesapád elvesztése, és az édesanyád viselkedése, tán megroppanása miatt. Bízom benne, hogy erőt merítesz ezekből, mert mint azt úgy fest, mindketten tudjuk, mocskos, sötét világ várakozik rá, hogy egyikőtök az uralma alá hajtsa a másikat. Én száz százalékban neked szurkolok.
Vesd magad a bűnbe, és lődd porrá, amit kell - üdvözöllek a bátyád oldalán, még ha ő épp nem is lesz ott, mire odaérsz.
SVEA

Vissza az elejére Go down
 
Halle "Hudson" Haraldsdottir
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Hive City :: Némi civilizáció :: Lakosaink :: Akik már megérkeztek :: Mjölnir-
Ugrás: