.
 
Home  Calendar  Keresés  Taglista  Csoportok  Regisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenetek

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (14 fő) Szer. Szept. 13, 2017 6:30 pm-kor volt itt.
Latest topics
» I. osztás
Pént. Szept. 15, 2017 3:00 pm by Iris Lily

» Hey Doc! The past is just the past!
Szer. Szept. 13, 2017 8:28 pm by Talia L. Sarid

» It's time for a...
Szer. Szept. 13, 2017 7:59 pm by Christian Acker

» the Beauty and the Beast - and you, Mr.
Szer. Szept. 13, 2017 4:26 pm by Talia L. Sarid

» Let's make a deal
Hétf. Szept. 11, 2017 9:14 pm by Christian Acker

» Explain, explain!
Vas. Szept. 10, 2017 7:12 am by Rhodan Bear

» The beginning of a beautiful friendship? (18+)
Szomb. Szept. 09, 2017 10:54 am by Vendég

» I want it now!
Szomb. Szept. 09, 2017 9:12 am by Areus Jahn

» Az első nap a világvégéig (Szabad játék) 18+
Csüt. Szept. 07, 2017 2:41 pm by Lukas Schmidt


Share | 
 

 Rhodan Bear

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Rhodan Bear

Intéző
avatar
Foglalkozása: : teszem, amit mondanak
Tartózkodási helye: : Elit-körzet
Hozzászólások száma : 36
Érkezett: : 2017. Aug. 20.

Intéző

TémanyitásTárgy: Rhodan Bear   Szomb. Aug. 26, 2017 9:36 pm

RHODAN BEAR

## elit ## Amaury Thimonier ## 35 év ##

Ennyit rólam tömören

Hogy. Milyen. Vagyok.
Áhá.
Unalmas. Mint az életem. Üljünk le egymással szemben, meredjünk egymásra, melyikünk meddig bírja pókerarccal. Én fogom megnyerni a menetet. Vagy, ha jobban akarsz ismerni, találkozzunk inkább éjszaka, verjük össze egymást... Abban az esetben nem lesz sok időd, hogy a tapasztalataid továbbadd rólam bárkinek.

Életem története

Az a múltkori még mindig buzerálja a fantáziámat. Hiába ismerik olyan sokan a nevemet a nyomorult klubokban, a teraszokon, ahonnan jobb híján nem lehet lelátni, mert hova is néznénk, mi bassza a bambuló tekintetek sokaságait? A rohadás, mindenütt az, egymást felzabáló, végletekig egyszerűsödött, ösztönállattá lényegült valaha-emberek egész halmai, akiknek elég a szemébe nézni egyszer, és mindent elárul a tekintetük.
Nem mintha idefenn összefutnék velük, igaz? Szívok valamit, fogalmam sincs, mi az. Az a lényeg, hogy jobb legyen tőle, de legalább ködösebb, mint előtte volt. Felül kellene állnom ezeken a nyavalyásokon, akiket oly kicsinyes dolgok éltetnek, és akik beleőrülnek lassan a környezetük által nyújtott keserű feltételek tucatjaiba, amik meggátolják, hogy bármit elérhessenek. Elkorcsosultak. Testük minden porca eszköz, amit csak a funkciók erősítése végett kell minimálisan karbantartani. Igen, ilyennek látom mindet. Mindet, kivéve őt.
Mert mi volt ez? Színes gondolatok kusza halmaza szövi át az elmém, míg tálalják a vacsorát. Nem épp egy kurva nagy kaland, por, zselé, semmi felismerhető. Gazdagok vagyunk, de éppenséggel semmivel se jobb. Az a tudat kell, hogy boldoggá tegyen, hogy ahhoz, hogy egyáltalán enni tudjak, nem kellett lemészárolnom előbb a vacsorát, kiszaggatni tőből a kart, nyúzni-perzselni, fűszerezni, hogy királyi lakomám legyen.
De, a kurva életbe is! A mohóság az egyik olyan bűn, melynek ellenállni nem csupán nem tudok, gyakorlatilag meg sem próbáltam soha. Inkább ennék emberhúst minden egyes alkalommal, amikor testemet éhség feszíti meg, semhogy a kreditek csorgása köré összpontosult, unalmas életem legyen, amelyben minden egyes szavam kés ugyan, amit tüdőkben, szívekben és gyomrokban forgatok, amikkel lemetszerk egy ujjat vagy egy fület, vagy selyemzsínórt köttetek nyakak köré, de gyakorlatilag eltelhetne úgy az egész életem, hogy egyetlen torkot sem szorítottam meg soha.
Unalom! És azt nem tűröm el magam körül. Egyébként sem, de kiváltképp azóta hogy feltüzelte annyi mindentől untatott tudatom az a nő, ha csak egy éjszakát rontottunk is egymással el, s ha a másikról éppenséggel nem is sejtjük, ki az ördög lehet.
Jobb kezem, a nő, aki okosabb bárkinél ezen a fénytelen, mégis csillogó, öndicsőítő, roskatag helyen, minden bizonnyal ki tudná deríteni, ki is ő. De hiába bízom benne annyira, hiába adnám oly könnyen a kezébe az egész családi vagyont, hogy kénye-kedve s legjobb tudása szerint ossza és szorozza azt, a titkos életemről egyelőre nem számoltam be neki.
Hogy mit hazudok, ha hajnalban törött orral a mosdókagyló fölé hajolva talál? Nem kérdez, nem kell hát válaszoljak semmire. Csak nyújtja a gézt, fertőtlenít. Talán néhány sötét megjegyzést is kapok, milyen ostobaságokat művelek folyton, de csak az ő szavaival. Ha éppen dühtől fűtve is, de alázatosan, minthogy partnerek vagyunk, és ő hálával tartozik - ha nem is kérem számon soha - nekem.
Hogy mit hazudok, mit művelek magammal? Elhagyva a körzetet, ahol biztonságban tudhatom magam, ledobva a megszokott, elegáns ruhát, és felöltözve helyette mint csotrogány mocsadék, akinek foga emberhúsra fáj. Beveszem magam a legrosszabb körökbe, ahol a szabadkezi harc csak egyrészt kreditre, de másrészt életre-halálra megy. Nem a tét érdekel, nem féltem az életem, a vagyonom. Mindig visszajöttem eddig is, még hogyha olykor van némi tőkém a fogadásokban, vagy van némi keret, ami a dolgot a férfias küzdelemnél többé, taktikai játszmává teszi. Ők nem tudják, ki vagyok, engem nem érdekel. Két életet játszom, az egyikben a taktikus szemétláda vagyok, ki csupán a szavaival éli ki az agressziót, s amint néhány óra eltelt a holdkelte után, már veszem is nyakamba a várost, kutatva újabb helyet, ami tönkretételre, bevételre, szórakoztatásomra alkalmas lehet. Ha épp kurvák közt fordulok, hát ott, nem tartozom senkinek beszámolóval arról, mi történik velem. Intézzük ügyeink, a jobb kezem és én, de az igsazi személyiségem, a szabad vadászom az éji lény, aki csontokat tör puszta kézzel és leszaggatja az arcról a bőrt, aki még egyet rúg bele, ha a padlón fekszik úgyis, s majd a tócsányi vérben büszkén emelt fővel tapsoltatja magát.
Törött bordával is értem már haza pirkadatkor, s ahhoz sem kellett sok, hogy megoldjuk ketten. A másnapi munkám során több volt bennem az anyag, mint szokás, de mindössze ennyi, s ha utána le is roskadtam asztalom mögött, túléltem ezt is tulajdonképpen könnyedén.
Ó, hogy megrángattalak? Úgy, hogy a füled a markomban maradt? Balra el vele, vaalki felkapja, még darálva másnap éppen elmegy. Úgyis tudjuk, vagy legalábbis én tudom, mi lesz belőle. Azért is választom inkább az egészben sütöttet, ha magamnak csavarom is le a fejét a testről, hogy másnapra nem-szintetikus ebédem legyen.
És amikor nem a hecc kedvéért - tehát akár a saját vérem is feltéve tétnek úgy istenigazán - verekszem a másnapi meleg élelemmel, jól tudom, kiket kell megkenni, hogy nagy biznisz legyen. Ez volna a dolgom, az egyetlenegy, és maradéktalanul értek is hozzá - egy kis nyugtató ide, egy fogadási megbízás oda, ha a ház sokat nyer, én még többet nyerek, és nem figyelnek rám fel soha. Soha, kivéve ő. Pedig nem akartam kurvázni, be se akart szervezni senki a szokott csinibabák közül, már tudták, hogy amúgy is agyonverek valakit ma este. De megtalált. És a fejemben maradt. Majd valaki kiveri onnan, mielőtt meghal, és máris nemes célt szolgált az élete azon túl is, hogy a kajám lehet.

Valami, ami igazán fontos

Nekem semmi se számít. Semmi se szent. De ha legalábbis olyat keresünk, ami igazán fontos, legyenek azok a tulajdon kezeim, amikkel téptem már bőrt és vertem már csontot, és ezernél többször voltak segítségemre, hogy túléljek bármilyen helyzetet.
##
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Faye

Független
avatar
Hozzászólások száma : 15
Érkezett: : 2017. Aug. 20.

Független

TémanyitásTárgy: Re: Rhodan Bear   Vas. Aug. 27, 2017 1:58 pm

Üdvözlünk köreinkben, kedves
Rhodan



Megtisztelő, hogy egy rokonléleknek írhatok! Mert hát gyilkosok vagyunk s ezen nincs mit tagadni!
Medve. Az első dolog, amin fennakadt figyelmem s már nem is kell tovább haladnom ahhoz, hogy kialakuljon bennem egy kép Rólad. Nem túl barátságos, nem is szeretetre méltó plüssmackó. Mi az, ami elsőnek eszébe jut az embernek egy medvéről? Hát nem egy öltönyös, kifinomult ízléssel megáldott úriember. Sokkal inkább villan be egy grizzly képe, mely üvöltve védelmezi territóriumát. Egy elsőrangú ragadozó, erős és kegyetlen gyilkos. Totemállat, melyre istenként tekint sok ősi kultúra. Felröppen a kérdés vajon megvan-e a karakterben az a tiszteletreméltó kisugárzás, amely a medvét ily magasságokba emelte? A neved, látod, meghatároz! Magabiztosságot, legyőzhetetlenséget sugall. Féltem, hogy csalódnom kell és a jellemzésedben felállított grizzly helyett ölelgetnivaló teddy macit jellemeznek majd életed lapjai. Szerencsére nem kellett csalódnom!
Nem kell félj,vadász a vadásznak barátja! Felboncoltalak, ahogy te teszed áldozataiddal,s több szemszögből vizsgáltalak meg már-már nagyítón keresztül.
Eljátszottam pár gondolattal, hogyan is állnak majd hozzád az emberek? A rendfenntartók, vagy a vadak, akiket puszta szórakozásból, istent játszva gyilkolsz. Ne hidd, hogy szavaimban megvetés van, épp úgy nézem le a sivatagban senyvedő szerencsétlen halálraítélteket, ahogy te teszed a falakon belüli... civilizációval?
Gazdag vagy, az elit rétegről mindenki tudja, hogy azt tesz, amit csak szeretne. Miért ne tehetnéd te is, mindenféle következmény nélkül. Tudjuk, a törvények azokra vonatkoznak, akiknek nincs elég pénze megváltoztatni a rájuk eső felét. Miért büntetnének tehát a rendfenntartók éjjeli játszadozásaidért? Az álruha hasznos, Nem sejtik ki vagy.... de óvatosságra intenélek, hiszen te sem tudod ők kicsodák. Mulatságos nem? Szemtelenül lazán veszed az életet! Átfutott agyamon vajon miért nem fordítod hasznos elfoglaltságokra sok feles energiádat, ha már úgyis úgy unod az életed? Szívesen invitállak meg a sivatagba, hogy megmutassuk mi mindenre használhatnád unalmas perceidet, ha az életben maradásért kéne megküzdened. Mert ugye ott még a gyűlölt szintetikus étel sem terem bársonypárnán.... Eszembe jutott az is... mi lenne ha a te szemszögedből nézném az eseményeket. Hasznosnak tartod e, amit teszel? Hisz nekik már úgy is mindegy! Olyan életük soha nem lesz mint neked. Szenvednek, cipelik sorsukat rendületlen a végtelen fekete lyukban ahova a társadalom taszította őket. Lehet humánus is cselekedeted. Neked is és nekik is jó. Úgyis meghalnak, jobb ha harcban, hősiesen, mint az emberképben repdeső keselyűk által. Sajnos ez a sorsa a halottaknak, eladják őket, akár a marhákat. Persze erről sokan nem tudnak, édes tudatlanság lengi körbe őket. Te tudod mi folyik itt, jogosan állítod,hogy inkább eszel olyat, amit te magad ejtesz el,mint porrázúzott változatukat.
Belemásztam kicsit a városiak fejébe is. Ők hogyan láthatnak téged? Az idegen, aki idegesítően ugyan olyan mint ők. Jobban bevenné a gyomruk, ha egy felettük álló osztogatná az igazságos halált? Ha tudnák, hogy az általuk öltönyös ficsúrnak tartott banda egyike jön el hozzájuk, s nyeri sorra meg helyettük a számukra oly fontos verekedéseket?
Jobb vagy-e azoknál, kiket lenézel? Van-e különbség vadász és vadász között? A medve azért öl mert életben akar maradni. Te ezért ölsz? Ugye hogy nem!
Biztosan szemmel foglak tartani kedves Rhod! S ha majd utad a sivatagba visz, látogass meg minket!
Végezetül, szeretnék gratulálni! Foglalózz és vesd bele magad Hive City mocskos éjszakáiba!

Faye

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Rhodan Bear
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Hive City :: Némi civilizáció :: Lakosaink :: Akik már megérkeztek :: Elit-
Ugrás: