.
 
Home  Calendar  Keresés  Taglista  Csoportok  Regisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenetek

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (14 fő) Szer. Szept. 13, 2017 6:30 pm-kor volt itt.
Latest topics
» I. osztás
Pént. Szept. 15, 2017 3:00 pm by Iris Lily

» Hey Doc! The past is just the past!
Szer. Szept. 13, 2017 8:28 pm by Talia L. Sarid

» It's time for a...
Szer. Szept. 13, 2017 7:59 pm by Christian Acker

» the Beauty and the Beast - and you, Mr.
Szer. Szept. 13, 2017 4:26 pm by Talia L. Sarid

» Let's make a deal
Hétf. Szept. 11, 2017 9:14 pm by Christian Acker

» Explain, explain!
Vas. Szept. 10, 2017 7:12 am by Rhodan Bear

» The beginning of a beautiful friendship? (18+)
Szomb. Szept. 09, 2017 10:54 am by Vendég

» I want it now!
Szomb. Szept. 09, 2017 9:12 am by Areus Jahn

» Az első nap a világvégéig (Szabad játék) 18+
Csüt. Szept. 07, 2017 2:41 pm by Lukas Schmidt


Share | 
 

 I want it now!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Shantelle Regine

Királynő
avatar
Foglalkozása: : I'm the Queen..so
Tartózkodási helye: : Az éjszakában
Hozzászólások száma : 15
Érkezett: : 2017. Aug. 25.

Királynő

TémanyitásTárgy: I want it now!    Kedd Aug. 29, 2017 12:53 pm

from the Queen

Ha szép emlékekkel képes lennék visszagondolni az apám néhai, egykori bölcsességeire, mondhatnám, hogy fülembe harsog éppen, hogy mindig állj több lábon. Mert ha egy befektetés csődöl, nem úgy megy, mindig lennie kell egy másik alternatívának. De soha ne engedd meg magadnak, hogy úgy állj a világban, hogy nincs semmid és csupán a napokat számolod míg beüt a baj. Ezúton köszönöm a génbanknak, hogy volt szíves ezzel a tanáccsal ellátni valaki mást, magamnak pedig köszönöm, hogy kihallgattam. Valahogy sosem ragadtak meg az olyasmik bennem, amiket muszájból kellett hallgatnom. Untatnak egyszerűen. Most sincs ez másképp. Nem szeretem a muszájt. Sarokba szorítós érzetet ad, bennem pedig bekapcsol a menekülési ösztön, melynek általában valami gyilkosság a vége. Micsoda véletlen mi?
Van egy hátulütője annak, ha királynőnek tekintenek. Minden probléma megoldását tőled várják el. Pedig oh, ha visszatérnénk régi jó szokásokhoz bizony kidobálnám rájuk a szép vaskos adókat én pedig csak kefélnék, mulatnék és vadászgatni járnék a kegyeltekkel. De hol vannak már a régmúlt csodái? Elfedte őket az idő. Valaha jogarral irányítottak, most korbács kell. Értéke volt a koronának, fontos volt és számított. Nekem nincs kifejezetten egy vitrinben őrzött koronám és nem azért ülök a trónon mert elődöm is uralkodott. Sőt, inkább hagyjuk, hogy az elődeim mit csináltak. Valamikor értéknek, büszkeségnek számított egy gyermek. Pláne ha egészséges volt. Pláne ha képes volt lány létére arra, hogy teherbe essen. Az én anyámék ezt szégyellték és félredobták, mondván nincs rám szükség. És te, drága bátyám? Meghajoltál nekik és őket választottad. Helyettem. Remélem azóta hozzáadtak valami buta tehénhez, te pedig birka módra belementél. Csináltál neki vagy húsz gyereket és fetrengsz a fene nagy boldogságban a kerületed békéjében, magasról  szarva arra, hogy én élek-e vagy sem. Mind magamra hagytatok. Mind. A listám pedig még csupán csak egyetlen névvel rövidebb. Are pedig nem kérdezett, noha tisztában vagyok vele, hogy sejti az ott nem puszta kedvelésből történt. Egyébként ott is hagytuk fuldokolni a saját vérében. Az olyan féreg nem érdemel mást. Nem érdemli meg a gyors halál kegyét. A diszkréciójáért szeretem őt annyira, többek között. Noha nem szoktam neki dicshimnuszokat zengeni, a végén még elbízza magát.
A testőr jó, mert kétféleképp működik. Vagy mindenki látja és kiveri a szemüket, hogy fontos személlyel van, vagy senki sem látja, de ő lát mindenkit. A harmadik opció, hogy megjátszunk valamit sem elvethető, azonban van, amikor Are inkább hat ijesztően semmint bizalomgerjesztően. És olyankor még csak érdeklődés sem csillan a szemeiben. Ma éjjel csak üzentem neki, hogy hova jöjjön. Hivatalos napirend szerint visszavonultam, senki nem zavarhat semmi szarral. Őt azonban nehezen tudom csak átverni, így küldtem neki egy kis szórakozást. Az ízlésének megfelelőt. Olyat aki küzdeni fog ellene, kb. két percig. Míg az egyébként dühítően ható aktusuk lezajlik, én kényelmesen a találkozóhelyre érhetek. Jó szórakozást édes...
A ribancnak meghagyom, hogy nyújtsa legjobbját. Én magam pedig motorra pattanok, hogy találkozhassak nevezett Mr. A-vel, kinek neve a tulajdonosi lapon díszeleg. Valami ócskább kategóriás S&M klubot üzemeltet, ahol egyébként kesztyű nélkül semmihez se nyúlnék, tekintve, hogy még face controlt sem tartanak, minden barom bejöhet aki a fájdalom gyönyörében kíván tobzódni. Ezen akarok változtatni. Ebben akarok mozogni. A Templom jó, kielégítő. De az a bizonyos több láb, ahogy mondani szokták. A levegő hidege cirógat. A sisak alatt arcomon mosoly játszik. Nem kell túl sokat keringeni, ismerem a kerületet és egyébként se érdekel semmilyen szerencsétlen aki az úton kíván sétálni. Egy halott, nem halott. Megállok, körbenézve mély sóhaj hagyja el ajkaimat. Tipikus esete a balfasz vezetésnek. Még sor sem kígyózik kint. Tegyünk hát egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Elküldöm az üzenetet is, sötétlő mosollyal. Természetesen nem kap konkrét címet, csak paramétereket, hogy hol kellene keresnie. Mindig az engedetlenség...hjaj hjaj.
Belépek és igyekszem letörölni a fintort. Testek szagát érzem, vérét és viaszét. Egyesek nem látnak túl ezeken. Pedig mennyi, de mennyi szépséget lehet még itt találni! Nem érdekel a sor sem, hisz elvileg a főnökkel kellene találkoznom. Vagyis nem nekem, én most csak az ártatlanul mosolygó ribanc szerepét játszom. Majd Are elrendezi, úgyis tudja mit várok. Ismer már. Mr. A-hez kísérnek és csupán kétszer érzem a biztonsági húsos ujjait a nadrágom környékén simítani. Kevesebbért is vágtam már le csuklót, de most nem tehetem. Még nem. Az iroda puritán, az én ízlésemnek rettenetesen. Italt is kapok, meg állítólagos rendes cigit, amit az Elitektől hozat magának. Lelkesen érdeklődik, hogy mikor jön a munkaadóm. Lassan mosolyodom el és vállat vonok.
- Ő mindig akkor jön, amikor kedve van hozzá. - dőlök előrébb - És akkor is megy el, amikor kedve van hozzá. - fogadom el a tüzet, ujjaim között forgatva a poharat.
Érdekli mit szeretnénk, hogy ki vagyok én. És miért nem a "munkaadóm" jött. Ó drága Mr. A...hát nem mindegy az neked? Azt hiszed a szopáson meg a terpesztésen kívül másra nem vagyok képes? Micsoda óriási tévedés! Felállva körbejárom az irodát és az asztalára telepszem, vele szemben.
- Mondtam, majd ideér amikor kedve lesz. Siet valahová? - fújom az arcába a füstöt. - Addig is meséljen nekem erről a helyről. A maga kis, birodalmáról. - hajolok hozzá közelebb.
Persze jön a hárítás, hogy inkább megmutatná, hogy mi mindent lehet itt csinálni. Kedves, pozitív jelzőkkel illeti a "munkaadómat", hogy ilyen kíváncsi hölgyeményt küldött ide maga előtt. Kérdezés nélkül ránt magához közelebb csók reményében. Megkapja, fogaimat alsó ajkába mélyesztem, hogy érezzem vérének ízét. Felmordul és szabadulni próbál, ujjai hajamba tévednek, húzna hátra, magát pedig szintén. Ennek sem volt még kutyája. Felfigyelek az ajtó nyitódására, tekintetem is arra fordul. Ó, hát megérkeztél? Már mosolygok, de Mr. A. erőszakosan kiserkentett vére még leköti a figyelmem. Artikulálatlanul fejezi ki, hogy szedje le róla a ribancát. Kedvem lenne nevetni, csak az a baj, hogy tele van a szám...
Az élet nem könnyű, haver!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Areus Jahn

Választott testőr
avatar
Foglalkozása: : testőr
Tartózkodási helye: : a királynő oldalán
Hozzászólások száma : 13
Érkezett: : 2017. Aug. 25.

Választott testőr

TémanyitásTárgy: Re: I want it now!    Szer. Aug. 30, 2017 5:08 pm

from the Guard

Minden egyes nap ugyanannyi izgalmat rejteget. Más lehet, hogy másként látja ezt, lehet, hogy az emberek egyszerűen sodródnak az árral, de én megtanultam kihasználni minden helyzetet, kezelni a problémákat, kivágni a rothadó részeket, tán szó szerint venni le nőket a lábukról, sajátítani ki a testüket, tenni engedelmessé a vágyaikat, sikolyokat fakasztani belőlük, aztán persze vért.
Így megy ez, így ment mindig, a gyönyörkeltés funkcióm azért fejlődik olyan hatékonyan, és tudom a testem mások kénye-kedve szerint használni, amikor szükségessé teszi a helyzet, mert ez egy nagyon is hatékony módja annak, hogy megkapjam, amit akarok. Végigsiklatod az ujjad a gerincén, le az utolsó csigolyáig, tenyered épp csak érinti a formás húst, ami a medencéjüket keretezi, tudod, hogy máris azt akarják, hogy markolj bele, hogy nyomd oda magad, hogy érezze a fenék két formás félgömbje, hogy milyen roppant tag akar máris feszülten közéjük siklani.
És min töprengek közben én? Nem kéne semmin, elvégre nincs rajtam semmi, se rajta, nincs akadályozó tényező, belemarhatnék, haraphatnám, téphetném, nem kellene erőszakot vegyek rajta, adná magát, oly könnyen siklanék testébe és ki is ugyanúgy, mit sem foglalkozna vele, hogy fájdalmat érez csípőjén, ahogy rátámaszkodom, hogy a körmeim marnak bele a bőrbe, hogy vércseppeket fakasztok, míg a hasán fekvő, feszülő ölű, fenekét az ég felé emelő nő azt érezheti, hogy testem a testébe merül.

Egyszerűek vagytok. Azok vagytok mind, még a királynő is, akinek elméje szebben villog, mint bárki másé, aki ideküldte ezt a hamarosan vérben úszó égi mannát, akit csatakosra izzasztok, aztán lekapom az egyik lábát bokától könnyedén, és hagyom, hadd meneküljön, vagy itt az ágyon vérezzen el. Mert nem érek rá, kibaszottul nincs ilyenekre időm. Királynőm szórakoztat, érezteti velem, hogy arra van időm, amire ő engedi, hogy egy gyors numera vagy egy sebtében meglengő kasza éppenséggel elfér a lelki szemei előtt, miközben ő már ott sincs, hallom a motor zaját, tudom, mennyi időm van, helyesebben, hogy mire van időm.

Miért pont egy szőkét? Feljebb húzom a nőt az ágyon, hadd térdeljen, eddig a csípőjét markoló kezem végigszalad a hátán, haját fogom, nem is vagyok éppenséggel szelíd. Neki mindegy, bizonyára keményen fel lett készítve és megfelelő utasításokat kapott. Ha az, ahogy várt, ahogy nekem jött, nem biztosított volna róla, hogy tudja, mi lesz itt, hát majd a tény utólag megnyugtat, mert hiszen úgysem éli túl. Nem én fogom megölni, ugyan, dehogy. Majd a királynő. Majd amikor meglátja a kielégült fejét, letépi egyenként az ujjait, és én csak szítom és szítom a tüzet, most már támaszkodnom se kell, másik kezem a húsos fenékbe markol, legyenek ott is vérnyomok, kit zavar, még egyszer úgyse vetem rá a tekintetem.

Mordulva csusszanok ki belőle dolgom végeztével. Fenekére csapok, mehetsz a dolgodra, kislány, remek lettél volna pótléknak, vagy valami. Hideg, gyors zuhany, még a lábát is meghagyom, azzal még jobban irritálhatom majd a gyönyörű, okos, de mégis csak nőből lévő parancsolómat, fel egy farmert, rá egy fekete inget, nem vesszük túl komolyra a figurát, napszemüveg a fejemre csak dísznek, acélbetétes bakancs, ez képzavar lesz, de valami mégis csak kell, nehogy összekoszolja a kezét bármelyikünk, ha mutatni kéne valamit az est folyamán.

Szokásos fegyvertáram nem több, mint két fűrészkésem, a kedvenceim, még akár lábat is vághatok vele. Csak befektetett energia és hozzáértés függvénye, mi mire használható, ölni meg bármivel lehet, majd csak találok valamit ott, ahová megyek.
Motorra pattanok én magam is, így a legegyszerűbb, percek telnek el, vagy ki tudja, nem ezt számolom. A nőnek jóformán a szagát is érzem, a parfümje olyan nyomot hagyott bennem már többször is, amit az enyémhez hasonlóan elborult elme nem feledhet el. Fellángol tudatom a ténytől, hogy egyedül indult útnak, hogy csak így követhetem őt, távolabbról, még ha biztos is vagyok benne, hogy egy ilyen lepra helyen azért negyed órát kibír. Mert több nem telt el, még a zuhannyal együtt sem, ebben biztos vagyok. Belépek, szinte sarkig vágom az ajtót magam előtt, nagy útbaigazítás nem kell, akinek tudnia kellett, az tudta, hogy én jövök, hogy engem várnak, hogy jobb nem az utamba állni. Micsoda hírnevet kaphattam az égtől, mire idáig jutottam? Pedig, esküszöm, soha nem mutattam senkinek a levágott lábgyűjteményemet.
- No - tekintetem villan a párosra, talán azt várom, hogy elsőre szétrebbennek, miközben ugyanolyan erővel baszom be az ajtót, ahogy tettem kifelé is vele. A dörrenésre tán csak mindenki felfigyel már.
- Kösz, hogy megőriztétek egymást - fejemmel intek királynőmnek, ha figyel, hogy marha gyorsan legyen kedves kitakarodni a seggarc ölétől, mielőtt kinyírom minden tárgyalás nélkül, például úgy, hogy a szájába lépek a bakanccsal, már minimum csak azért, mert ő képes volt, és oda merte nyomni azt a szájat a királynőéhez, bizony. Koma, te holnap reggelre mindenképpen halott leszel. Végül is, mire van szükségünk tőled egyáltalán? Egy aláírásra?

Nem nyújtok kezet, még közelebb se lépek. A minimum lenne, hogy hellyel kínál, hogy berezel már csak a nézésemtől, leveszem a fejem tetejéről a kurva felesleges napszemüveget, az asztalára nyomom, lehet, hogy ketté is törik.
- Hogy kezdjük? Szépen akarja játszani, vagy kell a fogam fehérje is? - biccentem oldalra a fejem. Lehet, hogy nem így gondoltad ezt a dolgot, királynőm? Épp elég jól ismerem, értem jelzéseit. Elég egy érintés, egy pillantás, hogy tudjam a helyem. Kivéve, amikor épp... nem érdekel. Akkor is engedelmeskedem, csak akkor kacifántosabban. És mivel ő is elég jól ismer, már most biztos tudja, ha rám néz, hogy gyorsan kell megszereznünk, amit akar, mert szét óhajtom taposni ennek a patkánynak a fejét.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shantelle Regine

Királynő
avatar
Foglalkozása: : I'm the Queen..so
Tartózkodási helye: : Az éjszakában
Hozzászólások száma : 15
Érkezett: : 2017. Aug. 25.

Királynő

TémanyitásTárgy: Re: I want it now!    Csüt. Aug. 31, 2017 12:04 am

from the Queen

Az, ahogyan nem sikerül belátnia álarc mögé, felszín alá felfesti, hogy milyen is egy egyszerű nyomorult ebben a negyedben. Köze sincs hozzánk, fogalma sincs, hogy kik vagyunk, mégis az első adandó alkalomon kapva-kap, ha azt hiszi, hogy egy nő önként ajánlja neki bájait. Ostoba, mérhetetlenül ostoba és könnyű. Hagyom, hogy hozzám érjen, hogy tenyerei combjaimba marjanak. Akarom, hogy akarjon. Kapjam meg a pár apró pergő másodpercet, hogy én is azt tehessem amit akarok és, hogy ezzel előidézhessem a halálát. A halálát mint értéktelenét, aki közünk javát szolgálja hamarosan olyan nedvekkel, melyeket nehezen nevezhetünk tintának. Ajka íztelen, olcsó és pancsolt szesz szaga árad belőle. Egy klubvezető legalább adhatna magára. Tehetné magát azzá, akit irigyelni kell. Azzá, akinek a helyére vágyni kell, társaságát akarni és kívánni kell, hogy király módjára válogathasson. Vére fémes sósan robban nyelvemen, tiltakozása egyértelmű mordulásban mutatkozik meg. A fájdalom gyönyöréről szól a helye, mégsem tudja milyen az? Egyetlen óra a társaságomban és térden csúszva követne. Egyetlen óra után. Hajamba markoló ujjai menekülés utáni vágyról mesélnek, képtelen kontrollálni a fájdalmát, az ösztön dolgozik helyette. Az én ösztöneim azonban egészen másképp működnek. A fájdalom barátoddá, szeretőddé válhat ha akarod és ha méltó vagy rá.
A kivágódó ajtóra szegezem a tekintetem, gyorsuló lélegzettel mérem fel a megérkezőt. Gyorsan végzett a ribanccal, talán mégsem volt elég jó. Vajon életben hagyta? Kielégítette? Nagyot élvezett a kéjtől vonagló testébe? Most mégis itt van. A kis ribanc pedig ha él, remélem szép idézetet fog mormolni, mert azt vésik majd a képzeletbeli sírjára. Ilyen a világ, a nem alkalmasak szarul járnak ha a játszmáimba vesznek részt parasztokként. Hangjára megrándulok, tekintetem továbbra is őt figyeli. Mosolyognék, gyöngyözően nevetnék ha nem lenne tele a szám valami nagyon élővel, vérzővel. Látom a jelzését, de még mennyire látom. Ajkaim közé szívom a vergődőét, hangos cuppanással kiengedve fogaim fogságából. Már dől is hátra a székben, fájón dédelgetve vérző ajkát. Szánalmas. Talpam mellkasának támasztom, legalább a hajam elengedte. Új lendülettel fordulok oldalra és csúszom le az asztalról lassú léptekkel közelítve az ajtóban álló alak felé. Tartásom egyenes, Mr. A. által megtépett hajam kócosan áll kedve szerint. Vére lassan csorog le ajkaimról az államra. Mielőtt elérhetném imádott testőröm, négykézlábra ereszkedem és úgy megyek elé, mint egy nagyon engedelmes macska, fenekem ívét házigazdánk felé mutatva. Elé érve sötétlő mosollyal nézek fel rá, nadrágjába kapaszkodva egyenesedem fel, a férfi vérét rácsókolva dühös ajkaira.
- Mr. A. nem szereti ha fáj. - mondom édesen csengő, már-már hízelgő hangon, mint a nő, aki ura figyelmét, elnézését követeli, végül nyakához hajolok, magamba szívva illatát és suttogóra is fogom - Érzem rajtad a szukának a szagát. Remélem tetszett. - hajolok hátrébb, hogy lássa vendéglátónkat. Jelenlegit, bár ahogy Areus arcát elnéztem beléptekor, nem sokáig fogja már ennek az átkozott városnak a földjét taposni.
Visszasétálok az asztalhoz és ráhajolok, kíváncsi tekintettel méregetve a férfit, akiről egyébként semmit sem tudok és nem is érdekel. Sem ő, sem a családja ha van, sem életének története. Az már igen, hogy miként fogja a mi nevünkre írni ezt a helyet. Miképpen lehet ez majd népem legújabb jövedelemforrása és az én új játékterem.
- A ribanca nem hagyta, hogy beszéljek. Egyszerűen beült elém. Láthatta! - kezd el szabadkozni Mr. A. Arcomon csúnya vigyor jelenik meg. Nem láttam rajta akkora ellenkezést amikor a lábaim közé pillantott, vagy épp megérintett. Semmilyen ellenkezést nem mutatott. Ha bejuthatott volna a bugyimba, megtette volna. Voltaképpen sosem volt rá esélye, de had ringassa magát ebbe a tudatba.
- Ha akart volna, felelt volna a kérdésre Mr. A. - búgom halkan, hajolok rá az asztalra mintha csak várnék valakit a hátam mögé, ami talán így is van. - De magát teljesen más dolgok érdekelték ugye? - válik hangom játékossá, mintha nem épp egy macska lennék, aki egy nagyon szaftos husit nézeget.
- Mit akarnak tőlem? Azt mondták valaki tárgyalni jön, mert érdekli ez a kóceráj. Ha magát igen, - néz Areusra - akkor tegyen egy szaros ajánlatot. De ne küldjön ide prostit, hogy csábítgasson. Nőtől nem lesz olcsóbb. - gyújt rá remegő kezekkel.
Szóval szeretne egy ajánlatot. Kérdőn pillantok magam is a testőrömre. Ez azt hiszi, hogy fizetni akarunk ezért? Nem hallott még arról, hogy mit tesz az erősebb kutya? Egy kis idő velünk és garantáltan az emlékeit is ki akarja majd töröltetni azzal kapcsolatban, hogy valaha is járt itt. Vagy ismerte a helyet. Vele ellentétben ki füstre szomjazik én teljesen másra. Moderálok, jelen esetben valami minőségi és erős alkoholra. Lévén nem kell engedélyt kérnem legtöbbször, magam megyek az italos szekrényhez és elkezdem megszagolgatni őket, melyik a minőségtelen szar.
- Ennyi? Semmi kérhet-e valamit? - hangzik Mr. A. ideges kérdése mögülem.
- Ó bocsánat. Iszom valamit. - jelentem be inkább, nem szoktam engedélyt kérni ilyesmire, neki sem fogom tenni, bár azért egy kérdő tekintetet a testőrömnek ajándékozom. Most megtilthat nekem ezt-azt, mondhat amit szeretne. Legfeljebb később behajtom rajta minden szavát. Vagy az is lehet, hogy nem. - Van itt valami olyan is ami nem pancsolmány? - fintorgok az üvegek felett végül. - Van ajánlatunk? - fogok meg végül egy jónak tűnő üveget és meghúzom.
Már megint nem vagyok elég alázatos.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Areus Jahn

Választott testőr
avatar
Foglalkozása: : testőr
Tartózkodási helye: : a királynő oldalán
Hozzászólások száma : 13
Érkezett: : 2017. Aug. 25.

Választott testőr

TémanyitásTárgy: Re: I want it now!    Csüt. Aug. 31, 2017 7:46 am

from the Guard

Na, nézzük végig ezt a helyzetet.
Most jól jönne a napszemüveg, hogy feltoljam a fejem tetejére, a némileg valószínűleg összekócolt, betonná zselézett hajamba, de már lebasztam onnan, úgyhogy késő lenne bármiféle bánat is. Helyette olyan jellegű pótcselekvés marad, hogy a két kezem támaszkodik meg az asztallapon, tán félrelökve onnan néhány csetreszt és képkeretet, micsoda piti fennhéjázás már családi albumot (vélhetően mégse pornómagazinok képeit tartja keretben az asztalán) nézegetni, miközben a titkárnőt vagy az asszisztenciát, vagy kevés híján - morogva gondolok a tényre, ha tudom is, hogy ezt úgyse hagyta volna - a királynő mesébe illő testét keféli két centivel arrébb gátlástalanul. Nem, ez még nekem sok, úgyhogy bassza csak szájba a képkereteit, az a szerencse, hogy nem én fogom őt.
- Az nem sok jót vetít előre - ciccegek keserédes vigyorral a szám sarkában. Minden valamire való embernek szeretni kéne, hogyha fáj. Igazán ritka a megfelelő arányban szexis és szadista nő ezen a sártanyán, pedig micsoda élvezet is az! Harapásokkal vért fakasztani, lüktető hímtagon lovagoltatni úgy, hogy a testeken közben szivárog a vér - persze ez egy pasi. Biztos egész életében ő akart a kemény lenni, nem tudja, milyen az, ha egy nő biztos kézzel, öllel uralkodik.
És mintha csuklana a gondolattól is, Shantelle hozzám hajol. Szavaira vicsorba ráng az arcom. Tetszett volna, mi, ha láthatod, ahogy eljátszom vele? Csak az tetszett volna jobban, ha a szemed láttára meg is ölöm, ezt a lépést éppenséggel direkt hagytam ki a szórásból. Mondjuk, hogy siettem. Mielőtt még pucéran találtalak volna ebben a koszos puccparádéban a lepratelep közepén. De mindegy, az ízlésünk bizonyára különbözik. Én is több nőt dugok meg, mint ahánynak a lába kell.
- Kurva jó ötlet volt - modulok sötéten, iróniával. - Te, meg a mocskos trükkjeid.
Ki se fejtem, elfordítom a fejem, ő meg a dolgára megy. Iszik. Ezekből a szarokból? Hozhattam volna legalább egy jó üveg konyakot, vagy bármit tulajdonképpen, ennek az ürgének még a vérére se szomjazom, csak ontanám már kifelé szívesen.
- Na, ne szemérmeskedjen, látja, hogy mi se tesszük azt - veszem végre komolyra a szót. Eljátszom a gondolattal, mennyire tetszene a fazonnak, ha én állnék elé, és kezdeném el kibontani a gatyából a farkamat. Akkor is ennyit tátaná a száját vajon?
- Íme az ajánlat: meghal, belelépek a bakancsommal a szájába, ennyi volt. Aztán a csaj, vagy még előtte, szétharapja kicsit, elnyom pár cigarettát a sebeken, mi tulajdonképpen rá is érünk megkapni, amit akarunk, csak kurvára nem biztos, hogy megéri a türelmünkkel játszani.
Igen, ez volt az egyik fele. Nézem a nőt, talál már valamit vajon? Ha sokat szórakozik, hamarosan megint valamiféle szívességet kell tennie. Meg akarom várni vajon?
De tekintetem visszafordul a paraszt felé, mert ennél nagyobb szerepe a királynő sakktábláján tutira nincs. Be van fosva, de attól még hápog, mert van elméletileg olyan, hogy hazai pálya előny, csak nem valószínű, hogy össze tudna most annyi embert rittyenteni, ahány képes elbánni velem.

- A másik opció pedig, aláír nekünk, és kap még egy bő percet kikönyörögni, hogy legalább bizonyos tagjai a helyén maradjanak. Például a feje - ez igazán jó ajánlat, nem igaz? Hisz onnan indultunk, hogy a szájába akarok lépni, amit egy negyvenhatos acél fojtásában nehezen élne túl.
Jusztis körbesétálom az asztalt, nagy vágyam székestől rúgni fel.
- Na, találtál valamit? Vagy hozatni kell? Mégis illene koccintani. Vagy inni legalább - modulok Shantelle felé. Gyors léptekkel termek mellette, felkapok egy üveget, nemes egyszerűséggel leverem a száját, igaz, némileg hegyes marad. De nem is én akarok belőle inni, vendégünk, azaz bocs, vendéglátónk orra alá tolom.
- Akkor ezt a szemetet biztos szereti - nyújtom a szilánkos szájú üveget, millik kellenek, hogy a szájába nyomjam. -  Akar még mondani valamit, mielőtt módszeresen kikezelem a szófosást?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shantelle Regine

Királynő
avatar
Foglalkozása: : I'm the Queen..so
Tartózkodási helye: : Az éjszakában
Hozzászólások száma : 15
Érkezett: : 2017. Aug. 25.

Királynő

TémanyitásTárgy: Re: I want it now!    Pént. Szept. 01, 2017 7:58 pm

from the Queen

A játszadozásban mindig megvan az a fajta pikantéria, amit csak egy magamfajta talál meg. Általában félreértenek, első látásra ítélnek meg, amikor pedig bepillantanak a felszín alá, jön a kurva szörnyülködés meg a sikoltozás. Tudnám minek, az már min segít? Ha egyszer rám bízza magát, ha akarja, akkor miért akar visszatáncolni? Mindig elfelejtődik, hogy velem ez nem biztonsági játék, nincs szaros jelszó amivel megmeneküljön a csapdába esett. Rossz szokásaim egyikeként nem szeretem elengedni azt, akit már a markomba kaparintottam. A távozók fecsegnek és nincs szükségem kismadarakra. Az hiányozna még, hogy a nyakamra hozzák a Bírák valamelyikét. Ismerem a kurva gyorsan ítélkező faszfejeket. Nem kérdeznek, csak kimondják, hogy ennyi és ennyi, aztán bezáratnak valami süllyesztőbe. ezért tartom saját kilétemet is titokban. Ezért nem mond nevem senkinek semmit. Azok, akiket valaha családomnak nevezhettem soha nem merészkednének ki a nyomorult és egekig magasztalt kerületükből. Egyszer tehát nekem kell bemennem. Mert nekem kell annak lennem, aki mindegyiken bosszút áll aki eldobta. Aki kitaszítottá tette. És mert kurvára nem felejtek.
- Azt hihetnénk, hogy aki ilyen helyet vezet, legalább tisztában van a gyönyör ezen oldalával, de tévedtem. - vonok vállat - Nézd meg, hogy nyalogatja a sebeit. Akár egy kislány. - fintorgok, de vajon ha megkefélhetett volna, zavarta volna közben? Vagy kizökkent volna, mert a fájdalom érzete átkapcsolta volna ösztönös menekvésbe megint? Képes lett volna kielégítetlenül hagyni? Nem, igen és igen. Ebben biztos vagyok. A fickó a fél fogamra nem lenne elég. Satnya az étlapra, túlságosan is. Ellentétben Areussal, aki talán nem lett olyan boldog mégsem az ajándékomtól. Azonban érzem rajta a ribanc szagát, tudom, hogy megkefélte mielőtt idejött.
- Csak egy kis ajándék volt. - súgom neki - Megtanulhatnád értékelni a nagylelkűségemet. - nemesen egyszerűen rámarkolok a farkára nadrágon keresztül - Bár egyes részeid biztosan teszik. - nevetek halkan fülébe.
Mr. A. még mindig sebeit nyalogatja, ostobán nem gondolva bele abba, hogy mire bármelyik biztonságija ideérne már halott lenne. És senki nem hívna itt Bírót. Errefelé nem törvényesen oldjuk meg a nem kívánatos elemek kiiktatását.
- A kattant ribancokra nem bukom. - itatja fel a vért a szájáról ismét.
Ezen megsértődhetnék és mégsem teszem, sőt, inkább kedélyesen elmosolyodom. Ilyen bókkal sem ajándékoznak meg minden nap. Még úgy sem, hogy egy idióta baromtól származó sértés lenne igazából. Kéjenc mosollyal hallgatom végig Are ajánlatát, ú, kecsegtető ámbár nem állna szándékomban a fickó bármelyik részét sem a számba venni, de ma éjjel nem én vagyok a főnök. Ma ő az, én pedig engedelmes és lelkes nőként loholok szavaira akárhova. Akárhogy.
- Jól értem, hogy halállal fenyeget? Ez a kibaszott ajánlata a klubra? Vagy aláírok vagy maga meg a beteg ribanca egyszerűen kivégeznek? - hallatszik Mr. A. meghökkent hangja. Aztán undorító mosoly jelenik meg az arcán, mely kissé groteszkül hat, amikor megrándulnak izmai a fájdalomtól. - Soha nem hagynák el élve ezt az épületet. Soha. - hangzik magabiztosan.
A csak fél lábbal minőségi alkohol kimarja a torkom, de nem akkora probléma mint amekkorának tűnik. Lenyelem a köhögést, helyette szórakozottan rágyújtok. Kevés híján nevetek boldogan. Are aztán nem hagy túl sok alkudozói oldalt neki. A végeredmény így is meg úgy is halál lesz.
- A harmadik opció pedig, hogy köpök a szaros fenyegetéseire és kidobatom innen, vagy agyonlövetem a folyosón. A nőjét pedig kiláncoltatom az egyik falnál és attrakciót csinálok belőle míg elhasználódik e falak között. - hangzanak a magabiztos szavai. - De tehet egy másféle ajánlatot. Kredittel megtűzve, hogy hasznom legyen abból, hogy eladom magának ezt a kócerájt. Ha tejel a magáé. Ha nem, akkor játszhatjuk itt reggelik a kinek a nagyobb a farka játékot. De ne felejtse, az én területemen van. Itt én királykodom. - koppan tenyere az asztalon.
Üveggel a kezemben lusta mosollyal emésztem a szavakat. Szegény ostoba hülye! Azt hiszi, hogy itt minden beosztott, minden dolgozó neki tartozik feltétlen engedelmességgel? Hogy ránk ijeszt pár nyomorult izomfiúval? A királykodást halva felnevetek. Szart nem tud a királykodásról, szart nem tud arról, hogy milyennek kellene lennie egy királynak. Csak egy nyomorult paraszt, akit le kell söpörni erről a tábláról. Azonban a gyors halála helyett már inkább azt akarom, hogy könyörögjön. Hulljon térdre és ismerje el, hogy ő egy semmi, egy féreg csupán aki a csatornában fészkel. Valaki, akit bármikor el tudok taposni, mert a szaros élete a pillanatnyi kedélyállapotomtól függ.
- Megteszi, de nem mondanám se jónak, se minőséginek. - biggyesztem le az ajkam kislány módra - Illene? - pillantok a testőrömre mosolyogva - Kötelező lenne koccintani. Bár Mr. A. nem tűnik túlságosan együttműködőnek. - közlöm szomorkásan.
Szórakozottan húzom meg újra az üveget, míg leveri az üveg száját és vendéglátónk, bocs, házigazdánk felé sétál vele. Hamarosan nem lesz mivel mondogatni a faszságait. Egy szétnyesett nyelv és egy szétroncsolt szájpadlás nem sok tárgyalási alapot adna. Ellenben szórakoztató lenne a vergődését figyelni. Az is lehet, hogy ha legyűrné végre az ösztönös menekülést, akkor nem fájna annyira. Mr. A. azonban gyilkos tekintettel méregeti a testőrömet. Félreüti a felé tartott üveget. Én is közelebb sétálok, csak a másik oldalról, felmászva az asztalra. Lassan nyalok végig ajkaimon. - Fogd le.. - suttogom, hiába nem én vagyok parancsoló pozícióban, de férfi lévén Areus sokkal erősebb nálam, jaj ki kell mondanom - kérlek. Kérlek, kérlek! - nézek rá kérlelő tekintettel. Fogja le, én akarom megitatni abból az üvegből, úgy, ahogy elképzeltem. Mielőtt még túl hamar tervezne meghalni, vagy infarktust kapni félelmében.
- Nem ijesztenek meg! - löki magát hátra Mr. A. székestől, le is szarom, még mindig Areus döntésére várok. Fogd le, fogd le, had toljam a torkára a pancsolt löttyét!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Areus Jahn

Választott testőr
avatar
Foglalkozása: : testőr
Tartózkodási helye: : a királynő oldalán
Hozzászólások száma : 13
Érkezett: : 2017. Aug. 25.

Választott testőr

TémanyitásTárgy: Re: I want it now!    Szomb. Szept. 02, 2017 8:01 am

from the Guard

Sose könnyíted meg a dolgomat, mi, királynőm? Látom a szemedben, hogy nem tölt el különösebb elégedettséggel sem ez a helyzet, itt, sem az, ami korábban volt, és még csak azt se látom, hogy ami vélhetően ezután lesz, az majd boldogítana. Mit is akarsz, tehát? Próbálnék olvasni belőled, a szépséges arcon, a gonoszan, igazi velőbe hasító fájdalommal kecsegtető tekintetedből, miközben hiú kedvencként ingatod magad ide, meg vissza, meg amoda, de ahogy odalépsz mellém, ahogy kihasználod a pillanatot, míg ez a szaréletű nyalogatja az alig-sebeit!

Shantelle érintése sosem volt könnyű simítás, mindig egyértelmű volt, értékeljem a nagylelkűséget, na persze, ez körülbelül olyan, mintha kiültettem volna őt egy székbe, hogy premier plánban nézze végig, ahogy a kis pótlékot megrakom, ahogy nyöszörgőre kefélek valakit, aki nem ő, ahogy különféle érzékeny pontokon harapom fel fémes-sós pikantériát szakajtva a különben valóban csinos testecskét, megnyaltad volna a szád, királynőm, de nem te vagy ott, nem veled csinálom, nem téged csinállak, és az ugyanúgy pocsék lett volna neked is, és beleköpött volna a levesbe, amire úgy vágyakozol.

Mert ja, úgy játszhatsz velem, ahogy akarsz, még ha most és itt úgy is fest, hogy jelképéül a korlátok mögé szoríthatatlan akaratomnak úgy kefélhetnélek meg, hogy közben a popsid a vérben úszó, hörgő félhulla ölében támaszkodik meg, és még érzed, ahogy a merevségből hullamerevség lesz az utolsó csigolyád nekifeszülése alatt, szép is a kép, nagyon tetszik, de a dolgok másképpen mennek itt, ez egy tárgyalás, vagy mi a fene, és hiába marnék rá a seggedre én is elégedetten, vagy nyalintanék végig a torkodon, sokat nem érnénk vele.

- A kattant ribancom a végbeled is kihúzza a seggeden, mert kettőnk közül itt én vagyok, aki egyáltalán a szájára veheti - mondom csak a dolgok megvilágítására szolgálva némileg, miközben elsomfordálok Shanig, elkapom az üveget, és még mindig megállom közben, hogy szabad kezem csak egy érintésig, egy marásig becsússzon a combjai közé.

Felteszem a seggem az asztallapra, vele szemben, mégis csak meg kéne mutassam neki, mekkora farokkal szophatja be, ha szarul akar járni, bár hülye lennék, hogy valóban a szájába adjam a sajátomat. Szájába adhatnám inkább az övét, gondolom azt még úgyse élte át, pont oda való lenne a tag, amivel betömöm a fájdalomhörgést, ami a torkán kifér, és Shan meg lekötné a megmaradt tövet, nehogy már attól vérezzen el. Megtenné a gondolat, de itt a kezemben az üveg, és úrnőm láthatóan élvezettel kap az ötleten, még a ribancomat is nehezen adja, annyira lelkesíti a tény. Hát igen. Tudok kitalálni én is kellemes dolgokat, csak az elmúlt percekben mi minden futott át a dübörgő agyamon, ami mind tetszhetne neki?

Lekászálódok, hogy helye legyen a nőnek, ahogy az asztalra csüccsen, és sötét vigyorral a szám sarkában szorítok könyökhajlatommal a férfi torkára hátulról. Kapálózik, de erősebb vagyok, jóval erősebb, és most még amúgy is csak annyi miatt teszem, hogy kiabálni ne tudjon az őreiért.
- Nem, barátom, félreértettük egymást. Nem volt, nincs, nem is lesz harmadik opció. A mostani opció látszólag az, hogy választhat, melyikünk nyomja le a torkán ezt a szép üveget - libbentem meg előtte a másik kezemben fogott tárgyat, biztossá téve, hogy az a látóterében marad. Minthogy az oxigénhiány kellemetlen, eleresztem, ő meg pattanna is, de szabad kezem a válla fölött olyan pontra mar, ahol a fájdalom épp csak akkor nem töri szét rögtön a csontot, ha nem mocorog, és tudom, hogy ezzel kurvára bárkit meg lehet bénítani. Most, hogy ezt már lerendeztem, Shanra nézek.
- És ha te csinálhatod, azért én mit kapok? - nem éppen könyörgő tekintetet meg szépen kérést várok, tudja jól. De nem is azt adna. Most azonban nem élhet a királynői fennhéjázással, hogy azt kapom, hogy nem tépi le és nyomja a számba a férfiasságomat. Ó. Dehogy. Az a farok nagyon is kellhet még neki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shantelle Regine

Királynő
avatar
Foglalkozása: : I'm the Queen..so
Tartózkodási helye: : Az éjszakában
Hozzászólások száma : 15
Érkezett: : 2017. Aug. 25.

Királynő

TémanyitásTárgy: Re: I want it now!    Szomb. Szept. 02, 2017 10:45 pm

from the Queen

Nem felel testőröm és ez a piciny, kettőnk között zajló közjáték is azt igazolja, hogy igen megkefélte azt, akit ajándékba hagytam neki. Ha ott lettem volna és végignézem, az egyértelműen a ribanc halálával végződik, ahogy mindé, aki valaha a farka közelébe került. Mármint mióta testőrnek választottam magam mellé, ő pedig fejet hajtott a döntés előtt, nem ágált, nem hisztizett, elfogadta, hogy életének szerves pontjai hozzám fognak kapcsolódni. Bár nem tudom arra gondolt-e, hogy egyes részei szintén, ámbár ilyesmit sosem hagyok ki a képletből. Pláne ilyen férfi esetében, mint amilyen Areus. Fincsi. Rettenetesen fincsi. És fáradhatatlan. Are-Are, mihez kezdjek én veled ha már az ajándékaimat sem értékeled? Vagy netán csak fizikailag voltál jelen egy csinos nővel, de nem élvezted annyira mint tetted volna ha én is a szobában vagyok? Ha együtt fejeztük volna be? Talány vagy nekem édesem, mérhetetlenül nagy olykor. Ma éjjel is csupán egy játékba vontalak bele és követnélek akár pórázon is, ha úgy kívánnád. De előbb az üzlet, utána a játék. Nálam illik kihasználni az ilyen pillanatokat, mert sose lehet tudni előfordul-e valaha ilyen újból, ekkora szabadsággal.
Mr. A. pedig csak karattyol és karattyol, míg én kiszolgálom magam igencsak satnya italkészletéből. Érdekes, hogy ennyire negatívnak szánt jelzőkkel próbál illetni, holott percekkel ezelőtt simán benne lett volna, hogy dugjunk az asztalon úgy, hogy még a nevemet sem kérdezte meg. Ostobaságát csak magának köszönheti, mert nem tulajdonított nekem semmiféle veszélyt. Baszhatónak minősített, ajándéknak tekintett, arra nem számított, hogy okozhatok neki bármiféle meglepetést. És erre a legtöbben nem számítanak, öreg hiba. Are általában a kegyetlen oldalával lepi meg őket, azt látszik rajta, hogy nem az a típus aki először kérdez aztán üt, inkább a fordítottja. De fogalmuk sincs, hogy mi lakik az elméjében, hogy mikre képes. Mr. A. sem tudja, ennél fogva szórakoztat már maga a feltételezés is, hogy alkudozni próbál. Mert hiszi, hogy biztonságban van, hogy a halál nincs jelen a szobában, pedig kétféle megjelenésben is itt van. Kezdem már-már mélységesen sajnálni, hogy saját magamat intettem kussra, mert így ha Are nemet mond, nem tehetek semmit csak nézhetem. Vagy még azt sem. De lenne vajon ilyen kegyetlen? Hogy kihagy? Egy szórakozásból önként léptem ki, a másodikból nem vagyok hajlandó. Nem és nem!
- Mégis ide küldted, hogy csináljon velem amit akar! Magamhoz rántottam tudod? És bejött neki! - mondja magabiztos hangon Mr. A. de vajon nem zavarja, hogy én is a szobában vagyok? Nem, mert Areust akarja provokálni ostoba módon. Tényleg nem látja, hogy a gyors és a fájdalmasan lassú halállal játszadozik éppen? Nem. Ahogy Are pedig éppen irántam nem mutat mondhatni fikarcnyi érdeklődést sem. Ezen meg is sértődhetnék, hogy netán ennyire jó volt a kis ribanc, hogy semmi hatással nem vagyok rá, vagy ennyire arra koncentrál amivel meg van éppen bízva, mert az bizony dicséretet érdemel inkább. Mert ilyen nagyon lelkiismeretesen teszi a dolgát.
Mr. A. vergődik Are szorításában, ismét ösztönösen lép, menekülne. Kapálózik, próbálja a nyakát szorító kart lefeszíteni magáról. Bágyadtan fújom ki a levegőt, hát ez még életveszélyben sem volt? Levegőhöz juttatja, ismét menekülne. Egy kígyó tekintetével figyelem, meredten, mint akinek teljesen mindegy mi történik, hisz ismeri a végkimenetelt. És kurvára nem érdeklik a körülmények. Azt akarom, hogy hasson rá a "kérlek", engedje meg. Mr. A. levegő után kapva szisszen fel a bénító mozdulattól.
- Amíg nem írtam alá a papírokat, nem ölhet meg, mert más kapja a helyet. - hörgi, de mintha hangjában már csillapodna az ellenkezés, mintha kezdené megérteni, hogy itt mindenképpen veszít. A kérdés csupán annyi, hogy milyen gyorsan. A papírok pedig bízom benne, drága testőrömnél vannak. Nekem az is jó, ha fogjuk közben a kezét. Ez voltaképp csak formaság, egy apró, semmirekellő formaság, de megkímél egy csomó szarságtól a továbbiakban. Elmosolyodom a kérdésen. És úgy teszek, mint aki komolyan elgondolkodik. Bár az is lehet, hogy visszautasítja a dolgot. Végtére is jogában áll. Sőt, még választási lehetőséget is felkínálok neki. Ma kurva jó napom van és kurvára előzékeny is vagyok úgy látszik.
- Megfogom azt az üveget, betolom a szájába, közben te betolod nekem így te adod a dolog ritmusát és mélységét is. És haláláig tarthat. - felelem könnyedén, mintha csak azt mondanám, hogy ma szeretnék korán aludni menni - Vagy, emeljük egy kicsit. Cserébe, 3 éjjel teljhatalomban. - nem teszem hozzá, hogy nem szólok majd bele mit csinál és nem mondok neki nemet semmire, legyen szó akármiről. Megvan a dolognak az a pikantériája, hogy készségességet kap, de sosem tudhatja leverem-e rajta valaha vagy sem. De ha úgy tetszik, ez 3 éjszakányi szabadság, amikor ha úgy kívánja, látnia sem kell engem, eltűnhet. Rajta múlik. Míg gondolkodik, fogom magam és rágyújtok. Nem mondom, hogy az első ajánlat ellen annyira ágálnék, de jó királynőként inkább ajánlok többet, mint kevesebbet.
- Maguk kattantak. Betegek! - jegyzi meg végül Mr. A. mire szájba vágom féltenyérrel, kezdem már unni, hogy mindig kommentál valami semmirekellőséget.
- Dönts bölcsen. - nézek újra Areusra, mert órákig nem hagyom azért gondolkodni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Areus Jahn

Választott testőr
avatar
Foglalkozása: : testőr
Tartózkodási helye: : a királynő oldalán
Hozzászólások száma : 13
Érkezett: : 2017. Aug. 25.

Választott testőr

TémanyitásTárgy: Re: I want it now!    Vas. Szept. 03, 2017 8:37 pm

from the Guard

Egész érdemtelenül jutottunk el addig a pontig, hogy a csávó már remeg a félelemtől, pedig csak kicsit szorongattam meg a torkát, csak kicsit próbált még beadni a menőnek hitt dumából, ami azonban nekünk kettőnknek sosem lesz elég. Nem vádolhat vele, hogy zsákbamacskát árultunk volna egy percig is, szerintem kifejezetten gyorsan sikerült tisztázni a szándékainkat, kertelés nélkül mondtuk el a kívánalmaink. De nem, mégsem érti meg, még mindig arról beszél, hogy neki kell a papírt aláírnia, fészkes fenét fogok szarakodni veled, öreg, ha egy kicsit sem mulattatsz. Jobbnak látom ezt közölni is vele.

- Komolyan? Nem lenne egy árva fecni sem ebben a nyomvadt irodában, amit aláírt, amiről egy ügyesebb kezű lekoppintja szépen a dolgot egy üres papírra, mi meg majd fölékanyarítjuk a többit, nyomunk rá egy dátumbélyegzőt visszamenőlegesen, és amikor a helynek új tulajt keresnek, majd szépen csak előállunk vele, hogy helló, hiszen már van egy? - magam is inkább csak morfondírozom az ötleten, igen, ez elvenne minden szórakozást, mert akkor elnyiszálhatnám a torkát, vagy azonnal keresztül nyomhatnám rajta az üveget, hogy a szájából felmegy a kisagyáig is. De nem, királynőm, drága Shantelle, te lelkesedsz, és én az istenért se hagynám veszni ezt, na jó, isteni utasításra nyilván igen, de nem olyan istenem van, ami azt kívánná, hogy gyorsan és élvezet nélkül ontsam bármely áldozatom vérét, ha ellenkező módon is lehet.

- Hát ez valami pokolian jó ötlet, te kis kígyó - nyalok végig jól láthatóan fogaim élén, kár, hogy ez a fasz nem látja, mert hát mögötte állok, de legalább hallhatja a hörgő hangomon. Eleresztem a fószer nyakát, úgyis úgy remeg, nem hiszem, hogy megmoccan majd, és nem kicsit bánom, hogy a királynőm ott ül a seggén, legszívesebben jelzésértékűleg simítanék a két feszes combja közé, igen, ez olyan ötlet a maga tömör gyönyörűségével, a nő mocskos, sötét lelkének minden undorító bájával együtt, amitől bárkinek azonnal felállna, biztos még ennek a nyavalyásnak is, és igen, ez meglepően zavar. Szabad kezemmel a bakancsom szárához nyúlok, könnyű mozdulattal húzom elő két kedvenc késem egyikét. Markom az élét forgatja ujjaimhoz simítva, és a nő felé nyújtom azt, amit fogni kell.
- Bökd a golyói közé, rohadtul zavarna, hogy feláll neki, mert te ilyen mocskos szájú vagy - utasítom, mert ez az a pillanat, amikor megtehetem, amikor azt teszek, amit akarok, ja, helyben a magamévá kellene tennem, talán ez a legkeservesebb, hogy tudom, hogy nem fogom megvalósítani. Nem, mert szexet mástól is kapok, nem, mert ha az övét akarnám - amit, ne essék félreértés, mocskosmód akarok is -, akkor nem így, nem itt, nem ilyen kevés idő alatt. Megvan ennek a varázsa is, de kis királynőm, ugyan már, te is tudod, hogy a szabadság ígérete mindennél fontosabb. És azt főleg tudod, hogy nekem is vannak még a tiédnél is sokkal mocskosabb ötleteim.

Kivárnám én, míg meg is teszi, de nem annyira érdekel, hogy addig ki se nyissam a szám, amíg ez várakozón remeg vagy éppen már a fájdalomtól üvölt, helyette folytatom nemes egyszerűséggel a megkezdett gondolatom.
- Igen, betegek vagyunk, leginkább én, mert már sokkal jobb ötleteim vannak, minthogy a halálodig keféljem a nőt, aki közben egy üveggel keféli a szádat, míg elvérzel - fenyegetés? Ígéret. Sötét vigyort eresztek meg felé, oda is lépek a háta mögül szinte mellé, hogy láthassa az arcom is. - A három éjszakát választom. De ha leszállsz arról az asztalról, kicsit azért élvezkedhetünk, míg kidöglik az üvegszopásban - vetem fel mintegy bónusz ajánlatot, magamnak, neki, baromira mindegy, melyik. Közben a fazon megkapja a figyelemfelkeltő lövést, vagy legalábbis ütést, még taslinak is kicsi, anyám se adott volna kisebbet kölyökként, mert olyasmihez nyúltam, amihez nem volt szabad. - Na, nem szórakozunk, haver. Aláír vagy nem ír alá? - mordulok, utolsó esély, nem biztos, hogy nem hal meg ugyanúgy, de talán kevésbé fájdalmasan. Igazából nem az érdekelne, hogy kinyírjam, már rég arra pályázom, hogy a jutalom ideje jöjjön el.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shantelle Regine

Királynő
avatar
Foglalkozása: : I'm the Queen..so
Tartózkodási helye: : Az éjszakában
Hozzászólások száma : 15
Érkezett: : 2017. Aug. 25.

Királynő

TémanyitásTárgy: Re: I want it now!    Vas. Szept. 03, 2017 10:59 pm

from the Queen

Kevés híján nevetek fel, imádom amikor Are-ból kitör a domináns állati énje, noha még most patent a viselkedése is. Meg se vágta, megvan minden ujja, semmi kényszerítő erő nincs benne, annak dacára, hogy az én agyamban a haláltusája közepén élvezkedünk mindketten. Mr. A. görcsösen az aláírásához ragaszkodik, holott manapság az már tényleg csak egy formaság és elég, ahogy drága testőröm mondja némi előre gondolkodás. Úgy látom ez házigazdánknak is kezd leesni, mert vele szemben ülve látom az arcán átsuhanó változásokat. Naiv fasz, tényleg azt hitte, hogy egy pár vonás egy papírlapon majd életben fogja tartani? Hogy nem fogunk majd a vérében tapicskolni mint a gyerekek a sárban? Mivé lesz az emberiség ha így zuhan az IQ átlaga? Akarom ezt a helyet és meg is kapom. Azt akarom, hogy aki ide bejön, sikoltson a fájdalomtól, kéjesen nyögve könyörögjön parancsolójának, hogy ne hagyja abba. Annak akarom, amit most képtelen ellátni. Szegekkel kivert béklyónak, ami az élvezkedők nyakán csattan. És mindebből én akarom lefölözni a hasznot. Mert egyszerűen így akarom. És meg is valósítom. Nem érdekel, hogy ez a férfi él-e vagy hal. Élete szart sem számít, csak egy paraszt a táblán. Mindegy, mit hisz magáról.
- Az embereim tudni fogják, hogy semmit nem írtam alá. A hozzám hűek magukra küldik az összes bírát és mindketten ki lesznek végezve, beteg parasztok! - hörgi, de valójában a véleményét úgy legyintem félre, mintha csak egy zavaró légy lenne.
Azonban nem strapálom a számat a válasszal, egészen mást akarok. Meguntam ezt a faszit és az álkeménykedését is. És az őrjítően szexi testőröm farkát akarom az ő haláltusája közben érezni. Nem mintha a kettőnek bármi köze lenne is egymáshoz, de ha már adódott egy helyzet, miért ne akarnám kihasználni? Én minden helyzetet kihasználok. Kéjenc mosollyal nézek fel Are-ra, elismerő szavaira dorombolni támad kedvem, de nem eszik azt olyan forrón. Pokolian mi? Pokolian lenyűgöz fogain végigfutó nyelvének látványa is. Meghajlok felé, fogadva az elismerést, de attól még választania kell, az alkuk így működnek. Kérdőn pillantok a késre, szavai nyomán elnevetem magam. Kötve hiszem, hogy ennek itt bármire is felállna már, de ki tudhatja? Az emberek felében sokkal mélyebben ül ott a perverz mint azt fejtegetni merné. A végén még rájönnének, hogy egyikük sem a szent neveltetést követi ha a vágyairól van szó.
- Fogd le. - lököm le magam az asztalról, hogy a célszemély felé hajolhassak. A kés hegyét végighúzom a farka mentén, nehogy véletlen félre menjen vagy valami. Nem tudom rám néz-e, vagy Are-ra, voltaképpen nem is számít. Fogást váltok a késen és felülről döföm belé mire felordít. Hát ez nem is fáj, mert ahhoz túl gyors volt! - Puding.. - fitymálom le, de a kést nem húzom ki, helyette elfordítom benne, törekedjünk csak szépen az alaposságra. - Így már biztos nem fog felállni. Uram. - lehelem a testőröm felé, lássa már milyen rendes kislány vagyok, milyen ügyesen elrendeztem, bár lehetett volna ez lassú és fájdalmas is. Ha mondjuk levetkőztetem és hosszában tolom bele. De valószínű Are agya egy ilyen attrakciótól csak az ékszíjat dobná le.
- Gyávák. Nem mertek megölni. Ha mernétek már halott lennék. Kell az aláírásom, kellenek a papírok, amikről csak én tudom hol vannak. - felköhög - És nem adom ki. Rohadjatok meg mindketten. Se működési engedély, se semmi, mehettek a picsába. - hörgi dühödten. Újból fordítom benne a kést.
- Tudod milyen amikor igazán fáj? Amikor már könyörögnél azért, hogy legyen vége és pusztán az előtted álló jóindulatától függ, hogy megadja-e neked a kegyes halál ajándékát? Fogalmad sincs róla. - hajolok az arcához, fülébe súgva - A gyors halál kegyes. De kibaszottul próbára teszed az isteni jó természetemet a hülyeségeiddel. - ránehezedek a kés foglalatára, menjen mélyebbre, melyre újabb ordítással felel. Felnézek Are-ra, bólintok, elfogadom a választását. Valahol, számítottam is, hogy keresztbe húzza az ötletemet amilyen gonosz dög. De nem is lenne a testőröm ennyi ideje, ha nem lenne az. Már ráuntam volna réges régen. Felmosolygok rá.
- Az alku mindkét felét nem viheted drága uram. Vagy netán a mait már első éjszakádnak akarod szánni? - kérdezem édelgő hangsúllyal, ugyanis tudom, hogy nem. Lefogadom, hogy sem a helyet, sem az időt nem tartaná alkalmasnak. Mindig a körülmények, pedig egy gyors és kíméletlen dugást ajánlottam neki, ejnye drága, hát meg kell az ilyesmit fontolni. Amit ígértem azonban megtartom. 3 éjszakát kap, szabadon. Tehet amit akar, azzal akivel akarja, majd pontosítjuk. Mondja valaki, hogy velem nem lehet tisztességesen játszani! Ugye! Kezeim alatt már remeg a test, feltör a nyüszítő hang. Ilyen nehéz lennék?
- A kurva széfben vannak. - nyüszít tovább - Minden ott van. Az engedélyek, a szerződések, a dolgozók szerződései, a beszállítóké mindegyik. Keressék meg, vegyék ki! A kód.. - kezd nyelni össze-vissza, de Are taslija magához téríti egy kicsit - 9-6-2-3-4-5-1-5.
Hátradőlök az asztalnál, hagyva neki pár szusszanásnyi időt és lefirkantom egy papírlapra a számokat, a papírt pedig Are felé nyújtom, ellenőrizze le, nem-e hazudott. Az üveget pedig lábaim közé zárom. Nem engedtem el a gondolatot, legfeljebb másféle színezetet fog kapni. Némileg gyorsabbat. Vagy annyira mégsem gyors? Nos az a bevitt erőtől függ. Ha elég erős nyomást kap a koponyája, akkor simán átszaggatja a torkát és persze ha elég jól bírom lábizommal. Ismét rágyújtok, intézd Are, hozd a papírokat, had vésse alá mindazt ami kell, aztán had küldjünk ki mindenkit a picsába. Talpam a kés nyelére helyezem, hintáztatni kezdem a lábam. Mr. A. üvöltése pedig fáradt szimfóniaként mozgat egy különös ritmusra.
- Hazudott vagy sem? - hangzik a kérdésem, hajam hátradobom vállaim felett és várakozásteljesen fordulok Areus irányába. Kurvára remélem minden oké.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Areus Jahn

Választott testőr
avatar
Foglalkozása: : testőr
Tartózkodási helye: : a királynő oldalán
Hozzászólások száma : 13
Érkezett: : 2017. Aug. 25.

Választott testőr

TémanyitásTárgy: Re: I want it now!    Hétf. Szept. 04, 2017 7:46 pm

from the Guard

"Az embereim tudni fogják, hogy semmit nem írtam alá" - nyünyögve ismétlem magamban a szavaim egy ötéves kislány hangján, és olyan kedvem támad felröhögni, amilyen csak nagy ritkán szokott. Tízes skálán vajon mennyi járna a fazonnak a körülötte lévő világ rohadtul nem ismeretére? Értetlen kölyökként rántom meg szemöldököm, persze, ki leszünk végezve, mindjárt tökön bököm magam.

Vagy az én királynőm fogja tökön bökni őt, bár ennél valamivel többet várok tőle, leteszem az asztalra az üveget, és két oldalt könyököm hajlatával fogom hátra a fazon két kezét a szék mögé, ha reccsen, az se nagyon érdekel, van annál rosszabb is, minthogy törik egy csont vagy roppan egy ízület, például ha egy gyönyörű szőke ciklon fog egy fűrészpengéjű kést, és eleven mozdulattal döfi abba a pontba, ami szerintem egy valamire való férfinek a legfontosabb. Mekkora szerencse, hogy az előttünk ülő bizony nem az. Felüvölt, még tán segítségért is kiabál, így a karjait fogva jobb híján a fejemmel vagyok kénytelen lefejelni oldalról, hogy a zúgástól befogja.

De nem fogja be, csak dumálni kezd, nem kapott elég nagyot, azt hiszem. Nem merjük megölni? Komolyan arra fáj a foga, hogy minél hamarabb dögöljön meg? Hát ez röhej. Az ilyesmit inkább elkerülni szokás, nem még direkt provokálni is.
- És biztos nem tudnánk elintézni ezt ugyanúgy, mint eltussolni a megölésed, haver - ciccegek komoran. Nem eresztem el továbbra sem. Királynőm azonban már komorabb, stílust is vált hamar, folynak a szájából a szebbnél szebb szavak, amiktől máris nekikezdenék annak a három éjszakának, és tojnék rá, ki intézi el az ügyet, ami még itt ül előttünk, bizony. Sötét mosolya elárulja, hogy ő is így van vele, de azért még ott van a szeren, az alku alku, arra való a választási lehetőségek sora, hogy válasszunk közülük, még ha ezúttal nagyon korrektnek is tűnik, ami lássuk be, a mi fajtánkra nem mindig igaz.

- Na látod, hogy megy ez - örülök neki, hogy végre erre is választ kapunk. Már tényleg ott tartok, hogy a szájába léptem volna szívem szerint, látom, hogy remeg, látom, hogy kivan, mondja a kombinációt, szívesen javasolnám Shannak, hogy a fazon mellkasára írja fel késsel, hogy biztos ne felejtsük el. De ehelyett inkább csak eleresztem, és megindulok, hogy meglássam, igazat beszél-e, vagy a seggébe is dugni kellene egy kést? Nekem mindegy, majd letakarítom, neki kicsit lehet, hogy fájni fog.
Vigyorral az arcomon tekerem el a széfet a megadott számok szerint.
- Ez biza nem stimmel, lehet, hogy nem volt jó az egyik szám? - fordulok félig hátra a válla fölött. - Adj neki még egy döfést, te sötét perszóna - mondom, majd visszafordulok a széf felé, és pont annyi időt hagyok, míg már hallom majd az újabb felüvöltést, akkor elkattintom az utolsó számot is, lám, mégis csak megy ez, a széf kinyílt. Kiemelem belőle a papírokat, és megindulok visszafelé, tekintetem inkább elsősorban Shantelle-en legeltetem. - Bocs, biztos én nyomtam félre valamit, mégis sikerült. Neked meg már úgyis mindegy - biccentek fejemmel a fazon felé, és lepakolom elé sorban, szétterítve a papírokat. - Na, tudsz írni, vagy fogjuk a kezed? Vagy felesleges, és inkább vágjuk le rögtön? Ne feledd, az a mákod, hogy még mindig élsz, de ezen könnyen, nagyon könnyen változtathatunk - mondom, de ezúttal nyomatékosításul nem őt bántom, szegényt. Hanem helyette szabaduló kezemmel a nő felém eső combjára simítok, sokatmondó pillantást váltok vele. - Nem, nem, nekünk lesz még ennél sokkalta érdekesebb éjszakánk - ígérem fesztelenül, míg várakozom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shantelle Regine

Királynő
avatar
Foglalkozása: : I'm the Queen..so
Tartózkodási helye: : Az éjszakában
Hozzászólások száma : 15
Érkezett: : 2017. Aug. 25.

Királynő

TémanyitásTárgy: Re: I want it now!    Kedd Szept. 05, 2017 6:14 am

from the Queen

Eljön a pillanat amikor a vér fémesen sós illatát megérezzük. Mert mind tesszük, legyünk emberek, állatok, erre ösztönből reagálunk. Az olyanok mint én, pedig különösen. Vérzik, de nem fog elvérezni. Még. Ilyen sebnél akár túl is élheti, ha hagyjuk elmenni és idejében talál valami szerencsétlen Irgalmast aki ellátja. Akkor életben marad, bár inkább minősül majd eunuchnak, mintsem férfinak, de hát hol maradna az élet imádata, nem? Vagy farok nélkül mit sem ér? Kedvtelve nevetek fel.
- Hogy tudnátok eltussolni, amikor a fél hely látott ide bejönni? - nevet Mr. A. cinikusan. Lenyűgöz a magabiztossága, de még mindig el tudjuk érni, hogy saját lábán jöjjön ki innen velünk, az izomagyait mellőzve. Nem mintha Are-nak különösebb problémát jelentene pár szerencsétlent kiiktatni, de nem titkolt vágyam, hogy szépen hajtsanak csak fejet, ahogyan azt kell. A kelleténél több felé nem akarom hinteni ki vagyok, vagyis egy bizonyos csoport hogyan néz rám, na meg a franc akar a nyakába valami tetves bírát, hogy aztán mindenféle koholt baromságok miatt elítélje. Már nem véd néhai származásom, hisz alkalmatlannak minősítettek arra, hogy férjhez menjek tisztességesen és rendes asszonykaként gyereket szüljek. Csak az életem kímélték meg, mondván szörnyűbb lesz nélkülük a fertőben, mint ha a világukban maradhatok. Minden jogon jöhet a kérdés, hogy vajon megszakadt-e volna a bátyámmal a kapcsolatom? Erősen kétlem, hiába csaholt olyan lelkesen a család döntésének, félredobva ezzel engem. És nézzük meg hol vagyunk. Épp ezért nem akarok konfrontálódni, különösebben szem előtt sem lenni, csupán átlag civilként. Az új hely tehát nem az én nevemre fog kerülni, de nem is kell sokat gondolkodnom azon, hogy kiben bízom meg ennyire. És Are, te drága, megkínlódod te ezt a testőrséget olykor-olykor, még akkor is, ha ezt soha nem mondanád ki. Azért választottalak, mert olyan vagy amilyen, nem azért mert ádáz tekintetedtől kirobbanó százalékban nedvesedik a bugyim. Hanem mert szilárd vagy, megbízható és rendíthetetlen. Emellett olyan dolgok laknak a lelkedben, amik próbára tennének néha egy hétpróbás szociopatát is. Csodálkozott hát bárki, ha választott lettél? Ha egyes napokon, mint például most, átadom neked a gyeplőt?
- Jó számokat mondtam esküszöm! Esküszöm a halott anyámra! - de azért fennhangon sorolja még egyszer én pedig engedelmes jó kislányként eleget teszek a kérésnek, bár csak talppal mozdítom benne a kést, üvöltése pedig a hely egyik kvintesszenciájaként csendül fel. Lusta mosollyal nyúlok a levélvágóért, ujjbegyemen tesztelve, hogy nem-e csak valami ostoba dísz. És nem az. A pólója alá nyúlok, meghúzva magam felé és ezzel persze közelebb is, lévén drága testőröm kiürítette közben a széfet. Legyen csak író távolságban. Lepillantok a kiterített papírokra. Rendben, majdnem minden megvan egyetlen kivétellel.
- A mi papírunk. - jegyzem meg, kurvára remélve, hogy Are elhozta és nem kell most gépet kapcsolni ahhoz, hogy megírjuk a sok maszlagot rá, ami voltaképpen egy formális szarság, amit a bürokrácia igényel bizonyos esetekre. Hátra nyúlok egy tollért és meglóbálom Mr. A. orra előtt.
- Aláírok! Mindent amit akarnak, csak ne öljenek meg! Tudok segíteni. - szipog. Szipog?? - Rengeteg k-k-kapcsolatom van. Sok helyen. - Remegő kezébe fogja a tollat és írni kezd. Bennem meg egy sanda balsejtelem üti fel a fejét. Ez így túlságosan könnyű. Eddig kurva magabiztos volt, most hirtelen már nem akar meghalni és könyörögni kezd? Kézbe fogom az üveget és letörök róla két szilánkot. A szája elé tartom a tenyeremben. - Nyeld le! - utasítom, egy kis orosz rulett mindig kell a léleknek. És ha nem sérül meg a gégéje annyira, legfeljebb a gyomra vagy a belei fognak károsodni. És ez még csak két darab.
- Beteg kurva.. - de azért engedelmeskedik, én pedig nem vágom szájon.
A combom simító kézre nézek és felvillan, hogy talán mindjárt Are-t fogom szájon vágni. Mi az, hogy nem? Mi az, hogy nemet mond nekem? Pontosabban a szexre. A velem valóra. Holmi érdekességgel kecsegtetve, pont most. Igaz, hogy én mondtam nemet, hogy mindkettőt nem lehet, hacsak nem mával tervezi elindítani azt a hármat. Nehéz. Szabad kezemmel az övtartójánál fogva húzom közel magamhoz, hogy Mr. A. ne hallja amit mondani szándékozom.
- Telefonképesnek kell maradnia pár napig, a pecsétet pedig ezelőtt három napra tesszük. Majdnem egy hét már nem számít feltűnőnek, üzletvezető úr. - mosolygok fel rá végül, amiben ott van annak az ígérete, hogy fogja ő még kérni az előrehozásokat. De tekintetem egyben egy újabb megszavazott bizalomkört is sugároz. Az ő nevével fog menni a hely, tehát bizonyára el fogunk itt tölteni némi időt, amit vagy megbán..vagy nem bán meg. Jövő zenéje. Mr. A. végez Are-t pedig eltolom magamtól.
- Fel tud állni Mr. A.? - mire bólint én pedig elégedetten veszem kézbe a papírokat. Kitűnő, kitűnő. Már csak ki kell innen juttatni és olyan helyre kell csukni, ahonnan feltűnés nélkül lehet majd eltüntetni. - Vendégül kellene látnunk Mr. A.-t most, hogy hontalanná tettük. - csupán megjegyzésnek hat, de gyakorlatilag tartalmazza, hogy visszük hozzánk, ahol felügyelet alatt lehet, amíg az idő nem lesz alkalmas arra, hogy meghaljon. Bár lehet ez már a falaink között is megtörténik. Magáért Are-ért sem vállalnám a felelősséget, eléggé be volt rá rágva nemrég. Majd valahol elveszik. - Óhajtasz még itt valamit csinálni? - kérdezem kurvára édelgő hangon, jelezve, hogy nem felejtettem el azt a ribancot sem. Lecsusszanok az asztalról, mint aki jól végezte dolgát.
- Hol van a hátsó kijárata ennek a szarnak? - bámulok bele Mr. A. arcába, de csak glugy glugy válasz jön. Hátra húzom a fejét. - Nem értettem haver. - a kijárat felé mutat. Kihúzom a kést az ágyékából, mire megint felordít, kevés híján meg is süketülök tőle. Járatom az agyam, míg beletörlöm a farmerjába a kést. Erre a vérre aztán nem vágyom. Félrehúzom tőle a testőrök gyöngyét, mintha nem bírnék nélküle meglenni. Talán nem is bírok.
- Én kimegyek hátul, ti meg mint akik most keféltek egy istenit, mehettek elöl, hogy lássák az emberei. Otthon találkozunk. És elrendezzük. Mindkét ügyet. - utalok megint a nőre, remélem legalább kikötözte valahová. Mielőtt különösebben felelhetne, bólinthatna egyszerűen szájon csókolom, jelzés értékkel mélyesztve fogaimat alsó ajkába. Végül egy mosoly kíséretében hagyom ott.
- Mr. A. igazán öröm volt önnel üzletet kötni! - kapom fel a papírokat és kisétálok ringó csípővel az irodából. Hajam még mindig kócos, ami most kifejezetten jól jön. Flörtölve, édelegve kérek útbaigazítást a hátsó kijárathoz, mondván a főnök utasítása, a biztonságis meg mindent tudó mosollyal röhög fel és meg is mutatja. Szerencséjére nem tesz ajánlatot. Kisétálok a kissé csípős levegőre, hogy megkerülhessem az épületet a motoromig. Presztízskérdés, hogy én érjek először haza. Mert csak.

A Templom alagsori része, pontosabban az alatta húzódó építmény kialakítása nem az én érdemem. Én csak a felette lévő "szent" helyet használtam ki, ne zabálja fel az enyészet. Az otthonom. A birodalmam. Mégsem a saját lakrészembe igyekszem, hanem Are-éba. De előbb kell egy fecskendőnyi csoda. Egy kicsi. Dúdolva veszem magamhoz a készletből és besétálok a testőröm szobájába. A csajt pedig mit ad isten ott találom, édesen aludva. És teljesen épen. Kibújok a cipőmből, hogy ne csapjak zajt és az ágyhoz sétálok, amely még mindig viseli magán a kis hancúrozásuk bizonyítékait. Lenézek az alvó nőre, láthatóan kurva jót álmodik mert kurvára ki van simulva az arca. Mélyről jövő düh fortyan fel bennem. Kibaszottul ép és sértetlen. Nem elájult, egyszerűen alszik. Macskamód mászom fel mellé az ágyba, ügyelve, hogy ne ébredjen fel. A lepedőről a szex félreismerhetetlen illata kúszik az orromba. Meghal. Ezért..is. A vénájába szúrom a tűt és beadom neki a benne lévő érzéstelenítőnek egy részét. Miért vénába? Hogy áradjon szét. Gyorsan. Ha nem érzi a tagjait, nem tud elfutni. Kipattannak a szemei.
- Miau, ribanc.. - vetek rá egy megsemmisítő mosolyt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Areus Jahn

Választott testőr
avatar
Foglalkozása: : testőr
Tartózkodási helye: : a királynő oldalán
Hozzászólások száma : 13
Érkezett: : 2017. Aug. 25.

Választott testőr

TémanyitásTárgy: Re: I want it now!    Szomb. Szept. 09, 2017 9:12 am

from the Guard
Egy ideje megismerem a dolgokat már csak izről meg bűzről is. Shantelle mellett általában semmi sem az, aminek látszik, kitanított rendesen az évek során, hogy a női hülyeségre fogékony legyek, mi több szinte jól is viseljem, és ő maga, minthogy királynő, mindenkinél többet képzel magáról, valljuk be, jogosan is teszi. Igaz, a legtöbb nő már akkor sikítófrászt kellett volna kapjon, amikor a kezébe nyomok egy kést, hogy egy semmirevaló pacák tökébe vágja, de az én királynőm sötét lelke szinte nevetett, hogy ezt kérem, mintha érezné ingerenciám, hogy a közeléből minden használható farkat eltávolítsak, nem mintha nagy szüksége lenne rá.

A mi papírunk? Persze, persze, megvan itt az is. Jobb híján zsebem mélyéről húzom elő a négybe hajtott lapot, hogy elé vessem a férfinak - nem, nem sok okom maradt már, hogy annak nevezzem - a többi közé, ő meg csak nyöszörög, hogy aláír, bizony, mindent, ennyit arról, hogy ellenáll, hogy majd ő kinyír, hogy elkapják a grabancunk az emberei. Isten bizony, pedig vártam volna, hogy így legyen, hogy valamelyiknek a levágott faszát a szájába dugjam és azzal tunkoljam le a Shantelle által kreatívan odaadott üvegszilánkokat. Ezt meg aztán különösen ügyesen kell lenyelni, ha jól szétrágná, majd csak kifele ejtene nagyobb sebet, esetleg a béltartalma folyna ki, de bízzunk benne, hogy nem akarja rögtön visszaöklendezni, mert abból gyorsan lenne vérhányás, és azelőtt ki kellene menteni előle a papírokat.

A papírokat, amik kit érdekelnek onnantól kezdve, hogy a nő az övemre marva ránt magához, pedig hát markolhatna máshol is, azért se haragudnék feltétlenül. De még mindig munkáról beszél, én meg viszonzásul, meg hogy lássa, hogy figyelek, tollat ragadok és gyorsan aláírok ott, ahol nekem kell, majd kezem visszahúzom combjai közé, de ezúttal az ujjak fordulnak és feljebb siklanak, keresve talán az alkuban tett választásom miatti csalódott dühét.
- Ámen, királynőm - vigyorgok, hangom fojtott, felesleges is volna ebből a francos ex-klubvezetőnek akármit is hallani.
- Óhajtanék, de biztos lesz jobb színtere - mondom szinte szenvtelen hangon, engem kurvára hidegen hagy, fel tud-e állni a fazon, elég, ha Shan elteszi a papírokat, én meg elkapom a pasi egyik karját és erővel fordítom a háta mögé, ahogy felrántom a székről. Magam előtt lököm, karja kicsavarva feszül a markomban, üvölthet is, de remek elő pajzs lesz, ha volna bármi ellenkezés. Fejemet biccentem a nőnek, hogy mehet, menjen is, mi meg a klub felé indulunk, ahol zaj van és félig sötét, de pár tekintet azért odavillan ránk minden bizonnyal, legalább A. embereié.
- Na, vajon belénk akar kötni valaki? - csak félhangosan teszem fel kérdésemet, tudom, hogy festhetünk, és azt is tudom, hogy az emberek gyávák, ha valakinek a gatyája vérben úszik és széttrancsírozva lóg ott, ahol a farka kéne legyen, az én másik kezemben meg ott a kés, a csávó falloszának gyilkos fegyvere.

Nem, valamiért senki se jelentkezik, pedig szinte reméltem. Végighaladunk, mint a gyászmenet, és azon filózom, Shan komolyan motorral akarja-e hazacipelni a fazont, vagy mire lassú bicegéssel - elismerem, biztos fáj neki, olyan kis gyenge hústömeg - kiérünk, szerez egy kocsit?

Ha pedig nem is lenne kocsi, kész élmény lenne a motor után kötni a formát és úgy húzni haza, de erről sajnos lemaradok, mert itt a sofőr és hoz plusz embert, akinek a motor kulcsát csak odadobom, szólni szükség nem is lesz, tudja, hogy amennyiben a járműnek baja esik, bármit, ami marad belőle, darabonként a testréseibe nyomkodok, és ha még marad, hát büszke vigyorral, jól kiélvezett bosszúval az arcomon csinálok neki új testréseket velük.

Az út kimondottan rövidnek tűnik, bár ez a Mr. A. nyöszörög, meg persze az ülést is összevérezi. Nem ártana megvigasztalnom, ugye?
- Ha felforralod az agyvizem, érzéstelenítő nélkül fognak összevarrni, és lehet, hogy a segged is kap pár öltést - vigyorodom sötéten a koma felé. - Nem nézem ki belőled, hogy tudhatnád, az milyen kurva fájdalmas dolog.

Kiszállni már a rezidencia előtt fogunk. Várnak, mert a piszkos munka nehogy engem illessen már. Odalököm nekik a fazont, hogy átkutassák, hogy elzárják, hogy megvizsgálják, hogy egy nyomorult varrónőt keressenek neki. Szerencsére a hírem mindig előttem jár, egy se kérdez, egy se lábatlankodik. Ne is, mert dolgom van, bizony. Vár a nő a piti kis bosszúval, én meg sietős léptekkel megyek, már kapcsolom ki az övem, kihúzom a nadrágból, hogy a kezemben legyen, hátha - kurvára nem az igazat fogalmazom, de ezt tudjuk úgyis - meg kell védenem magam.

És ahogy az ajtót lököm, a vigyor se olvad, Shantelle fenn az ágyon, a csini seggével felém, kezében valami, hogy egy gyilkosság kezdetén vagyunk, azt ha nem látom is tudom. Egyetlen kérdés maradt - melyiket dugom meg jutalmul a teljesített küldetésemért, meg azért, mert mostantól klubvezető vagyok? Azt, amelyik megdöglik, vagy azt, amelyik olyan nehezen adja magát? Hacsak nem mozdul gyorsabban, mint a lépteim, félig mögötte, félig az ágy mellett állva balommal a fenekére fogok, kezem lassan, de ütemesen siklik a combjára le, majd be a combjai közé. Minden gyilkosság menő, de némelyiket egy kicsit érdemes fűszerezni még.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: I want it now!    

Vissza az elejére Go down
 
I want it now!
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Hive City :: Hive City :: Belső területek :: Vigalmi-negyed
VI. Kerület
-
Ugrás: