.
 
Home  Calendar  Keresés  Taglista  Csoportok  Regisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenetek

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (14 fő) Szer. Szept. 13, 2017 6:30 pm-kor volt itt.
Latest topics
» I. osztás
Pént. Szept. 15, 2017 3:00 pm by Iris Lily

» Hey Doc! The past is just the past!
Szer. Szept. 13, 2017 8:28 pm by Talia L. Sarid

» It's time for a...
Szer. Szept. 13, 2017 7:59 pm by Christian Acker

» the Beauty and the Beast - and you, Mr.
Szer. Szept. 13, 2017 4:26 pm by Talia L. Sarid

» Let's make a deal
Hétf. Szept. 11, 2017 9:14 pm by Christian Acker

» Explain, explain!
Vas. Szept. 10, 2017 7:12 am by Rhodan Bear

» The beginning of a beautiful friendship? (18+)
Szomb. Szept. 09, 2017 10:54 am by Vendég

» I want it now!
Szomb. Szept. 09, 2017 9:12 am by Areus Jahn

» Az első nap a világvégéig (Szabad játék) 18+
Csüt. Szept. 07, 2017 2:41 pm by Lukas Schmidt


Share | 
 

 Explain, explain!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Celie Devora

Tanácsadó
avatar
Hozzászólások száma : 19
Érkezett: : 2017. Aug. 20.

Tanácsadó

TémanyitásTárgy: Explain, explain!   Csüt. Aug. 31, 2017 7:23 am

Szemeim maguktól nyílnak ki ismét. Újabb terhes álmokkal teli éjszaka, mely az ion fal zizegését hazudja füleimnek. Pedig tudom, hogy nem ott vagyok már. Nem azon az istentelen és mocskos helyen. Tudom, hogy nem. 42 évre szólt volna a büntetésem, ahol elfelejtődtem volna és már nem lett volna hová hazatérnem. Az Elit soha nem fogadott volna vissza. Bűnt követtem el és még Rhod ujjai sem voltak elég gyorsak a bürokrácia szerencsekerekén ahhoz, hogy ne kelljen ott töltenem hónapokat. Még mindig élénken él az emléke, amikor először láttam az arcát. Amikor először került ténylegesen agyam fókuszába, hogy nem őrt látok és nem is az igazgatót, hanem valaki mást. Valakit, aki nem azt súgja füleimbe "Bűnös! Vessz! Vessz el!", hanem, hogy "Celie, szükségem van rád!" Időt kérek magamnak, hogy realizáljam a környezetet. A kényelmes ágyat és csendes szobám intim illatát. Magam lehetek, nem kísérnek lépten-nyomon a kamerák mechanikus tekintetei. Nem érzem magam meztelenül remegő mocskos léleknek valakinek nagyítója alatt. Felébredek. És a valóságom jobb, mint az álmom.
Gyerekes talán, de ilyenkor csak szükségem van rá, hogy lássam. Hogy ténylegesen valóságosnak érzékeljem, hogy nem csupán valami ostoba illúzióban szenvedek, hogy agyam fel tudjon mindent dolgozni ami történik. Hanem a valóságban vagyok. A valóság pedig Rhod. Nesztelen léptekkel haladok a folyosókon a szobájáig és fáraszthatnám magam kopogással és az illem meg is kívánná, hogy így tegyek, de már megszokta. Gyakran előforduló eset, nem egyedülálló történés. Benyitok. A szobában sötétség és csend honol. És rend, mindig makulátlan, persze nem azért mert ő maga állna neki, hanem mert így kívánja és személyzete eszerint is cselekszik. Férfiasan tiszta illata érződik a helyiségben, ágya azonban üres, gazdátlan. Már megint. Megint távozott az éj leple alatt, valószínűsítem, hogy titokban. Ahogyan az én magányos kószálásaim, úgy az ő eltűnései sem szokatlanok, mégis hiányolom az eset mögül a magyarázatot. Azt hiszem itt az ideje ennek véget vetni. Aggódó, mégis dühödt léptekkel járkálok a szobában, várva azt a percet, amikor a szoba tulajdonosa lép be ajtaján. Nyugtatom magam, hogy felnőtt férfi, megvan a magához való esze. Talán arról van szó, hogy nőnél van. Olyannál, akit nem akar ezek közé a falak közé hozni. Azaz nyugtatnám, ha ezt gondolnám. A sérülései nem erről árulkodnak. Legutóbb sem úgy festett. Kihozom az elsősegély dobozt a fürdőszobából, majd leülök az ágyára, mintha tulajdonom, trónusom lenne, tekintetem megállapodik az ajtón. Íriszeim dühöt sugároznak, arcom mégis egy hideg maszk csupán, mely nem mutatja miféle gondolatok kergetik egymást elmémben minduntalan. Ha meghal, ha történik vele valami...megeszem a végét a gondolatnak. Nem akarom végigjárni az ösvényt.
Hallom a lépteket, nem bizonytalanok, tehát ereje van. Mégis elég halk ahhoz, hogy ne verjen fel mindenkit, így nem lesz pletyka, hogy hol jár uruk éjjelente. Úgy aggódom megítéléséért, mintha legalábbis sajátom lenne, vagy kettőnké, holott nem vagyok a felesége, nem gyalázza meg sem személyem, sem nőiségem ezzel. És mégis. Képtelen vagyok a tisztán mély aggódást szavakba önteni. Legtöbbször némán teszem, amit ilyenkor kell. Mert tudom, ha megszólalnék abból csak a baj lenne. Belépő alakját gyorsan mérem fel. A sötét fedi előlem pontos állapotát, de miért találták volna fel az áramot ha nem azért, hogy ne fedjen el még éjjel sem semmit? Gyakorlati gondolkodásomnál azonban előbb ér célba az indulat.
- Elárulná, hol a fenében volt uram? - hangom távolisága, hideg dühe nem tudom mennyire lepi meg, de ha őszinte akarok lenni nem is érdekel - Sokadik eset. Sokadik magyarázat nélküli eset. Kapcsoljon villanyt. - ez már majdnem átcsúszik utasításba, de háborgó lelkem kimondatja velem, mert szükségem van rá, hogy lássam minden rendben van-e, vagy mégsem.
Szívem a kiabálást diktálja, hogy üvöltsem le mint egy gyereket aki rosszat csinált és anya épp rajtakapta. Lelkem azt, hogy viselkedjek normálisan, vagy legalább legyek képes tördelni a kezeimet, mert valljuk be, aggódtam érte. Nem mintha azt gondolnám, hogy képtelen magára vigyázni, de odakint bármi megtörténhet. - Odakint volt igaz? Kiment a szaros kerületből! - ezt már nem is kérdezem, mondom, mert szinte biztos vagyok benne, hogy olyan helyeken jár, ahová egyébként nem szokott és példának okáért nekem is megtiltaná, hogy megtegyem.
Kezeim ökölbe szorulnak, majdnem maguktól, mert vérmérsékletem hevesebb, mint amennyit láttatni engedek belőle. Nem őszinteségre neveltek, hanem megjátszásra. Nem indulatokra, hanem hideg elfogadásra. Talán jogos volt a börtön, valahol. Talán jogos volt az is, hogy későre hagyták a befolyások érvényesülését és az ő közbelépését. Nem tudom, nem mindig egyértelmű, hogy ki is vagyok én. Hogy az vagyok-e aki voltam, vagy valami egészen mássá váltam.
- Gondolom erre szükség lesz. - pillantok le a dobozra mellettem - Mondjon valamit! Bármit! - megint felhorgad bennem a lappangó, fortyogó düh. A szavait akarom, az őszinte igazságot és komolyan ellátom, legyen szó bármiről. De az, hogy érzem az aggodalmat, megőrjít és kibillent, pedig küzdök a törékeny egyensúlyomért. Annyira nagyon küzdök azért, hogy meg tudjam tartani. Ehhez viszont szükségem van rá is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhodan Bear

Intéző
avatar
Foglalkozása: : teszem, amit mondanak
Tartózkodási helye: : Elit-körzet
Hozzászólások száma : 36
Érkezett: : 2017. Aug. 20.

Intéző

TémanyitásTárgy: Re: Explain, explain!   Csüt. Aug. 31, 2017 9:37 am

from Rhod to Celie

Én tudom, én tudom, komolyan. Mindig ez van, heti kettő, három, ahogy a sebeknek éppen gyógyulni tetszik. A kicseszett francba, hát nem látod, hogy ez egy nyomorult betegség, valami függőség, amitől akkor se tudok szabadulni, ha láncra versz? Sötét tekintettel méregetem a folyosón a csotrogány díszeket. Azt akarják hinni, mindenki azt akarja hinni, hogy attól lesz tökéletes az élet, mert szinte valami fasza palotában lakunk, úszkálunk a mesterséges fényben és esszük-isszuk a trutyit, amit jól tudjuk, miből csinálnak. Elégedettek vagyunk, mert nekünk van választásunk, mert biztonságban vagyunk, pedig milyen rohadtul nincs szó semmi ilyesmiről!

Kivágnám az ajtót, de nem éri meg felbaszni a házat vele. Hadd ne tudják, mi volt, mi van már megint, így egy fokkal mégis csak elviselhetőbb a pletyka, hogy azt hiszik, magamat vágom a falhoz untomban a pincében, vagy Celie-t kötelezem rá, hogy olykor kínozzon kicsit. Ahogy belépek a szobába és fojtott hangja dördül az éjszakai csendben, már képzelem is a horgot, ahogy telibe kapja az így is szakadt arcomat. Ja, mennyivel faszább lenne most beülni  egy kád forró vízbe, és kivárni, míg a vállamról, hátamról, mellkasomról lecsiszatolja a szakadozott, vérnyomos bőrt, ha fáj is, hát pont szarok rá. Nem, a nő mérges, nem mintha kurva sok köze lenne hozzá, hogy hol vagyok, mit csinálok. Vagy lenne talán?

Engedelmesen battyogok el az íróasztalomon lévő kis állólámpáig, azt vagyok hajlandó felkattintatni. Gyér fényénél most már láthatja, milyen szép a pofám, a nadrágot vissza tudtam húzni legalább hibátlanul, felsőm meg eleve se volt. Rúgom is le a cipőim, ja, itt bent, a szobában, hát bassza meg, ez az én szobám, a szőnyegből majd valaki kikaparja a vért.

- Tessék, kapcsoltam - kommentálom, amit nem kéne. Le kéne baszódjak az ágyra, és csak hallgatni, mit karattyol a nő, de bassza meg, hát én hoztam vissza, azért hoztam vissza, hogy itt legyen, mégis csak emberből van, ráadásul nőből is, kénytelen vagyok elviselni, hogy pofán baszva érzi magát, mert így jövök meg, mert nem tud semmit se az egészről. Faszom.

- Ki én - mennydörgök én is, habár rekedtes suttogásképp ötlik fel a torokból. Nem akarjuk felzengeni a házat, ugye? - Na - fejem úgy fordítom, hogy lássa, mit is kéne lekezelni a szépséges orcámon, még lehet, hogy varrni se ártana. Karomnyomokkal is dúsítva van a testem rendesen, de azon már lehet meg se ütközik. - Kakaskodtam, ennyi. Mit akarsz, mit mondjak? - én tegezem, akkor is, ha ő nem tegez. Mégis csak valamiféle nyomorult kapcsolatban vagyunk.

Nem ülök le. Le kéne. Elég lesz ebből a nyüsszögésből! Csak pislog a dobozra, pedig már én se bírom cérnával a dolgot. Kettő perc se telt el, hogy beléptem, egy szusznyi időt se hagy, és számon kér. Ki a franc mégis, mit képzel magáról? Milyen alapon mondja, ahogy mondja, és amit?
- Cel, kedves, hagyjon fel a sértettséggel. Itt vagyok, élek. Tudom, hogy mocskos módokon játszom ki a szabályokat. Felelős döntésnek merem nevezni, hogy újra és újra megteszem. Mi tehát a baja? Mit akar? - nyelek sötéten, és mégis lebaszom magam az ágy szélére a doboz túloldalán. Faszom fogja azt nézni, hogy összekoszolom-e.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Celie Devora

Tanácsadó
avatar
Hozzászólások száma : 19
Érkezett: : 2017. Aug. 20.

Tanácsadó

TémanyitásTárgy: Re: Explain, explain!   Pént. Szept. 01, 2017 5:51 pm

Legalább olyan mérges vagyok, mintha nem is tudom kim lenne. Hajlamos vagyok rögvest valamiféle nyeregben érezni magamat és irányítani az adott helyzeteket, akkor is ha éppen semmi közöm hozzá, hogy hol az istenben lófrál az éjszaka közepén. Ő pedig nem tartozik nekem beszámolóval, mert nem. Mert nem vagyok a testvére, a felesége, csak a tanácsadója. Gyanítom nem olyan ügyben hagyta el a kerületet, ami az olykor tolódó határokkal bíró munkakapcsolatunkat érintené. Néha nem értem saját magamat sem, őt pedig pláne. Az illem úgy diktálná, hogy egyáltalán ne járkáljak be a szobájába éjnek évadján, mintha a szeretője lennék, ahogyan azt is diktálja, hogy ha már megteszek ilyesmit és tulajdonosát nem találom ott, akkor ne ücsörögjek az ágyán és ne tördeljem a kezeimet, nincs miért. Felnőtt férfi. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy kérdőre vonogassam. Ennyire egyszerű.
A villanyt mégis engedelmesen kapcsolja fel, a lágy fényben is tisztán kivehető, hogy megsérült. Már megint. És, hogy jóformán koszos, véres, az ingét pedig ki tudja hol hagyta. Tekintetem végigjáratom rajta, amolyan tessék-lássék módon, gyorsan felmérve vajon mi történt vele. Megéri kérdezni?
- Sejtettem, hogy nem itt sikerült ezt a megjelenést elintéznie. - hangom úgy csendül mint a nagynénémé akkor, amikor kiderült valami aljasságom régen és éppen azt próbálta velem éreztetni, hogy helytelen és szégyenletes az, ahogyan viselkedek. Hangomban viszont ugyanúgy nem volt ilyesminek nyoma, ahogy Rhodéban sincs. Megrázom a fejem, mintha csak terhes gondolatok ezreit próbálnám ennyivel kitörölni. Kár, hogy egyáltalán nem lehetséges.
- Az igazságot. - nyögöm egyszerűen, mert a "kakaskodtam", nekem nem válasz - Mert ha ennyit szán válasznak, az legalább annyira kevés mint egy külső kerületi éves fizetése. Kakaskodás...ugyan Mr. Rhod. - még mindig rázom a fejemet, tekintetem pedig továbbra is rajta pihentetem. Sajnálatos, hogy az agyamat nem tudom.
Nézem a dobozt, mert ahogy látom ismét kelleni fog. Ismét egy semmilyen indokkal. Kedvem lenne ilyenkor a száját is összevarrni, hogy ha már ennyire esküszik a némaságára, maradjon néma egy ideig. Bizsergető a késztetés rá, hogy hozzam a zsákvarrótűt. Megérdemelné a kakaskodó. Szavai nyomán felhorkanok. Sértettség? Azt hiszi erről szól? Hogy sértőnek tartom amiért nem avat be, hogy hol vereti össze magát? Bassza meg ha már kigondoltam. Higgye akkor ennyire egyszerűnek. És nem kap pofont sem amiért szerinte ez ennyi. A magázására magamban mosolygok. Tehát ő is hátrébb lépett egyet. Rendben. Csináljuk akkor így.
- Semmit. - mondom komolyan - Nem akarok semmit és nincs semmi baj. Zuhanyozzon le Mr. Rhod és meglátom mit tudok kezdeni az arcával. Legfeljebb holnap reggel nem jelenik meg nyilvános helyen. - szól ki belőlem az egyébkénti jó híréért felelős alkalmazottja is - Akkor nem fog áradni a pletykák tömkelege, hogy Rhodan Bear kerget-e valamiféle ostoba szuicid hajlamokat éjszakánkénti..kakaskodással. - jegyzem meg tárgyilagos hangnemben, mintha nem is a mellettem ülőről lenne szó. Mivel saját lábon jött be, gondolom a zuhanyzást is megoldja egyedül. Haragszom és kicsinyes vagyok talán. Felállok és az íróasztalhoz sétálok a dobozzal együtt, hogy kiszedegessem belőle amire szükségem lesz, vagyis majdnem a teljes tartalomra a vattától a gézlapokon át a tűig. - Menjen. Későre jár. - jobb így, könnyebb tartani még a hangnemet is ha nem kell ránéznem. Arra koncentrálok, ami a feladatom lesz. Ez mindig segít tartani a gyeplőt, mindig segít annak a nőnek maradnom aki talán egykor voltam és akit nem baszott el a börtön végérvényesen. Hajamat felkontyolom és várok. Várok arra, hogy megmozdul, hogy meghalljam a zuhany hangját, hogy bebizonyosodjon képes erre a műveletre egyedül és a sérülései csupán újfent felületiek. A tanácsadója vagyok, vagy ha úgy tetszik a jobb keze. Ez pedig sok mindennel együtt jár. Azzal is, hogy ellátom a sebeit ha vannak. Azonban lelki szemeim előtt megjelenik az a kép, ha ő fogadna így egyik éjjel, hogy én vérzek, rajtam vannak sérülések. Nem állná meg kommentár nélkül, ennyire ismerem. Akkor hirtelen kitörne belőle a vezérhím felsőbbrendűségi érzete és kapnám is menten a, "Mégis, hogy képzelted ezt?" kezdetű monológot. És elvárná a szemétládája, hogy feleljek is. Számoljak be töviről-hegyire, hogy merre jártam, mi történt. Mintha én számadással tartoznék neki, de én nem várhatom el ugyanezt. Ma éjjel ezeket is szépen át fogjuk beszélni. Döntse el, mennyire kíván az életébe beavatni. Vagy elég-e ha csak munka frontokon veszek benne részt. Mert ha így van, többé nem teszek fel neki ilyen esetben kérdéseket. Mondván nem ez a dolgom, és aggódjon érte az, akit hat anya hozott a világra. De természetesen nem fogom neki elmondani, hogy igen is aggódtam a szaros épségéért és nem anyagi megfontolásból. Ha pénzbeli biztonságra vágynék, leakasztanék valahonnan egy ostoba férjet. De nekem nem ez kell. Nekem az kell, hogy ismerjen el, tartson partnernek, ne csak akkor amikor éppen a szüksége úgy hozza.
- Na? - hangzik kérdésem pár távval hangosabban mint kellene. Talán ideje lenne leszerződtetni egy orvost. Félő, hogy egyszer olyat kellene ellátnom, amihez nem elég az itt-ott összeszedett egészségügyi alapfoltozás, ami jórészt onnan származik, hogy az egykori orvos barátom akivel az a csúnya kis eset megtörtént, megtanított minden ilyesmire, mondván sose lehet tudni, mikor lesz ez hasznos ebben a bolond világban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhodan Bear

Intéző
avatar
Foglalkozása: : teszem, amit mondanak
Tartózkodási helye: : Elit-körzet
Hozzászólások száma : 36
Érkezett: : 2017. Aug. 20.

Intéző

TémanyitásTárgy: Re: Explain, explain!   Pént. Szept. 01, 2017 7:43 pm

from Rhod to Celie

Komoran nézem a nőt, merthogy ő meg kibaszott komoran néz engem, nem jó ez a buli, nem tetszik, faszább lenne két pofont kapni tőle, csak tudom, hogy látja a pofámat, hogy lehet, hogy varrni kéne, és akkor nem fog megütni.
Oké, mit baromkodok, amúgy se ütne meg, mert nem olyan. Istenesen fel tudom cseszni, meg ő is engem, de addig sose jutott el, hogy ne bírja visszahúzni a kezét és a kis ruhájára simítani, minden kalapom odaadom neki, tekintve, hogy egy sincs, de képzeletben, na, faszom.

Meg amúgy se nagyon érek rá a saját fejemben káromkodva járkálni föl-alá, mert a nő mégis erőt vesz magán, és mondja még, mint a rossz gyereknek, bassza meg, felnőtt férfi vagyok, csak el tudom dönteni, hogyha úgy látom jónak, és faszságokat akarok csinálni, akkor is, ha nem szép dolog, hogy nem indoklom meg és még csak ki se részletezem annak a nőnek, akit úgy vettem magamhoz a bizalmamba, hogy valami olyasmit legalábbis ígértem, hogy annyiba beavatom, amit tudnia kell. És nesze. Faszom.

- Sejtetted, mi? - mordulok. - Verekedtem. De ezt látod úgyis. Mondanom se kell. Vagy csak azért kell mondanom, hogy örülhess, hogy az én számból hallod, hogy lebaszhass érte istenesen?
Felállok. Az igazságot akarta, hát megkapta most. És mindig, ahányszor így hív, félig a nevemen, de félig meg nem is tudom, most komolyan el kéne magam szégyellni azért, amit csinálok éjszakánként? Felugrik a szemöldököm arra, ahogy a továbbiakban pletykákról beszél. Kioktatsz, Celie? Komolyan kioktatsz, baszod?

- Ostoba szuicid hajlamok, hát hiszen mindig nyerek, ha nem nyernék, a hullámat kéne felkutatnod a szutyok gyárak valamelyikéből, hogy eltemethess, mielőtt a reggelid leszek - köpöm foghegyről a szavakat. Bazdmeg, Rhodan, ez szar ötlet volt. Ha nem Celie állna-ülne itt szemben veled, már elbőgte volna magát.

Fürdeni küld, hát fürdeni megyek. Ennyit arról, hogy szépen lemossa a felsőtestemre szikkadt vérfoltokat, de mindegy, bemegyek, ledörzsölöm én a vért, ha a bőröm lejön vele, akkor is. Próbálom kifürdeni a mérgemet is, lehet, hogy kurvára nem is jogos, ahogy beszélek vele, nem is baszakodok sokat, sziszegve állni a zuhany alatt amúgy is hülye ötlet lenne órákon át, magamra csavarok egy valamire való törölközőt, és kimegyek, szinte a lábára lépek, mordulok.
- Na, mi? Bevarrod a pofám? És ha akarod, kérdezz, próbálok egy fokkal normálisabban válaszolni. Valamennyit, legalább - mondom, és ledobom az ágy szélére magam, két kezem a törölközőn az ölemben pihentetem, és próbálom ellazítani az arcom, mert tudom, hogy a varrás kurvára nem buli.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Celie Devora

Tanácsadó
avatar
Hozzászólások száma : 19
Érkezett: : 2017. Aug. 20.

Tanácsadó

TémanyitásTárgy: Re: Explain, explain!   Pént. Szept. 01, 2017 9:08 pm

Sajnálom, de görcsösen kell ragaszkodnom ahhoz, hogy úgy tudjunk működni mint eddig. Rhod a szilárd pontom a világban. Az ő ügyei, a személye teszi ki a napjaim szerves részét. Megállapodásunk minden pontjához tartotta magát eddig, csak ezek az éjszakai eltűnései hibádznak. Ez életének azon része, melyből teljesen kihagyott eddig is, csupán a romokat próbáltam helyrekalapálni. De ennek itt és most akarok a végére pontot tenni, mert alázatosság és engedelmesség ide vagy oda, ne vegyen hülyére. Ne, mert hozzávágok valamit, vagy a nők kedvence arcán tenyerem égető lenyomatát leszek kénytelen hagyni. Megmondtam, megteszek neki mindent, amíg őszinte és nem próbál meg átverni. Voltaképp átverni most sem próbál, csak nem mond semmit. Amivel a szükségesnél jobban idegesít fel. Tudja, hogy ha rémálomból ébredek, az első amiről meg kívánok győződni az az ő valóságbeli létezése. Erre nem találom sehol. És fogalmam sincs merre jár, mi történik vele. Azt sem tudom, hogy egyáltalán miért lopakodik ki, mintha valami tolvaj lenne a saját házában.
Úgy rándulok meg mint akit arcon ütöttek, de valóban valami ilyesmit akartam hallani. Verekedett. Na de, mindig? Folyamatosan? Még mindig nem eléggé igazi, nem eléggé kerek ez a történet nekem. Mély sóhajjal és egyenes háttal nézek rá. Ha arra játszik, hogy kihozzon a béketűrésből, nagyon jó úton halad.
- Azért kell mondania, hogy ne nekem kelljen találgatnom. - pöccenek be, nem mintha eddig különösebben nyugodt lettem volna - Verekedés. Szegényes magyarázat, mert nem egyszeri alkalom. Az elmúlt hónapban legalább háromszor fordult elő, csak amiről tudok. Kicsit sok véletlennek. - hangom piszkáló, ki akarom belőle piszkálni a választ - Dolgozzon még egy kicsit ezen a válaszon, mert ez nekem kevés.
Figyelem ahogy feláll. Látom, hogy vére és sebei mocskosak is még ráadásul, mintha nem is ugyanaz az ember ülne mellettem, akit egyébként nap mint nap látok, aki az üzleti életben forog ráadásul elég sikeresen. És akkor erre itt van egy ilyen húzás. Bocsánat, nem is egy, hanem több is. Mintha két különböző Rhod lenne és lassan azt fogom gondolni, hogy egyiket sem ismerem eléggé.
- Baszd meg. - szalad ki a számon, rögtön félre is nézek, mert azért amit mondott minimum két pofont érdemelne. Kapja be azért, mert magabiztos és azért mert vakmerő, ami nem mindig hasznos. Mély levegőt veszek, hogy ne kezdjek vele ordítani. Persze, minden teljesen egyszerű, hisz ma éjjel is hazajött és életben van. - Netán kérdezzem meg milyen kibaszott temetést akar, ha netán egyik éjjel rosszul végződne a kis hajszolt kalandja Mr. Rhod? Írjunk egy végrendeletet a napokban? - vágom hozzá szintén foghegyről. Ha ilyen könnyedén veszi életét és halálát, legyen, akkor én meg szakszerűen és felülről nézve fogom kezelni is.
Magam is felállok, muszáj vagyok zuhanyozni küldeni, ezzel együtt pedig magamban is eldönteni valamit. nem őszinte, tehát kénytelen vagyok magam a végére járni, hogy mégis hova a picsába tűnik el. Majd én megbizonyosodom arról, hogy mennyire veszélyes vagy épp veszélytelen amit művel. És tudjuk mit? Kurvára nem lesz a dologról tudomása. Gyűlölöm ha hülyére vesz. Ilyenkor nemes egyszerűségben csak elküldeném a picsába, ám mindig eszembe jut, hogy ha nem lenne, vagy odakintre kényszerülnék, vagy vissza a börtönbe, bár ezidáig egyszer sem olvasta ezt vissza a fejemre, magam sem tudom miért, pedig néha, mint például ma éjjel is, túl sokat engedek meg magamnak vele szemben. Hallom a zuhanyt, kicsit meg is nyugszom. Legalább agyának a felfogóközpontját nem verték péppé. Máskor felajánlottam volna, hogy segítek és szívesen is tenném, de most nem akarom. Nem akarom, hogy a kezeim alatt nyerjen valóságot, hogy valójában mennyi és milyen sérülése van. Nem akarom meztelenül sem látni. Még egyszer ellenőrzök, mielőtt beszólnék, hogy mégis mi van. Kis híján egymásnak is ütközünk. Felnézek rá, felvont szemöldökkel. Gondolatokat is olvas?
- Megérdemelné. - kommentálom, végül bólintok - Rém egyszerű kérdéseim vannak, de nem biztos, hogy nem nyúzom meg a válaszokért. Figyelmeztetem, tudom, hogy mikor próbál hazudni, vagy elhallgatni valamit. - míg leül, összeszedem a kis készletemet és mély levegőt véve visszasétálok elé. Nem aggódhatom túl, nem szabad. Szakszerűség és pontos kéz kell, nem az aggódó nő. Olyanból akad neki 12 egy tucat elven annyi, amennyit akar. Én próbálnék egyetlen maradni. Megállok előtte, jobb kezem hátára fektetve, noszogatva, hogy egyenesen üljön. - Megnézem csupán felületiek-e a sérülések. Feküdjön le. - tolom meg vállánál hátra és ha nem makacskodik hanem megteszi, leülök mellé, első sorban a bordák vonalaira koncentrálva, figyelve rándulásaira. Áttérek hasára és alhasára is, de megnyugtatónak találom. Hála istennek! Hülye férfiak, meg a francos tesztoszteron baromságaik! Fertőtlenítőt teszek a vattára.
- Első kérdésem: Hol? - nem taglalom neki különösebben, gondolom megérti és az imént mondta, hogy igyekszik nekem válaszolni. Elkezdem óvatosan fertőtleníteni a sebeket, nehogy valami elfertőződjön. Egy kis semmiségből is lehet lázas fájdalom. Amit olyannak találok, azt gézlappal ragasztom le. Varráshoz nem elég mély, de ahhoz nagy, hogy csak otthagyjam. - Felülhet.
Én is felállok, hogy megint az ágy elejéhez menjek. Akkor jöjjön az arca. Tűfogó, tű és a fonál. Nagy levegőt veszek. Nyugalom Celie, nem először csinálod, nem fogod elbaszni. Megrázom mindkét kezem, majd egyszerűen az ölébe ülök, mintha valami érdekes fotel lenne. - Tartsa meg a hátam. - utasítom - És lazítson.
Mindig az első öltés a nehéz. Ismerem már az arcát, tudom milyen mélyre kell a tűt tolnom. Mantrázom a tanultakat, mint egyenlő távolságok, mindig csomózzunk, kicsit távolabb csináljuk a sebszéltől. Csak erre koncentrálok, ajánlom neki, hogy meg se szólaljon. Akkor se, ha fáj. Mert megfeszülnek az arcizmok és nem lesz jó, sem kellemes. Szépen, komótosan csinálom. Dolgom végeztével pedig reszketegen sóhajtom ki a feszültségemet. Közelebb hajolok és újra ellenőrzöm, végül pedig fertőtlenítést is kap. Miért csinálod ezt velem? Fogalmad sincs, mit kell kiállnom minden alkalommal! Önző fasz. - Kész. - állok fel az öléből végül - Második kérdésem Rhod. Miért?
Összeszedem a használt vattákat és kidobálom őket. A tűt is elcsomagolom és úgy dobom ki. Nem mintha ott, ahová viszik számítana egy használt tű, de mégis. Régi szokás, rögzült szokás. Italt töltök a pakolás után. Neki is. Új szokás. - Gondolom innál valamit.
Én pedig figyelek arra, hogy mit fog mégis mondani. Rágyújtanék, de nem vagyok engedélykérős kedvemben, ez pedig mégis csak az ő szobája. Ajh, rohadt szabályok örökké.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhodan Bear

Intéző
avatar
Foglalkozása: : teszem, amit mondanak
Tartózkodási helye: : Elit-körzet
Hozzászólások száma : 36
Érkezett: : 2017. Aug. 20.

Intéző

TémanyitásTárgy: Re: Explain, explain!   Szomb. Szept. 02, 2017 7:46 am

from Rhod to Celie

Kéne az arcomra az a kibaszott tenyér. Nem is a nyugtató hideg vagy az ingerlő forróság hiányzik, az erejét akarom, hogy csattanjon, tudom, ha be nem is vallom neki, kibaszottul megérdemelném legalábbis azért, amilyen minősíthetetlenül, nem magyarázva, csak cukkolva közöltem vele az előbb, hogy gyakorlatilag kurvamindegy lehetne neki, hogy az éjszakáimat hogy, hol és mivel töltöm el.

De ő nem üt. Még a hangja se csapkod, mint az ostornyelv, csak csitítani próbálja magát, szinte fuldoklik, szinte sziszeg, a rohadt életbe, hogy nem bírod kiélni az indulataid, az kéne neked, hogy valaki megkúrjon rendesen, ami meg nem az én dolgom nyilván, de hát faszom, ha egyértelmű, hogy mennyi feszültség dolgozik a szép kis testben!
Kérdésére nem is tudok mit felelni, inkább elmegyek tusolni, beismerve a vereséget ezegyszer, hogy balfasz kijelentéseket teszek az idegtől, attól, hogy megint agyonvertem valakit, és büszke vagyok rá, kibaszott büszke vagyok, de annyira mégsem, hogy a nő elé álljak, és elsoroljam neki széles vigyorral a felszakadt fejemen, hogy hány áldozatom volt az elmúlt hetekben, hónapokban. Miféle nevelőnőt játszol itt nekem, Celie?

Utasít. Engedelmeskedem. Lefekszem az ágyra, hideg önmérséklettel tűröm, hogy végigtapiz. Valamennyire még hálásnak is kell lennem érte, mert ja, igaz, hogy én hoztam ide őt, hogy én mentettem meg a csinos seggét attól, hogy messzire és páros lábbal kibasszák, de azóta hányszor mentette meg vajon ő az én seggemet?
- Nem fogok hazudni - mondom, hogy megkönnyítsem a dolgát némileg. - A kufárok viadalán voltam. Oda járok. Nem egyszer, nem kétszer verekedtem velük. Halálig.
Visszaültet, hogy rám üljön, tovább utasít. Nyilván amíg tű van a kezében, és böködni akar, nem beszélgetek, nem akarom azt se, hogy torkon szúrjon egy rosszabb válaszért. Helyette kivárok, sziszegés nélkül, morgás nélkül, még ha érzékeny terület is a fej, és egy egy szúrás még azok ellenére is, amiket már túlélt ott a test, kurvára fáj. Tudom, hogy nem cseszne ki velem, még akkor se, ha kurva mérges, még akkor se, ha nagyon jó okokat adtam neki, hogy az legyen. Kezem a hátán, valamiféle bizalmat mégis feltételezünk a másik iránt, különös egy kapcsolat ez, meg nem lehet mondani, hogy indult, és lehet, hogy úgy végződik, hogy egy random kezébe kerülő tárggyal fogja szétütni a fejem.

Ott hagy. Feláll, menne piáért, ismerem a mozdulatot. Utána megyek, kezem az üvegért nyúló kezére fog.
- Innék, de ez kurvára nem így megy.
Visszafordítom teljesen, most az én mozdulatom irányítja, hogy hátsó felével nyomuljon a bárszekrény felé. Meghagyom neki a privát teret, az aurájába nem mászom, de látnom kell azt a tekintetet, a bírálást, a dacot, az aggodalmat, akármi is legyen. Látnom kell, hogy az az egy ember áll itt, akivel muszáj, akivel akarom, hogy őszinte legyek. Hülye kérdés - vajon barátok vagyunk?
- Celie, kedves, ez az élet egy vágóhídra szánt utolsó emlősénél is kevesebb nekem. Mintha te nem tudnád, miért tartanak minket, milyen céljai vannak velünk. Nem viselem jól a bezártságot, a korlátokat, sőt kifejezetten szarul viselem. Azért mentem ki oda, és nem kertelek, azért fogok is menni még, mert kell a rizikó, mert kell, hogy ne ezt a szart egyem, amit itt adnak táplálék gyanánt, kell azt éreznem, hogy erős vagyok, hogy alkalomadtán mindkettőnket meg tudnám védeni. Kell, mondd a szemembe, hogy függő vagyok, nem az ölés érdekel, hanem az adott és kapott ütések ereje, nem veled akarok kibaszni, Celie, de kurvára nem bírom másképp élni az életem - sorolom, hadarom, aztán ellépek tőle, nem olvasom a tekintetét, mondjál valamit, baszod, mert nem hiszem, hogy erre ne lehetne valamit mondani, még ha tudom is, hogy szar lesz, hogy kemény lesz, hogy fejbe fog vágni, amit hallani fogok. - Igen, tölts, légy kedves - fordulok el. Mióta kényszerít arra valaki, aki a torkom se szorongatja ráadásul, hogy ilyen meghunyászkodó kis pöcs legyek??
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Celie Devora

Tanácsadó
avatar
Hozzászólások száma : 19
Érkezett: : 2017. Aug. 20.

Tanácsadó

TémanyitásTárgy: Re: Explain, explain!   Szomb. Szept. 02, 2017 1:54 pm

Magam sem tudom miért kezelem úgy a helyzetet, ahogy. Miért nem megy hideg közönnyel elfogadva egyszerűségében, hogy van egy másik élete, egy szuicidbe hajló szórakozása amiből engem úgy ahogy van, ki akar hagyni? Mert nem tehetem. Nem tudok közönyös lenni ennyire. És szívem szerint pofoznám, addig ütném míg azt nem hallom ami az igazság, amíg be nem vall minden egyes szart. Mert igen hazudjon a nőjének, az anyjának, a papjának de nekem ne. Képtelen vagyok folytatni a napi rutint így, mert ismerem magam. Ránézek majd és a megfejtésre váró rejtvényt fogom látni benne, melynek előbb vagy utóbb úgyis a végére járnék, mert egyszerűen ilyen vagyok. Így működöm. Nem véletlenül bíz rám majdnem mindent. És hallom a választ, melyen nem egyszerűen felidegesítem magam, hanem rögtön kergetőzni kezdenek a képek a fejemben. Nem jártam arra, csak hallani ezekről a viadalokról mindenfelé. Halálig. És eddig szerencséje volt. A monológ azon részét egyszerűen lenyelem, hogy minek vegyül, minek megy ki. Ha rájönnek ki ő, nem kap majd szép halált egy fair küzdelemben. Hát nem tudja, hogy még a fajtáját is gyűlölik arra? Miért akarom én pedig hirtelen egy ketrecbe zárni, aminek nálam lenne a kulcsa? Hogy felügyelhessem és így vigyázhassak rá ha már saját maga úgy tűnik erre az apróságra nem képes? Persze, férfiból van, ritka gyengén hangzana ez az érv, hisz vállat vonva közölte már, hogy életben van. Igen. Ha kilövöm mindkét térdét is életben lesz, de legalább itt marad. Ezt azonban nem tehetem meg. Nem lehet.
- Kurva jó.. - morgom az orrom alatt, nyugtázva válaszát és azt is, hogy nem próbál meg hazudozni, nem szépíti hiszen csak az igazságra lehet építeni semmi másra.
Mégis óvatosan teszem a dolgom, mert egyszerűen képtelen lennék félreszabni a szépen metszett arcot. Okozhatnék neki fájdalmat, mert ez a procedúra minden, csak nem kellemes, mégsem bántom, mert nem bántani akarom vele. Haragszom igen, dühös vagyok mert megkerült mintha ő lenne az engedetlen kölyök én meg a szigorú anyja, akinek ha nem lát, az nem fáj. Megszemlélve a művemet elégedetten bólintok és teszem fel a lényegi kérdést, a miértet. Mert neki nem a létfenntartáshoz kell némi kreditért szétveretnie magát. Valami más az ok, mely egyelőre előttem homályban van. Gépies mozdulatokkal pakolok el és noha nekem van szükségem az alkohol kreált tompítására, hogy legalább gondolatilag lassuljak le egy kicsit. Rögzültként kérdezem inna-e valamit, melyre általában egy igenlő válasz szokott érkezni, ahogy most is. Szórakozottan nyúlok valamelyik üvegért, nekem jelenleg mindegy mit nyelek le. Meglep azzal, hogy megállít a mozdulatban. Nem így megy? Hagyom, hogy megfordítson. Hogy újból végig nézhessek rajta, a nyilvánvaló rendbehozott sérülésekkel együtt és azokkal is, amiket kikerültem és melyek nem csupán verekedésről mesélnek, bár talán annak is tekinthető. Némán hallgatom őt, a férfit, akit születése és anyagi helyzete jogán a társadalom csúcsrétegébe vetett a sors. Őt, aki ki akar innen szabadulni, akinek ez kell, hogy érezze, él. És ér valamit. Hogy ereje van, hogy férfi lehet. Nem a drága holmik mögé akar rejtőzni, hanem a vér, a hús, a halál és a mocsok valóságában csiholni a szikrákat. El is szégyellem magam. Soha nem láttam be a maszk mögé, sosem hittem, hogy ilyen érzések vannak benne. Tudom, hogy nem velem akar kibaszni, miért is akarna. Az életét alapvetően egyedül éli, annak színpadán egyedüli főszereplő. Nem az én tetves kényelmi rendszeremhez kell igazodnia, hanem én igazodom hozzá, mert ez így működik és sajnálom a rossz gondolataimat, melyek most is a racionálisak közé furakszanak. Igaz, vehetném úgy, hogy be van tömve a szám. Kérdeztem és válaszolt. Igazat mondott, végig igazat mondott. Felsóhajtok, majdnem tehetetlenül. Kilép, ellép így végre oda is adhatom neki az italát. Én vakon hajtom fel az elsőt és nem harapom le a pohár szélét sem. Helyette menekülök a másodikba, mire képes vagyok megint szembe fordulni vele. Nekem is kell néhány másodpercnyi szünet, hogy gondolkodhassak valami válaszon, ne első felindulásra cselekedjek. Nem így neveltek bassza meg. Felé nyújtom a poharat.
- Ez őszinte volt. - kortyolok a poharamba, nem vigasz, ezt is felhajtom a harmadikam reményében, melyért el is nyúlok - Nem tudtam, hogy ennyire... - keresem a szavakat, valamit, amit geci nehéz kimondani mégis így van - boldogtalan vagy. Ebből a szempontból értelek. És tényleg. Nehéz egy eleve elrendelt forgatókönyv szerint élni a mindennapokat. - valami cigit keresek, mielőtt rágyújtok kap egy kérdő tekintetet, bár most nem venném jó néven ha megtiltaná, pótcselekvés folytatásaként pedig járkálni kezdek - De ne várd, hogy helyeseljek. Ne várd, hogy veregesselek hátba érte, pláne több hónapnyi titkolózás után. - villan rá a tekintetem - Elfogadom, hogy így döntöttél, hogy erre szükséged van. Eddig szerencséd volt. És ha ez kell, ha erre van szükséged, hát ki a fasz vagyok én, hogy azt mondjam ne? - nevetek fel enyhén cinikus hangon - Annyit kérek, hogy szólj előre ha elmész. Ha várható, hogy elmész. Kicsit átrendezem az étrended. - kapcsolok át már megint abba a faszom nőbe, aki alátolja a kényelmi zónát - Ennyi kell Rhod és nem több. Ha szükséged lesz rám, itt leszek, ahogy eddig. De nem foglak minden alkalommal lebaszni, vagyis próbállak. - javítom ki magam, mert erre esküt azért nem mernék tenni. Elnyomom a cigim és felhajtom ezt az italt is, megrázva a fejem az erejétől. - Ha menni akarsz, mész. Nem tilthatom, nem vagyok az anyád, nem vagyok a feleséged sem. - sétálok vissza az önkiszolgáló italrészleghez - Legalább annak a kedvéért figyelj maximálisan, aki olyan szépen kidekorálta a csípőd. - tűzöm hozzá, azért vak még én sem vagyok.
Azt pedig nem olvasom a fejére, hogy míg ő éppen valami nőt kefélt, volt egy másik aki bezárva a szaros házba éppen érte aggódott, hisz ha ma éjjel nem vonom kérdőre, továbbra is én lehetnék a vakon tartott. Az, akinek holnap a reggelinél továbbra is úgy fog az arcába mosolyogni, mintha mi sem történt volna. Mint ahogy tette az elmúlt hónapokban is. Felhajtok még egy italt.
- Aludj Rhod. - pillantok rá mégis, már legalább lófaszt sem kell palástolni, kellemes meleg uralkodik végre az agyamban, a testemben egyaránt - Javasolnám, hogy amíg ki nem szedem a varratot ne veresd össze magad, de nem kötelező megfogadnod. - vonom meg a vállam, hálálkodva az alkoholnak, sikeresen paraszt vagyok tőle - Engedelmeddel, ezt elvinném. - kapom ki az üveget, sétálnom kell, fogok, mert ha a szobám magányára kárhozom, biztos, hogy bekattanok. A poharat azért leteszem, az összes faszom ki van a formaságokkal mára. - Hmmmmmmmm.. - pillantok körbe, most, hogy nem kellek se orvosnak, se nővérkének, se nevelőtisztnek - jó éjt.
Nem akarom, hogy mondjon valamit, vagy ha mond is, igyekszem kizárni. Becsukom magam mögött az ajtót, kell a levegő. Valami mozgás. Egy kis én. Elhagyom a házat, voltaképp az se érdekel, hogy papucsban vagyok, hogy hálóingben. Manapság már ki a halál lepődik meg bármin. Nagyokat kortyolok az üvegből. Nehéz lesz normálisan gondolkodnom a távozásaival kapcsolatban, de őszinteséget kértem és ezt megadta. Nem vagyok a parancsnoka. Ha menni akar, menni fog. Mert ilyen, mert szüksége van rá. Akkor miért lobban fel a kíváncsiságom? Miért akarom látni, hogy pontosan mi történik ott?
Miért ne? Mert minden a miért ne. Leülök egy lépcsőre mélyen sajnálva, hogy nem loptam el a cigijét, de kutya legyek és csóváljam, ha most csak ezért visszasétálok. Megrázom a fejem az üveget szorongatva. Megint olyan úton vagyok, aminek fogalmam sincs a szabályairól. Akárcsak a börtönben. Azt sem értettem, de alkalmazkodtam hozzá. Ezért jöttem el tőle, ki, mert ha maradok, kiesek abból a formából ami képes a szabályokat betartani. Mindig követtem amit mondott, az elejétől. Újabban kezdek erre képtelen lenni. Elcsúsznak a határaim, amit talán ő is érez, különben nem hagyott volna ki életének ebből a részéből. Még ha szar is ezt így végiggondolni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhodan Bear

Intéző
avatar
Foglalkozása: : teszem, amit mondanak
Tartózkodási helye: : Elit-körzet
Hozzászólások száma : 36
Érkezett: : 2017. Aug. 20.

Intéző

TémanyitásTárgy: Re: Explain, explain!   Vas. Szept. 03, 2017 7:57 pm

from Rhod to Celie

Igen, hát igen. Celie, kedves, kibaszottul a szívemből beszélsz. Kurva jó, hogy én itt játszom az eszem napokon, éveken át és próbálok úgy csinálni, mintha szívesen pattognék úgy, ahogy a főnökség fütyül, dobva el mindent a kezemből, szinte élvezettel és elégedetten véve tudomásul, hogy azt csinálhatom, amit akarnak, hogy csináljak. Nem, kibaszottul kurvára nem.

Elsorolom, ahogy békén hagy, meg se tapogatom a fejem, meg se nézem magam valamiben, ami tükröződne, jól tudom, hogy tökéletes munkát végzett most is, meg mindig is. Nem vagyok az a fajta, aki nem érzékeli a fájdalmat, de leszarom most, legszívesebben üvöltenék akkor is, ha a varrat, amit frissen adott, rögvest felszakad, de kibaszott csendet vagyok kénytelen tartani, és a kint zörgő csotrogányok, a bírák motorjai vagy fasz tudja mi, felhallatszik idáig a csendben, pedig az nem éppen semmiség, és nem is két emelettel feljebb vagyunk.
- Azt akartad, nem? Hogy kibaszottul a szemedbe vágjam az igazat. Hát ha örülni nem is tudsz neki, azért remélem, legalább tisztában vagy vele, hogy ebből egy rohadt szó sem azért hagyta el a szám, mert olyan fenemód büszke fajta vagyok - vetem oda szinte foghegyről. Nem koccintunk, ezúttal nem, és az se érdekel, hogy összefüstöli a szobám, én nem gyújtok, nem szívok semmit ma már, de leszarom igazából, hogy neki mitől lesz könnyebb elviselni a szavaim, ha akarja, ha az esik jól neki, képen is törölhet, gyakorlatilag kurva mindegy lenne nekem már az is.

És akkor jön a feketeleves. Igen, mert indul belőle a szófolyam, hogy a szája mozgását se tudom követni, nagy szerencse, hogy felfrissített némileg a zuhany, mert a környi bunyó és a környi kefélés után, és mire hazajöttem, és előtte szívtam is, hát nem mondtam volna túl ébernek magam. De erre most felébrednék akkor is, végig kell hallgassam, igaza van, hogy bassza meg, hogy nem bírok tulajdonképpen csak nyelni, hümmögni, pedig tudom, azt várja, feleljek is, mindig azt várják, ilyenek a nők.
- Persze, ha menni akarok, megyek - mordulok az orrom elé. Hanyadikat issza kábé öt kibaszott perc alatt? De nem veszem el tőle, sőt inkább én is fogok egy üveget, és azt emelem a számhoz, ha az államon csurog a hirtelen mozdulattól, az se érdekel, legalább fertőtlenít, legalább magamhoz térít a fájdalom. De addigra köd utána.

Üvegestül megy, faszom, ezt nem kéne hagyni, ezt nem hagyhatom. A bárpultra baszom az üvegem dühödten, de csak fél pillanatra, aztán kapom is fel onnan, és viszem magammal, ki a kurva istent érdekel, de nem, ez mégse lesz oké. Most meg az asztalra baszom az üveget, legalább egy gatya kell rám, törölközőben mégse járkálhatok, még perverznek is mondanak. Magamra kanyarítok a melegítő mellé, fölé egy inget is, beleugrok a cipőbe, üveg a kezembe, úgy indulok a nő után. Tekintetem keresi, hova a faszba mentél, Celie, baszod, nem igaz, hogy miért nem kaptam el a kis kacsód, és nem hagytalak, holott tudom, pár perc neked nélkülem most olyan kibaszottul indokolt.

De megtalálom. Ha percekbe is telik. Lassítok lépteimen lefelé a lépcsőn, megállok mögötte. Tudom, hogy ő az, tudja, hogy én vagyok. Kortyolok vagy hármat az üvegem tartalmából, azt faszom se tudja, ő az övével hogy áll. Próbáljak folytatni egy majd csak tíz perce megkezdett beszélgetést? Vagy nyissak egy kibaszott másikat?
- Csak egy csaj volt a viadalon. Kétszer. Dunsztom sincs, ki az - vallomás. Faszom, mintha tartoznék vele. - A te véleményed jobban érdekel. Róla kábé semmit nem tudok. Kurvára szar, hogy nem mondtam el eddig. Nem nagyon tudom mi a faszt mondjak, mivel mentegessem magam. De ez nem arról szól, hogy figyelni tudjak magamra. Bármikor történhet bármi szar, de ja, azt akarom, hogy tudd, hogyha ilyen van, legalább lila fogalmad legyen róla, hogy hol vagyok - morgok, de artikulálom a szavakat, nem akarok feleslegesen fecsegni. És közelebb menni se, és mellé ülni se, mert per pillanat kuvára nem tudom, miféle kapcsolatban is vagyunk. Ha egyet bemosna, tudnám legalább, mi van. Egy ütés mindig megmondja, mennyire mérges a nő.
- Ja, szóval a lényeg ez. Nem akarlak szívatni, Celie. Nem azért hoztalak ide, hogy szívassalak, és most már remélem, ez neked is tiszta sor. Bocs. Tényleg. Kurva szar, hogy így alakult, de legalább te nem vagy kibaszva sehová, és ez valamivel büszkébbé tesz, minthogy túléltem úgy harminc vagy negyven halálig menő verekedést.

Na, faszomba a drámát. Mondd már, hogy leülhetek, hogy a dühöd majd elpárolog, mondjál már kibaszott valamit!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Celie Devora

Tanácsadó
avatar
Hozzászólások száma : 19
Érkezett: : 2017. Aug. 20.

Tanácsadó

TémanyitásTárgy: Re: Explain, explain!   Vas. Szept. 03, 2017 9:57 pm

from Celie...

Értem és felfogom minden egyes szavát. Kell neki, akarja. Érezni akarja, hogy él. Hogy felel az életérét, ereje van és tehet bármit ha akar, nem csak azért mert tehetősnek született. Ezt a fellobbanó hevességet egyébként kimondás nélkül is, de sokra tartom. Mindig vannak más utak, mint amik megadattak. Rhod kettőt is választott magának, kövezzem meg hát azért, mert az élete nem csak ebben a kerületben zajlik? Önző vagyok, igen önző és nem veszem figyelembe azt, ami bensőjében bújik meg. Énjének azt a részét, amelyik ezt akarja, ami ettől érzi, hogy él. De bűn-e, hogy mindebben én azt látom, hogy hazudozott nekem hónapokon keresztül, majd már ezek is elmaradtak és csak néma csendben foltoztam össze akár egy szorgos nővérke? Mondd meg nekem Rhod, ez bűn? És az, hogy egy különösség folytán igenis aggódom érted, az épségedért? Aggódom, mi van ha nem jössz haza és nekem fogalmam sincs vajon hol ért a halál és miért? Ha bűn, akkor majd valahol, egy nem létező dimenzió mélyén elnyerem érte a büntetésem, de ezt érzem jelenleg és képtelen vagyok csak úgy elsiklani efelett. Egyszerűen nem megy. Ha olyan nőt akar aki leszarja, azt is talál, fizet neki, kitartja, mosolyog mellette itt-ott és nem kérdez soha semmit. De én nem ilyen vagyok.
- Ennek mi a faszért örüljek? - csattanok fel - Hogy jaj de jó, talán holnap nem jössz haza többé mert kinyírnak egy verekedésben? Hát igen Rhod, taps taps, kurva jó. - nyúlok az italhoz, mint könnyebbik megoldáshoz. Az ital nem beszél vissza, nem kérdez, nincsenek érzései, csak önzetlenül segít elnyomni a gondolatok élét. Tompává teszi őket, majd erőtlenné, egy kellemes és hosszú alvással megtámogatva a testet. Majd megbüntetve a másnaposság kellemetlenségével. Kénytelen vagyok valamiféle lezárást, valami istenhozzádot mondani a dolog kapcsán, mert ismerem már annyira, hogy mindegy mit mondok vagy teszek, ha eddig csinálta, akkor eztán is csinálni fogja. És ezt nekem el kell fogadnom, lévén nincs más választásom. Biztos nem lesz könnyű, nem mondom azt sem, hogy mindig megjegyzés nélkül fogom hagyni, de próbálkozni fogok. Felhorkanok, a megismétlő szavait hallva. Akár egy kisgyerek aki éppen dacol. Ha azt várja, hogy erre majd ellenkezek, hogy majd megtiltom neki akkor tévedésben van. Elmondtam amit akartam.
- Ahogy tetted eddig is. - jegyzem meg és elbúcsúzom tőle. Aludjon, aludnia kellene. A testének ki kell pihennie az adrenalint, az ütéseket és persze a kefélést is, mint ugye kihagyhatatlan tényezőt. Mennem kell, üvegestől mindenestől, csak ki kell jutnom innen. A levegőre, az utcára. Miért nem érti meg mi a bajom az egésszel? Miért nem érti meg, hogy aggódom a kurva épségéért és történetesen nem azért, mert azon aggódnék, hogy én vajon hova megyek ha ő feldobja a talpát. Aggódom, mert fontos nekem és ezzel nem tudok mit csinálni.
Mellőzve a nőiesség minden szikráját, leülök a lépcsőre. Jesszusom, nincs ennél szánalmasabb kép. Hálóingben és papucsban egy üveg szesszel egy lépcsősoron ücsörögni, mint valami kidobott szerető, vagy megcsalt feleség. Így festek és egyik sem vagyok. Voltaképpen nem is tudom mi a bajom. Vagy a dolognak melyik részével van igazán bajom. Sóhajtva iszom újabb két nagy kortyot, megtámasztva a fejem a falnál. Ez nagyszerű Celie, tényleg, büszke lehetsz magadra, hogy itt iszol, mint aki a világ legnagyobb fájdalmával küzd, ahelyett, hogy tennéd ezt mondjuk normális nő módjára valahol máshol. Netán a szobád magányában, zárt ajtók mögött. A lépteit viszont meghallom. Csodás. Nem állok én készen most erre. A második menetre, vagy ez még az első lenne? Most miért nem hallgatott rám és ment aludni amikor kértem? Olyankor mi a faszért nem tud jól viselkedni amikor kurvára ajánlatos lenne? Megrezzenek a hangjától. Kétszer valami tyúk. Remek. Már ismétel is. Meghúzom az üveget, hát erre most mit mondjak?
- Megható.. - dünnyögöm, de szerintem nem hallja, még én is alig. - Remélem legalább védekeztél. - tényleg nem tudok erre mit mondani, sose kértem számon, hány nőt dug vagy hányat visz randevúra. Tényleg nem, hisz nem tartozik nekem beszámolóval, ahogy én sem neki. Ezt már az elején megbeszéltük. Ne munkaidőben. Esetemben inkább munkaidőn kívül se, de ez már legyen az én személyes problémám, amit nem vele szándékozom megtárgyalni. - Ha ennyire szar, miért nem mondtad el? Minek kellett elhallgatni? Nem vagyok kisgyerek, fel tudom dolgozni ha történik valami.. - sóhajtok az újabb korty után. - Ez azt akarja jelenteni, hogy ha nem jössz haza, ott keresselek? - nem nézek hátra, nem akarok ennek kapcsán ránézni, mert sejthetően éppen a haláláról van szó. Mert ezt jelentené, ha nem jön ide. Ha nem tudom, hogy mi történik vele. Vagy keressem ennél a nőnél, akinek még nevet sem adott, de azért kétszer megdugta valahol? Férfiak..komolyan.
- Mentegetni akarod magad? Ez új. - jegyzem meg szárazon és ismét kortyolok, nem csak ő próbál valami kiutat keresni, talán nekem is itt lenne az ideje. Annyira a munkámról szólt az életem az elmúlt időszakban, hogy elfelejtettem, hogy legtöbbször tele vagyok szabadidőkkel. Rhod meglehetősen hatékony ha utol akar érni vagy ha kell neki valami mégis én választottam, hogy legyen megfeszített a tempó. Én dolgozom sokszor előre.
A bocsánatkérés őszintén meglep, talán tényleg sajnálja. Talán én is megkérdezhettem volna ezt finomabban is, lévén egy férfit nem szabad nógatni, hogy ugyan mondja már el. Nem akarta elmondani, talán pont ezért. Mert így már tudom, így már tördelhetném akár minden éjjel a kezeimet, ha éppen nincs a látóteremben. Vele meg mégsem aludhatok, hogy helyre tákoljam a lelkibékémet a hogylétét illetően. Nem tudom, mit kellene mondanom. Vagy hogy kellene. Térdeimet felhúzom és átkarolom őket, államat rátámasztom.
- Kérlek.. - esdeklem neki, kezdem elveszteni az agyam épebb felét. Egyszer foghegyről vágja oda, hogy a halált hajszolja, aztán bocsánatot kér amiért nem mondta el. - Rhod én nem haragszom. Csak dühös vagyok és egy kicsit megbántott, de nem haragszom. Nincs miért. - reménykedve nézek hátra, hátha hozott magával egy cigit, az sem baj ha többet, kérdőn mutatom is neki, hogy van-e, nincs-e, akad-e. - Büszkébbé tesz, hogy adtál nekem egy második életet, minthogy ennyiszer életben maradtál? Érdekesen vagy te összerakva. Ülj már le, megfájdul a nyakam. - húzok nagyot az üvegből, ezért biztosan nem fog elküldeni - Mondtam, hogy megpróbálom kezelni a helyzetet. És megpróbálok nem valami ostoba aggódó csitriként a nyakadban lihegni a dologgal, oké? Csak nem akarom, hogy bajod essen, ennyi az egész. - vallom be, nem is volt ez olyan nagyon nehéz. - Annyit kértem az elején, hogy légy őszinte, de igazad van, a szabadidőddel kapcsolatban talán nem kellene elszámoltassalak. Majd..visszafogom magam. - nyelek két újabb nagy kortyot. Végre kezdi a kellemes köd is megszállni az agyamat, ezért mondok neki ilyeneket. Én meg a visszafogottság az életével kapcsolatban, nem igazán vagyunk működőképesek egy mondatban. Jó, akkor majd nem játszom a feleségét, aki kérdőre vonogatja. - Te hogy reagálnál hasonló helyzetben mondd csak? - teszem fel egy ostoba mosoly kíséretében ezt a kérdést.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhodan Bear

Intéző
avatar
Foglalkozása: : teszem, amit mondanak
Tartózkodási helye: : Elit-körzet
Hozzászólások száma : 36
Érkezett: : 2017. Aug. 20.

Intéző

TémanyitásTárgy: Re: Explain, explain!   Vas. Szept. 03, 2017 10:28 pm

from Rhod to Celie

Ez nyilván kemény. Én értem, kurvára értem, esküszöm, habár nem, mert mi a faszt érdekli Celie-t az, hogy mit csinálok, hogy hol vagyok? Lehet valami ostoba ragaszkodás az oka, hogy neki eszébe se jut, de most, hogy a szűre már ki van mentve, most, hogy kibaszottul szabad ember és az elitben él, és nem fog éhen halni sem, jóval egyszerűbb lenne nélkülem neki. De én meg ráadásul egy faszfej vagyok, és akárhogy eljóéjtezik, meg aludni küld, ami lássuk be, rám is fér rohadtul, én mégis nyakamba veszem a folyosókat és utána megyek, csak a piát viszem, meg magamat a be nem gombolt ingben meg a többi pizsamának ható szarságban felöltözve, szerencse, hogy tán csak nem figyel ilyenkor senki sem.

Monológomnak már a felénél azt érzem, hogy egyrészt csöpög, másrészt meg ráadásul kibaszott hatástalan, Celie nem az a nő tudtommal, nem olyan igazi, vagy csak nem az enyém, nem fog nekifeküdni bömbölni a lépcsőn, mert nem voltam elég jó arc vele. Munkatársak vagyunk. Vagy mi a franc? Komor tekintetem figyeli a hátát, dünnyög valamit, nem értem, mi az, rohadt nagy kedvem lenne rá förmedni, hogy bassza meg, hogy mondja a szemembe, amit hallanom, tudnom, értenem kéne szerinte még. Kibaszottul elegem van ebből a napból, pedig faszán indult az egész.

- Mert annyira már ismerlek, faszom
- mordulok, mikor végre értem, hogy ez egy kérdés, hogy talán még kibaszott válaszra is vágyik. De rám továbbra se néz. - Faszom akar mentegetőzni, de muszáj vagyok valami értelmeset nyögni, mert bassza meg - az indoklásom ötcsillagos, szinte képtelenség, hogy hogy kiveszi az ideg az értelmet a mondandóm mögül. Minek is töröm magam? Hiszen magától hülye, nem kértem, nem akartam az aggodalmát, nem akartam, hogy ideget egyen, se azt, hogy vigyázzon rám, vagy úgy kísérjen, mint valami - hogy mondták a régiek? - pincsikutya.

De akkor, mielőtt szólhatnék, mielőtt rázúdíthatnám a gondolataim, kér. Kér, halkan, szépszerével, én meg kibaszott sóbálvánnyá merevedve várom, mi is a kérés tárgya, mit akar. Nem haragszik. Ha leszarom, mit érez, meg hogy foglalkozik velem egyáltalán, akkor miért is hallok olyan csattanást belül, mintha egy fél ház dörrenne a földbe a mellkasomban? Ja. Ismerem. Megkönnyebbülés.

Utasít, hogy leüljek, ez már nem éppen kérés legalábbis, de üsse kő, legyen ünnep neked. Mellé dobom magam, baljára, felé eső jobbommal az üveget fogom, de minthogy nem tudom, az övé hogy áll, nyújtom neki, hátha kell. Cigit viszont nem tudok adni, tudja, hogy azt kábé sose hordok magammal, mindig ő hord mindent, ő a kicseszett mindenes.
- Hát a faszom, Celie - mordulok magam elé, ha iszik, ha nem, visszavárom az üveget, meghúzom megint. Alig hiszem, hogy fejem különösebb értelmet sugározna, úgyhogy akár ihatok is tovább. Balomba veszem át az üveget, jobbommal meg a lábára paskolok. - Tudom, hogy ez nem kibaszott elszámoltatás. Lehet neked is kéne valami, ami nem én vagyok, hogy ne mindig velem foglalkozz, hogy ne érezd egy kicseszett rabszolgának magad. Értem, hogy nem akarod, hogy kileheljem azt a csotrogány lelkemet, és elhiheted, kurvára én se azért járok el, de hát ha benne van a pakliban? Az élet egyszerűen ilyen szar, ha nincs benne semmi izgalom - mondom sötéten. És iszok megint, innék, de kérdésére szinte kiköpöm, kevés híján félrenyelem a piát. Mit reagálnék? Már a gondolattól kikívánkozik egy igen ízes kupac káromkodás.
- Celie, ez kurvára nem ugyanaz. Neked ilyesmit csinálni kibaszott sületlenség lenne - mondom túlhevülten, markom a térde alatt a lábszárára szorul, ha fájdalmat nem is okozok vele. - Az, hogy én egy fasz vagyok, hogy baromságokat csinálok, az még téged nem hülyít el. A legokosabb vagy, akit ismerek. Ezért te húzol ki engem a szarból, nem pedig fordítva van.

Egyszer elég volt fordítva lennie, nem? Nagyon igyekszem ezt soha nem hánytorgatni fel neki. Hogy tudom, hogy ő se a szentszűz, még ha nekem leginkább szokásom is volna úgy tenni, mintha maga volna a megtestesült ártatlanság, és nem törné soha semmi gázoson a fejét. Lehet, Celie, hogy kibaszottul félreismertelek, hogy most kezdünk csak ismerkedni úgy istenigazán?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Celie Devora

Tanácsadó
avatar
Hozzászólások száma : 19
Érkezett: : 2017. Aug. 20.

Tanácsadó

TémanyitásTárgy: Re: Explain, explain!   Hétf. Szept. 04, 2017 2:31 am

from Celie...

Ismer. Szép, ez aztán bőviben egy magyarázat Mr. Bear! Azért nem mondta el, mert számított rá, hogy ez lesz? Hogy szarul fogok reagálni, helyteleníteni fogom és lebaszni mert az életét kockáztatja? Hát, ha innen nézzük valóban ismer, mert ez mind be is igazolódott, már ha egyáltalán megfordult a fejében az, hogy rá fogok kérdezni. Mert nem akartam, csak tettem a dolgom. De mára meguntam. Meguntam, hogy kihagy. Hogy így jár haza én pedig a romokat próbálom egésszé építeni újra. Azt se tudom mit keres most itt. Aludhatna és szarhatna az egészre. Eddig sem vette be a szófosó tablettáját amikor belépett a ház ajtaján összeverve. Most pedig, mintha indokoltnak tartaná, hogy beszámoljon a nőcskéjéről akit kefélget, hogy bocsánatot kérjen és minden egyebet, amit az elmúlt időszakban egyszerűen leszart.
- Mert bassza meg? - ciccentek elismerően - Ez már igen. Ez magyarázat. - iszom újra, mert az agyam lassan legalább annyira képtelen lesz befogadni azt amit ő mond, mint amit én mondok. Egyre jobb.
Kérem, már-már szinte könyörgök, hogy ne, mert lassan nem leszek képes fel sem fogni amit mond nekem. Talán ez hat, meg mert utasítom, hogy üljön le. És mert teszi is, minden ellenkezés nélkül kivételesen. Ha már az alvással kapcsolatos dolgot nem fogadta meg. Nehéz, ez a nap nehéz, jobban mondva ez az éjszaka. Mintha valamiféle választóvonal felé araszolnánk, amiről eddig nem akartam tudomást venni, vagy ő sem vett, de hamarosan elérjük, mert elkerülhetetlen. Két teljesen különálló ember vagyunk, nem tudjuk egy mederben tartani az életünket, mert lehetetlen. Eljönnek olyan idők, amikor mindketten elkezdünk akarni valamit, aminek a másik talán nem fog örülni. Rhod már elkezdett valamit akarni. Földre rakom az üveget, elveszem azt, amit kínál. Egy szokatlan pillanatra kihívás lenyelni, lévén más valami, de most az egyszer mindegy. Nem állok le kiigazítani, hogy miért nem keverjük a töményeket. Nem akar bántani, mégis szavai robajjal érkeznek meg belém. Keressek..valamit? Ne ő tegye ki az életem? Hát baszd meg! Baszd meg, baszd meg! Levegőt venni is elfelejtek. Ezt akarod, hogy foglaljam le én is magam? Te meg élhesd a saját kis világodat és majd valahol a kettőnek a metszetében találkozunk ha van valami? Ez mélyre ment. De ha így kívánja az úr, hát így lesz. Még hogy rabszolgának..most leginkább idiótának érzem magam. Vagy valami agyi sérültnek, akivel meg kell értetni, hogy van ám más irány is mint a balra, mert ott van rögtön a jobbra. Meghúzom az üveget, mielőtt a jótanácsait ledugom a torkán.
- Megértettem. - és fogalmam sincs, hogy vagyok képes lenyelni az indulataimat, ha pedig képes lennék gondolkodni, akkor beláthatnám, hogy igaza van. Nem a saját életemet élem, hanem statisztálok az övében. Túl vagyunk a börtön utáni rehabilitációs időszakon, ideje talán, hogy megtaláljam, ami nekem jelenti az izgalmat. Ami nekem teszi életté az életet. Hangozzon ez most bármilyen furcsán - Tudod mit? Talán igazad van. - húzok egy újabb kortyot - Talán kurvára igazad van. Annyira alád rendeltem magam, hogy elfelejtettem az első szabályodat. Szabad életem van és azt csinálok amit akarok, amíg nem megy a munkám rovására. - trillázom neki vissza egyik elsőként hallott mondatát, mert hát most pechjére vagy épp szerencséjére, kitűnő memóriám van ilyen téren. Kiszalad a kérdés a számon, hogy ha már ekkora bűn, hogy aggódom érte, ő mégis hogy tenne, mit tenne a helyemben, meglep a heves reakcióval. Tenyerének szorítása nem fáj, de érződik benne valami, amit nyomatékosítani próbál. Kár, hogy az alkoholgőzös agyamat ez jelenleg nem igazán érdekli.
- Nem az imént szónokoltál az élet izgalmairól? Hogy egyszerűen szar ha nincs benne izgalom? Akkor meg mi a fasz az a nagy különbség közted meg köztem? - villan rá a tekintetem, és igen, már megint feldühít.
És noha bóknak kellene vennem, hogy méltat, de akkora ellentétet húz fel a két bemondása között, hogy még én is érzem a feszülését. Most akkor mi van? Nekem nem szabad? Ha én keresem az izgalmat, az már nem jó? És mégis miféle szarból húzom én őt ki? Semmilyenből, mert ahhoz amit ég tudja melyik kerületben csinál, nekem kurvára semmi közöm nincs. Bele sem tudnék avatkozni, ott szart sem ér a név, sem más. Ha bement a szorítóba, végigcsinálja, mindegy, miként jön ki onnan. Dacosan nézek a szemeibe.
- Most akkor saját magadnak mondasz ellent vagy mi van? Keressek valamit ami nem te vagy, valamit ami nem rólad szól és egyetlen visszakérdezésen kiborulsz. Nem tartozunk össze, mindenki önálló, de ez a te kényelmi zónádig terjed? - ne bassza már meg azért, most akkor nekem is szabad és mindent szabad, vagy mégsem szabad??
Elnyúlok az üvegért, hitetlenkedő dühvel belülről fortyogva. Összezavar. Azt hiszi, hogy most valami gyerekes dacból, ugyanezt akarom csinálni amit ő? Istenem, hát ennyire fogalma sincs rólam? Ismerem a rezdüléseit, figyelek rá. Figyelek arra amit mond azóta, hogy először láttam. Tudom, mikor hazudik nekem, erre tessék..Szembefordulok vele, akkor is kényszerítem, hogy nézzen rám ha éppen nem teszi. A kezét pedig vagy elveszi szépen, vagy felcsúszik a térdemre, hogy fogja, tartsa. Mindegy.
- Nem ismersz engem. Tudod a nevem, gondolsz rólam valamit, velem élsz de nem élünk együtt. Fogalmad nincs arról, hogy mi van itt.. -mutatok a fejemre - és mi van itt - mutatok a szívemre. - Most pedig, amikor leesett az agyadnak, hogy aggódom érted és nem szarok rá az egész létezésedre, utat nyitnál, menjek csak, amit aztán be is zárnál rögtön. Miért? Félsz, hogy megint ki kell vakarnod a sittről? Ne aggódj, nem áll szándékomban visszamenni oda. - mondom ki én, amit ő soha nem szokott felhozni, de mivel ez nem minősül titoknak vagy szégyellnivalónak kettőnk között.
Elengedem, de még mindig felé fordulva a falnak döntöm a hátam és oldalra nézek, mintha túl láthatnék ezzel a kerületen, vagy bármi máson. A világon. Kár, hogy nem megy.
- Ideje lenne eldöntened, hogy mit akarsz.- jegyzem meg, mert komolyan összezavart. Komolyan nem tudom, hogy most mi a fasz van. Miért akar az őrületbe kergetni ezzel a kettősséggel?? Miért?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhodan Bear

Intéző
avatar
Foglalkozása: : teszem, amit mondanak
Tartózkodási helye: : Elit-körzet
Hozzászólások száma : 36
Érkezett: : 2017. Aug. 20.

Intéző

TémanyitásTárgy: Re: Explain, explain!   Szer. Szept. 06, 2017 2:24 pm

from Rhod to Celie

Őszintén szóval rohadtul nem hiszem, hogy van esélye ennek a beszélgetésnek jutnia bárhová. Most, hogy már megint ott ülök mellette, nem igazán látom értelmét annak, hogy utána jöttem egyáltalán, mintha akaratlagosan értenénk el a másik minden kibaszott szavát, miközben folyik belőle is a káromkodás, amihez meg megint kurvára nem vagyok hozzászokva, ja, lehet, hogy valójában rohadtul fogalmam sincsen róla, ki ez a nő, akivel lakom, dolgozom, aki összevarr, aki felkapar a földről, aki egy kibaszott mukkot nem szólt egészen eddig arról, hogy a dolgok nem okésak, pedig ja, kénytelen lettem volna elviselni, hogy a palacsintában nagyon is szar van, ráadásul pedig nem kevés.
- Nem azért mondtam, hogy magyarázkodjak - mordul a torkomban valami düh, igen, a rohadt életbe, én szoktam az lenni, akinek két perc alatt elpattan az agya, aki fejeket rúg szét és gyomrokba tapos bele, aki nem tudja el se képzelni, milyen lenne az élet anélkül, hogy megtehetné ezt, és aki rohadtul nem akar bezárkózni ebbe a szar helyzetbe örökre, amit elitnek neveznek. De ja, Celie is ugyanoda jut csak el,ahova én, ő is szinte ugyanazt böki ki végül, amit az előbb nekem sikerült.

Hogy megérti. Faszomat érti meg! Fogalmunk sincs róla igazából, milyen ember a másik, de nem most fogok nekiállni ezt megtárgyalni vele, nem is biztos, hogy akarnánk, hogy tudja rólunk a másik, hogy valójában milyen.
- Tudom, hogy igazam van, bassza meg - jegyzem meg szárazon. - Lehet kellett valami tényleg, amibe kapaszkodj, de kurvára biztos, hogy az a kapaszkodó nem lehetek én, mert én gyakorlatilag csak lefele rántalak, hiába próbálom meg azzal magyarázni, hogy jóval nagyobb szarból húztalak ki, mint amilyet azóta építgetek köré. És ehhez kurvára nem volt jogom, ja. Nem mondhatom meg, mit tegyél, gyakorlatilag de, mármint amikor dolgozunk, nyilván a főnököd vagyok, de ha haverok vagyunk, vagy faszom se tudja, mik, akkor aggódni is van jogod, számonkérni is van jogod, és lenne nekem is.

Váltok. Iszom, majd csak aztán szólalok meg megint.
- Vagy ne kérjük egymást számon semmiről, és akkor csak munkatársak vagyunk. Én megkérek mást, hogy varrjon össze, amikor kell, te meg, ahogy csipog az óra, hogy menet van, nem tartozol vele, hogy egyáltalán sejtsem rólad, merre jársz. Ezt akarod?

- Faszom, csak döntsük el, és annyi. Nem tartozunk össze, ki a fene mondta, hogy igen? Ja, jobb vagy, mint én, én nem én akarlak elrontani, de tudod, mit? Menj le, veresd szét magad valakivel, úgy baszod el az életedet, ahogy csak akarod - meg akarom emelni a hangom, ösztönösen, de vissza tudom fogni még. - Nincs nagyon több jogom, mint annyit mondani, hogy lehetőleg ne ölesd meg magad.

Nem tudom, kibaszottul fogalmam sincs, jobb lenne- e a másik verzió, hogy valamilyen rendszerben mégis csak könyveljük el, miből áll a kapcsolatunk. Ha bonyolult is, de biztos lehet értelmes szavakba önteni, korlátok közé rakni, és mindenekelőtt kitalálni, most akkor belefér-e valamennyi aggodalom.

- Ja, nem akarlak kikaparni a börtönből megint, de nem magam miatt. Lehet nem ismerlek, de azt az egyet tudom, hogy tán belepusztulnál, ha megint ugyanott tartanánk, és azt a sorsot kurvára nem akarom neked. Lehet, hogy elsőre részben magam miatt hoztalak ki, de nem tudhatod, másodszorra nem lenne-e több vagy más... kibaszott oka - úgy fújok, mint a dühös kölykök, bemosnék valaminek egy nagyot, vagyfelrúgnék valakit, vagy tudja a fasz. Én tudom, mit akarok, azt, hogy oldódjon meg ez a szar helyzet, mert a szar helyzeteket nem éppen jól bírom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Celie Devora

Tanácsadó
avatar
Hozzászólások száma : 19
Érkezett: : 2017. Aug. 20.

Tanácsadó

TémanyitásTárgy: Re: Explain, explain!   Szer. Szept. 06, 2017 3:43 pm

from Celie...

Nem tudom hova tart ez a beszélgetés és egyre inkább nem tudom. Már annyi mindent vágtunk egymás fejéhez, beszélünk itt arról, hogy kinek van joga és miért, meg mihez nincs. Mintha valami elbaszott házasságban élnénk, amiben próbálunk egy szabálykönyvet összerakni. A probléma az, hogy nem ez áll fenn. Nem azért aggódom érte, mert viselem a nevét, hanem mert mióta együtt dolgozunk és kezelem az életének bizonyos dolgait, fontos lett nekem. Egyszerűen ezzel a kis információval amit ma kibuktattam belőle olyan, mintha gyomronvágott volna. Most akkor mije vagyok? Csak a beosztottja aki történetesen nála él? Mert ha innen nézzük, valóban nem köteles nekem elmondani semmit sem. És komolyan nem is fogom kérdezni. De ha a barátjának gondol, akkor nem tarthat örökké vakon. Nem mondhatja azt, hogy nincs vele semmi. Akkor sem, ha egyébként nem teljesen az a típus, hogy a lelki dolgait leálljon nekem fejtegetni.
- Értem. Akkor csak annak tűnő szavakat formált a szád. Hogyne, Rhod, hogyne. - szavaim cinikusan csengenek. Ha nem azért mondta, hogy magyarázkodjon akkor meg minek? Megdugott valami nőt, hurrá. Kétszer is, dupla hurrá. Ehhez had ne kelljen már gratulálnom neki. Ha akarja majd ide is hozhatja, az ő háza. Azt csinál vele amit akar. Ha engem kihozott a sittről, akkor sok mindent el tud érni, még ennek a kerületnek is az ultramerev szabályozását tekintve. Hogy honnan veszem, hogy a nő nem az elit tagja? Könnyű, pont, hogy innen akar menekülni. Valahol evidens, hogy olyat keres magának, aki nem ide tartozik.
- Munkát adtál és egy életet, ahogyan ígérted. Megígértem, hogy a legjobb tudásom szerint fogom végezni a munkámat és így is teszek. - mondom villámló tekintettel - De az baszd meg nem járja, hogy azt várod meg se szólaljak meg tegyek úgy örökké mintha nem látnék. Értem ezt arra is, amikor éppen összevarrlak. Ne szólaljak meg, csak tegyem amire kérsz mert neked az úgy kényelmes. Hát kurvára felejtsd el! Ez nem a jó hozzáállás. Nagyon nem.
Még felidegesít, nem tudom ugyan, hogy milyen szarra céloz. Ha arra, hogy bizony sokszor munkaidőn kívülre lóg az, hogy megkér valamire, vagy csinálunk együtt valamit, az igaz. De nem húzott le. Miatta kapott egyáltalán új löketet az életem. És ha ezt nem fogja fel, akkor kénytelen leszek beleverni a fejébe. Felhorkanok.
- Rhod, eddig is ezt csináltad, annyi különbséggel, hogy ha össze kellett varrni hozzám jöttél, mert tőlem remélted a diszkréciót meg a kussolást. Ha a személyzetből kérnél meg bárkit, rögtön megindulnának a találkozások, az pedig csak probléma. Én pedig eddig is elmondtam mindent. - sóhajtok keserűen, hát hirtelen jó kis végletbe csúsztunk bele. De ha ennyire akarja a hőn imádott független életmódját, felőlem megkaphatja. Csak ki kell mondania és akkor nem lát, nem hall, nem beszél lesz, az asztalnál pedig a semleges társalgási témák, végtére is erre lettünk nevelve nem? Adjunk a látszatra, a zárt ajtók mögött történő dolgokhoz pedig senkinek nincs semmi köze.
- Ki az isten mondta, hogy ugyanazt akarom csinálni mint te? - nézek rá értetlenül - Arra próbáltam célozni, hogy ha én tűnök el itthonról szó nélkül és jelenek meg számodra értetlen és sokkoló állapotban, azt hogy viselnéd? Nem akarok se a börtönbe visszamenni, nem akarom magam megöletni sem. Istenem.. - rázom meg a fejem és újra meghúzom az üveget.
Erre mondom, hogy nem ismer. Én nem csinálnék ilyesmit. Nem hajszolnám ilyen módon a halált, teljesen másképp működöm. De ugye erről mit tudna? Sosem kérdezte. Mindig annyinál maradtunk amennyi éppen kellett. És nagyjából itt döbbenek rá, hogy hibáztatom valamiért, amiről nem tehet. Ugyan mi a szarnak vonom kérdőre és vádolom meg, amikor ezt az egész kapcsolatunkat én vittem túlzásba? Én gondoltam, hogy fontos státuszos vagyok mellette, nem fordítva. A felismerés némileg fejbe is vág. Hogy lehetek ilyen önző hülye fasz? Teljesen leterhelem a hülyeséggel, most is kijött, mert próbálna valamire megoldást keresni, amire nem is kellene, hisz a problémát csak én generáltam, fejben. Felsóhajtok, némileg kelletlenül. Be szoktam ismerni ha ostobaságokat beszélek. Arról pedig nem tehetek sajnos, hogy aggódtam miatta. Ez már így marad és akkor is így lesz ha egyébként nem fogok tudni arról, hogy éppen hol jár. Arról is le kéne szokni, hogy ha éppen rosszat álmodok akkor bejárkálok a szobájába. Hogy nekem ezek a dolgok miért nem estek le eddig?
- Igazad van, valóban nem bírnám ki ott még egyszer. - ismerem el - Miért miféle okod lenne rá másodszor? Sajnálnál? - mosolyodom el keserűen, de megrázom a fejem - Nézd, sajnálom oké? Nem kellett volna kérdőre vonjalak, hibáztam. Kicsit túlértelmeztem a saját szerepemet. Nem tartozol nekem magyarázattal, sem indokokkal. - préselek ki magamból egy mosolyt - Éld az életed ahogyan boldoggá tesz. Csak nem szeretném ha könnyelműen hagynád ott a fogad valahol. - felállok, fázósan megdörgölve a vállaimat, kissé meg is billenek, így jár aki sokat iszik és gyorsan - Ne maradj azért ébren mert hülye gondolataim vannak. Menjünk vissza be, jó? Légyszives. - ez meg tipikus én, aki inkább most menekülőre fogná, inkább ismer be mindent, csak had mehessen. Hirtelen olyan, mintha menekülnöm kellene előle, a kérdései elől, pedig ha józan lennék valószínűleg nem így tennék. De részegen mindig valamelyik végletbe esek. Ez most a nagyon negatív és menekülő véglet. Sajnálom, ó bassza meg, sajnálom! Be kell másznom egy kád hideg vízbe, hogy legalább aludni sikerüljön, mert így aztán maradna az álmatlanság, vagy az álomba ivás. Felé nyújtanám a kezem, de képtelen vagyok rá. A szemébe nézni is. Köhintek. - Megyek előre. Ja. Megyek, igen.
Éppen nem futólépésben felfelé, mert az inkább egy orrtörést vonzana magával amilyen ügyesen egyensúlyozom jelenleg és lelkesen teszem meg a visszautat, remélve, hogy van nála kulcs és senkinek nem kell minket így látnia. Hülye sóhaj hagyja el ajkaimat.
- Nincs nálam kulcs. - dőlök neki a falnak - Ugye nálad van? - motyogom a kérdést.
Jaj nekem de hogy fogok én a szemébe nézni reggel? Csodálatos. A beosztott kérdőre vonta a főnökét. Megérdemelném, hogy kirúgjon, bár nem fog, nem tekinti ezt akkora véteknek szerintem. Csak én érzem magam rettentő hülyén. A vállára ejtem a kezem, az ittasok különös mosolyával. - Bocs. Igen. Megpróbálok megfürdeni, hátha tisztul a fejem.  - és remélem nem fulladok bele a kádba haha. Nagy szám lenne. Felfelé is mutatok, mintha nem tudná pontosan, hogy hol van a szobám. Lehet csak magamnak szánom, tudatosításképp.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhodan Bear

Intéző
avatar
Foglalkozása: : teszem, amit mondanak
Tartózkodási helye: : Elit-körzet
Hozzászólások száma : 36
Érkezett: : 2017. Aug. 20.

Intéző

TémanyitásTárgy: Re: Explain, explain!   Csüt. Szept. 07, 2017 7:05 am

from Rhod to Celie
Egy kurva puzzle a nő. Kibaszott kár lenne persze azzal álltatni magamat, hogy ezt eddig nem sejtettem eléggé, de nem biztos, hogy érdekelt, hogy akartam törődni a ténnyel, hogy egy nő egyáltalán. Persze próbáltam vele kulturáltan beszélni meg szerintem rohadtul igyekeztem, hogy a faszba mondják, óvni a lelkét, mert tudtam jól, milyen szarból szedtem ki és hogy mi várt volna rá úgy amúgy. De ez gyakorlatilag most nem segít, mert kábé az derül ki a váltott kibaszott szavakból, hogy a nő úgy van vele, még a határán van a gondolatnak, hogy mindaközben, ami az együtt töltött időben (hogy he? Hiszen javarészt csak letettem a seggem ő meg nézegette a sebeim, nem is igen beszéltünk, jogos) történt velünk, amin ketten mentünk keresztül (én csináltam a szart, ő meg viselte, szép, kurva szép), még mindig két totál idegen vagyunk.

Na, mi a faszt lehetne most kezdeni úgy mégis ezzel? Nem jött be neki a hozzáállásom, hát szerintem meg ez így volt a rohadtul legegyszerűbb, de mindegy, még egyszerűbb lett volna bele se kezdeni, és akkor most nem nézne ki ilyen francosan bonyolultnak.
- Te figyelj, azt észre sikerült venned, hogy én se kérdeztem tőled egy kurva szót se, nem faggattalak, hogy mivel telt a múltad, se hogy mivel akarod tölteni a jövőd? - mert szerintem ez úgy korrekt, hogy nem baszogatjuk egymást. Kérdés, hogy amennyiben jóban akarunk lenni, akkor az baszogatásnak, vagy - hú, ez egy szar szó - valamiféle törődésnek minősül - e.
- Vagy az lenne a megfelelő hozzáállás? Beszámolok neked bármiről, csak hagyjuk abba ezt, a faszom. Le akarsz jönni megnézni, hogy verek halálra valakit? Ja, kibaszottul elkövettem azt a hibát, hogy próbáltalak megóvni a sok szartól, amibe saját magamat a hajamnál fogva lógatom bele.

Pletykákról kezd beszélni. Mondhatnám, bár leginkább hazugság lenne, hogy szart se érdekel. Mit tudsz mégis csinálni? Kivágod a nyelvét az összesnek, amelyik beszélni kezd? Tudja, hogy nem az a fajta vagyok. Persze, hogy inkább csak egy emberre próbálok támaszkodni, és az ő.
- És kicseszettül hálás is vagyok neked, más nem lett volna képes rá, vagy nem csinálta volna meg. Lehet, hogy a legtöbbnek a nevét se tudom, de azért azt tudom, melyik miből van - mordulok az orrom alatt.

Iszik, iszom vele. Mi a tökömet lehet mást csinálni? Lehet emelkedik a fojtott hang közben, és újra meg újra vissza kell szorítani, ráadásul ő meg, mint gondolom a nőknek szokása ilyenkor, kezdi a drámát, beszél, csak lesek, feláll, elindul, leszarom az üveget, megyek utána. Nem tántorog, de csak szinte nem, mit tudok csinálni, a vállát kapom el, annál fogva fogom meg, mielőtt hanyatt bassza magát.
- Kurvára nincs. Én vagyok a felelőtlen kettőnk közül.
És ja, erre a helyzetre megoldást kéne találni, de szarok rá jelenleg, hogy fogunk bejutni, ugyanis nem ez foglalja el a félig se józan, fáradt agyamat, hanem az iménti szavai.
- Te figyelj, mondd el, IGAZÁBÓL mit akarsz, és legyen az - mondom, valami kibaszott nagylelkű hangulatba kerülök, vagy az is lehet de csak csendben, hogy megrémít a tudat, pofán basz a gondolat, hogy egy emberre próbáltam meg számítani, és milyen csinosan sikerült elbaszni a dolgot azzal is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Celie Devora

Tanácsadó
avatar
Hozzászólások száma : 19
Érkezett: : 2017. Aug. 20.

Tanácsadó

TémanyitásTárgy: Re: Explain, explain!   Csüt. Szept. 07, 2017 7:52 am

from Celie...

Zúdítom rá ami voltaképpen a lelkemet nyomja, még akkor is ha ehhez nem igazán van jogom. Az őszinteségi rész nem szerepelt a nem létező szerződésünk nem létező záradékában sem soha. Mégis valahogy szarul esik, hogy voltaképpen amolyan házi tündérkének tartott, aki szépen kussol, nem kérdez csak csinálja amire megkéri. Lehet ez így is, valóban. Nem kell emberileg foglalkoznunk egymással. Persze szép szavak meg nagy szavak, hogy ő engem mibe rángat bele és ilyesmi, hát kérem semmibe. Ad maximum hajnali elfoglaltságot, amit megcsinálok, utána pedig mindketten szépen megyünk aludni. Nem beszéljük ki a történteket, nem kérdezem ki, ő pedig nem érzi úgy, hogy mondania kellene bármit is. Szavai úgy hatnak, mintha pofon vágna, az elmúlt időszak minden tényével. Mondom én, hogy hülye vagyok. Szavai úgy koppannak bennem mint a hatodikról kidobott téglák. Jó nagy robajjal.
- Észre. - bólintok - Bár kicsit talán későn. Én azért kérdeztelek mert érdekelt. Te azért nem kérdeztél mert nem érdekelt, ez ilyen kibaszott egyszerű. - hanyagul vállat vonok, hát ezen aztán már igazán nincs mit vitatkozni. Egyoldalú érdeklődést mutattam, ami ma éjszaka kicsúcsosodott. Most pedig nézzük csak meg, itt kuksolunk a lépcsőn két üveg töménnyel, mint két tinédzser akik még nem akarnak hazamenni. Kábuló tekintettel mérem végig. Nekem ehhez nincs türelmem, sem idegrendszerem. Sem agyam már ami azt illeti. Érdekli a halált aztán, hogy mit csinál. Felőlem csinálhatja ezt reggel, délben, este, közben megdughatja a fél várost, úszhat a vérben reggeltől-estig. - Nem akarok lemenni Rhod, és nem kell nekem a világon semmiről beszámolnod. Világos? - sóhajtok fel, mert már jobb ötletem nincs. Vagy ez, vagy az ordítozás, de nem akarok most ordítozni. - Mosogathatod a dolgot akármilyen szivaccsal egyébiránt. Arra jó voltam, hogy helyrehozzalak, arra nem, hogy mesélj. Oké. Túl van tárgyalva a dolog, már mondtam.
És vigyáznék a jó hírére most is. Vigyáznék arra, hogy sem őt, sem az üzleteket ne érje el a pletyka, mert egy ilyen, gyorsan alá tudna vágni, főleg mert sosem lehet tudni, hogy pontosan kik számítanak itt ellenségnek. Az elit összetart, egy szintig. Amint van egy sakkfigura aki kiiktatható, azzal megteszik. Egy ilyen pedig kincsesbányaként csillanna fel előttük a térképen. Ó, Rhodan Bear nap mint nap a halálig küzd? Hát tegyünk érte, hogy ne nyerjen. És tehetnének is, mert mindenhol van egy rohadék aki megvehető. Ne akarja már bemesélni, hogy mindenhol fairplay zajlik örökké, mert azt nem fogom elhinni.
- Viszont a diszkrécióról szintén megállapodtunk, meg valahogy evidens is volt. Azért vagyok a tanácsadód, vagy asszisztensed vagy mindegy milyen nevet adsz a munkakörömnek, hogy a renomédat is rendben tartsam. És tenni is fogom ezután is, amíg nem csinálsz egetverő baromságot. - bólintok, meg a falnak is háttal. Fontos, hogy erről biztosítsam, mert lényeges dolog. Nem azzal van a bajom, hogy össze kell foltoznom. Megszoktam már, vagyis kezdem. Azzal van bassza meg, hogy azt nem mondta el, hogy mitől van. Már tudom és mondjuk a kis tudással egy szemernyit sem lett jobb, de tudom. Így legalább tudom, hogy nem egy faszom épület tetejéről ugrándozik le, meg nem a betonon ráncigálják végig. A többi betóduló képsort pedig inkább ki is hagyhatnánk, mert gondoltam már mindenre. Minden rosszra. Bár bevallom erre nem. A személyes ismereteim nem terjednek ki ténylegesen a kerületekre. Nem igen hagytam el a sajátomat sosem, nem volt rá okom és semmi keresnivalóm nem volt kinn. De a nagy zárásnak eljött az ideje, úgy vélem eleget beszéltünk már mindketten mára, legalábbis én biztos. A fejem már zsong. Sok volt az információ, sok volt az ital is főleg nekem, aki azért nem egy masszívan ivós alkat. Méltóság nélkül, de legalább lelkesen megyek fel a bejárathoz. Kár, hogy nem viselek valami kulcsot a nyakamban. Megtart a vállamnál fogva, de hát el se készültem borulni, nem?
- Óóó.. - sóhajtom lemondóan, hogy nála sincs kulcs. Hát akkor most hogy fogunk itt bejutni? Lecsengetjük a fél személyzetet és mindketten itt állunk ittasan és hálóruhában? Mossuk le, hogy bolondok vagyunk, vagy legalábbis próbáljuk meg. Kulcs helyett egy megalázóan nagylelkű felajánlást tesz, ami jelen helyzeten annyit segít, mintha fejbe vágna egy lapáttal, miután már megkéselt egyszer. Férfiak basszus, annyira tudnak időzíteni mint egy látogató anyós. Semennyire. Fejcsóválva és hitetlenkedve nézek rá.
- Rendben. - mosolygok rá hülyén - Be akarok menni a házadba, fel a magaménak mondott fürdőszobába, megfürdeni és megpróbálni aludni. Kielégítő? Elég alapos és sokat mondó? - cinikus a hangom, persze, milyen is lenne - Juttass be. Legyél olyan kedves. - hajolok meg felé.
És noha a fejemben ott van, hogy csak azért ilyen tetves nagylelkű mert ő maga nem tud a helyzettel mit kezdeni. Nem kezeli jól a lelki és érzelmi dolgokat, most sem tudja, ezért bízná rám az egészet. Egyébként pedig már vagy háromszor elmondtam neki, hogy nem akarok semmit. Csak annyit, hogy ne hazudjon. Talán nem volt túlságosan nagy kérés. Megfordulok és nekitolom a falnak, miért ne tolnám. Megtámaszkodom a mellkasán, hát ha rossz helyen akkor majd felszisszen. - Egy valami. Ne hazudj. A többi csak köret. - el is engedem, nem állt szándékomban nagyon hozzáérni, de inkább a zárnyitogató technikájában jeleskedjen és a nagy horderejű szarságokkal várjon holnapig.Feltartom a kezem. - Bármi is, majd holnap. Nekem ma már nincs erőm ehhez. Varázsolj inkább valami kulcsot. - dőlök neki én az ajtó másik oldalán a falnak, ajkaimon szórakozott mosollyal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhodan Bear

Intéző
avatar
Foglalkozása: : teszem, amit mondanak
Tartózkodási helye: : Elit-körzet
Hozzászólások száma : 36
Érkezett: : 2017. Aug. 20.

Intéző

TémanyitásTárgy: Re: Explain, explain!   Vas. Szept. 10, 2017 7:12 am

from Rhod to Celie
Oké, biztos kibaszott nagy fasz vagyok, én értem. Most leszek a boxzsákja gondolatban azért, mert eddig ki próbáltam hagyni az életemből azt a tényt, hogy akitől vársz valamit, annak esetleg valamit nem ártana adni cserébe ez így van az üzletben is, meg ugye azt mondják, a jó barátság alapja is a pontos elszámolás. Igen ám, de - pont az a szar, hogy erre kell rádöbbenni most - lila fingom sincs, mit akar vagy mire vágyik Celie, sose mondta én meg kurvára nem kérdeztem, pedig kellett volna, illett volna, mert mostanra fasza lenne legalább sejteni, én meg csak állok kukán, és most kell megkérdeznem tőle, mintha kurvára nem is érdekelt volna eddig, pedig... De?

Még valami döbbenet is behellózik erre a gondolatra, igen, kénytelen vagyok beismerni, eleinte kibaszottul úgy voltam vele, hogy részemről az, hogy kihúztam a szarból, elég, és hogy minden, amit azután tesz, valamennyire az ő kibaszott döntése is, azért van mellettem és segít, és teszi a dolgát és sose kérdez, mert okésak neki a feltételek így. Hát elbasztam csúnyán ezt a dolgot, a kérdés, hogy kellene foldozgatni, vagy csak közöljem, hogy egyébként meg rohadtul nem a rabom és elmehet? Ha egyszer kurvára nem akarom, hogy úgy hagyjon itt, hogy vissza se néz a büdös életben soha.

- Ja - csak bólintok vagy valami, kár volna szembemenni azzal, amit kikövetkeztetett, ha most el se tudom képzelni épp, hogy a faszba tudtam ennyire nem foglalkozni vele. Ennyire vak lenni és sötét, basszameg. Ha túl van tárgyalva, hát oké, jobb esetben holnapra kialussza a mérget, rosszabb esetben meg összecsomagol, ehhez meg, gondolom, nekem nincs közöm. Térden állva könyöröghetnék, hogy bocsásson meg, de az nem volna egyikünk stílusa sem, úgyhogy a gondolatot is a picsába hagyom. Vagy máshogy kell megoldani, vagy max nem lesz megoldva sehogy. De, faszom, ő máris megoldaná egy huszárvágással, a munkáját tenni fogja ezután is, csak hagyjam a francba és ne baszogassam már tovább, ne csináljak úgy, mintha kurva nagy barátok lennénk hirtelen. Hát faszom, igazad van, Celie.

Mást szólni erre kurvára nem tudok, értelme se lenne, asszem, azt, hogy sajnálom, amúgy is mondtam az elején, de mi a szart kezdhetnék vele. Nem, hagyjuk ezt, ő elő akarja keríttetni velem a kulcsot, én meg ott tartok, hogy egyszerűen hátrébb húzódom kicsit és berúgom az ajtót, hogy puffan a nehezebb anyag a szertehulló csilingelő zsanérokkal együtt a kövön, hogy mit fognak majd gondolni rólam, per pillanat faszt sem érdekel.

- Parancsolj, mehetsz - dörmögöm, mint a medve, mert faszom, a medve vagyok, nehogy már nők akasszanak ki, még ha pont Celie is az. Visszafordulok, leteszem magam a lépcsőre.
- Siess, indulj. Mindjárt jön valaki, aki hallotta, gondolom. Majd eljátszom a full részeget - amúgy is ott van széthagyva két üveg lejjebb a lépcsőn, ha jól sejtem. Leszarom, mit gondolnak, ennek a háznak én vagyok a feje, aki beszól, azt kibaszom az erkélyről, és rögtön laposan és porhanyósan mehet a levesbe majd, ha összekaparták odalent. Csak - legalább ezúttal - azt akarom, hogy a szar rész ne Celie-é legyen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Explain, explain!   

Vissza az elejére Go down
 
Explain, explain!
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Hive City :: Hive City :: Belső területek :: Elit-negyed
II. Kerület
 :: Rezidenciák
-
Ugrás: