.
 
Home  Calendar  Keresés  Taglista  Csoportok  Regisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenetek

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (14 fő) Szer. Szept. 13, 2017 6:30 pm-kor volt itt.
Latest topics
» I. osztás
Pént. Szept. 15, 2017 3:00 pm by Iris Lily

» Hey Doc! The past is just the past!
Szer. Szept. 13, 2017 8:28 pm by Talia L. Sarid

» It's time for a...
Szer. Szept. 13, 2017 7:59 pm by Christian Acker

» the Beauty and the Beast - and you, Mr.
Szer. Szept. 13, 2017 4:26 pm by Talia L. Sarid

» Let's make a deal
Hétf. Szept. 11, 2017 9:14 pm by Christian Acker

» Explain, explain!
Vas. Szept. 10, 2017 7:12 am by Rhodan Bear

» The beginning of a beautiful friendship? (18+)
Szomb. Szept. 09, 2017 10:54 am by Vendég

» I want it now!
Szomb. Szept. 09, 2017 9:12 am by Areus Jahn

» Az első nap a világvégéig (Szabad játék) 18+
Csüt. Szept. 07, 2017 2:41 pm by Lukas Schmidt


Share | 
 

 Dr. Chris Acker

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Christian Acker

Orvos
avatar
Hozzászólások száma : 15
Érkezett: : 2017. Sep. 02.

Orvos

TémanyitásTárgy: Dr. Chris Acker   Szomb. Szept. 02, 2017 4:39 pm

Christian Acker (Chris)

## Elit ## Henry Cavill ## 28 ##

Ennyit rólam tömören

Orvos lennék. Sebész és gyógyszerész. Mert miért ne üssünk két legyet egycsapásra, mi? Meg a vasat is addig, amíg meleg.
Én sokat szeretek ütni. Főleg formás popsikat, meg különböző cuccok felütésétől sem zárkózom el, nyilván. Nem vagyok megingathatatlan, de az eszem a helyén. Sosem hagyom magam kiismerni, talán eddig csak egy emberrel szemben hagytam magam, de nagyon sokáig ő sem tudott ám mindent. Ó, Cel. Szegény kis Cel...



Életem története


A történet ott kezdődik, hogy ő két évre rám megszületett, és történetesen szomszédok voltunk. Adta magát a dolog, hogy igen korán összehaverkodjunk. Még a játékainkat is cserélgettük, padtársak voltunk a suliban, együtt tanultunk. Amikor viszont elkezdhettem volna úgy nézni rá, mint nőre, nos, kicsit elkavarodtunk egymás mellől. Anyámék fontosnak tartották a költözést, tudjafasz, hogy miért. Úgy gondolták, hogy jobb lesz az egészségügyihez pár lakással közelebb lenni. Nem tudom, miért kellett volna ez befolyásolja a tanulmányi eredményeimet, pedig akkor sem voltam már hülyegyerek. De ők se tudták nagyon megmagyarázni persze. Mert csak. Én meg fogjam be és tanuljak. Gondolom, azt hitték, hogy Celie majd elbolondít és nem fogok tanulni? Talán ebben még lehetett is volna igazuk.

Az a rengeteg tanulás. Anyámék két szakra is benyomtak, mert mindkettőből, hogy is mondjam... Pangott kicsit a piac. Végezhettem őket párhuzamosan, aztán egyik gyakorlatról a másik vizsgára beesve. Csoda talán, hogy elkezdtem kísérletezni a megtanultak alapján? Muszáj volt. Volt, hogy annyit ültem egyhelyben a tananyag felett, hogy már kezdett felfekvéses lenni a seggem, és nem hatott a kávénak titulált fos, hiába folyt már az ereimben is az a vér helyett.
Kristályt például, ami felpörget és segít koncentrálni, meg két-három napig nem hagy aludni, meglepően könnyű gyártani még abból a minimális vegyszerből is, ami a háztartásban előfordulhat. Csak az az ocsmány vakarózás-inger ne lenne tőle. Amiatt volt mindig alapos manikűröm. Ujjbeggyel azért mégsem okozok akkora kárt magamban, mint akár másfél milliméteres körömmel. Persze, egy sebésznél amúgy is elvárható, hogy ápolt keze, körmei legyenek, de emiatt pláne kényszeresen figyeltem rá. Másoknak meg az jöhetett le, hogy milyen pedáns, meg kitüntetni való, hát csont nélkül átmegy minden vizsgán is.

A cucc nélkül is meglett volna, holtbiztos. Annyira tuti, mint ahogy most a tükör előtt állok és a hajam igazgatom formára. Csak így azért jutott időm és energiám másra is. Főleg lányokra. Meg nőkre, feleségekre... Anyám egyik barátnője is megvolt például. Nem csak az ő lánya. Egyszer még hármasban is.

De Celnél tartottam. Elkalandozom, látod? Szeretem a kalandokat, szó se róla.
Szóval a találkozásaink eléggé megritkultak, elvégre nem futhattunk csak úgy egymásba már a lakás előtt, és az orvosival együtt a baráti körünk, a társasági életünk is merőben eltérő lett. Eltelt talán három év is, mikor véletlenül összefutottunk megint, az egyik kávézóban. Csak odaállt felém és bemutatkozott, mintha most látnánk egymást először és csak unatkozna az ugyanolyan ízű, csak más állagú trutymók elfogyasztása közben. Celie és az ő határozott, néha kissé arrogáns viselkedése. Talán ezért is kedvelem úgy, mint mást senkit. Mert hasonlít rám. Meg mert ő is unta a kis életét, ahogy én. Mert ő is szeretett elhajlani, akárcsak én.
Jót nevettünk, együtt reggeliztünk, kibeszéltük az elmúlt évek történéseit, onnantól meg megint gyakran beszéltünk meg fix időpontokat a találkozásra.

Amellett, hogy rá kellett csodálkozzam viszont, hogy a kis pulykából, amire emlékeztem belőle, milyen dögös nőszemély lett, arra is rá kellett csodálkozzam, hogy jóval nyitottabb lett, mint annak idején. A kis diákcsínynek nevezett hülyeségekben mindig benne volt, de azért ragasztót nyomni a másik hajába, szerelmeslevelet írni az osztály legjobb nője nevében a legkriplibb osztálytársunknak, aztán röhögni rajta, hogy micsoda vita alakul belőle, nem ugyanaz, mint...
Nos, első körben csak megkért, hogy bevigyem a rendelőbe, mint tanulómat. Hogy miért nagy csoda ez? Talán mert azok közül például, akiket megdöntöttem, legyen példának okáért Carla, anyám barátnőjének a lánya, na szóval, ő megvolt párszor, de a sokadik alkalomnál sem kért ilyesmit. Ő azt akarta, hogy elvegyem. Hogyne, babám, már szaladok is a gyűrűért!

Nem. Én-ugyan-soha. Senkinek.

És ami még meglepőbb volt, hogy az első alkalomnál sem riadt vissza, mikoris annak nyomát kellett eltüntetnünk, hogy a páciensem alaposan beleszaladt valami fémkorlátba, aminek hatására a sípcsontján csontig szétnyílt a bőr. Sőt, miután pár alkalmat lelkesen végignézett, néha már feszélyezően közelről és alaposan (szinte láttam ám, ahogy a kis agytekervényeibe vésővel üti be a lépéseket), egyik alkalommal kérdés nélkül kikapta a kezemből a tűt és nekilátott maga. Ugyan nem a legnagyobb magabiztossággal, de megcsinálta. Majdnem olyan szépen, mint ahogy az én első varratom elkészült.
Meg kellett ünnepeljük. Akkor avattam be a csúnya kis dolgaimba. Egy ideje már erősen a határán voltam ennek, de valamiért egész addig mindig ráfogtam valamire, hogy miért nem.
De akkor kapott az egyik legfrissebb cuccból, ami nem más, mint gyógyszergyártási melléktermék. Mi egyéb lenne? Egész pontosan... Na jó, inkább nem olyan pontosan, elég lesz konyhanyelven is. A kémiai összetételét úgysem értené meg a többség, ahogy a folyamat maga is jóval bonyolultabb annál, ahogy neki is leírtam:

-Forraltál te már vizet? Na ugye, ha párszor újraforralod ugyanazt, akkor kiül belőle az edény falán az a szürkés-fehér cucc, a víz pedig megtisztul anélkül, hogy különösebb változást látnál rajta. Ez hasonló, csak kicsit fordítva. A mi esetünkben a szürkés-fehér cucc az, ami kell, méghozzá fájdalomcsillapító. A víz pedig ez, a melléktermék. Az arányok is másak persze, de az mindegy. Ami viszont fontos, az az, hogy ahogy... Kiszámolgattam, ennek egyfajta kábszer hatása kellene legyen. A tesztek is ezt bizonyítják, amit az ötödik kerületben végeztem vele. Gondoltam, jó lehet altatószernek műtétekhez, de... Van egy érdekes mellékhatása. Ezért is mondom el neked ilyen részletesen. Tehát, ha nem akarod majd, akkor nem próbálod ki és maradunk a sima cefrénél. Szóval, a mellékhatás. Nagyjából kilencven százalékos eséllyel ugrunk egymásnak tőle.

Mégis ki akarta próbálni. És benne voltunk abban a kilencven százalékban.
Csak egy egész picit bántam meg. Bár már jó ideje gondolkodtam azon, hogy megdöntöm, tiszteltem azért annyira, hogy ne bánjak vele úgy, mint egy akárhanyadik nőcskével, aki amolyan... Lyuk-lyuk-bedugjuk kategóriás. Persze ebből, hogy vállalta a jelentős kockázatot, azt gondolom, hogy ő sem bánta volna, ha végre ő is fennakad kicsit a nagyobbik énen. De azért mégiscsak megérdemelte volna, hogy ilyen plusz ráhatás nélkül történjen meg.
Nem tűnt úgy, hogy bánja viszont. Az én lelkiismeretemet a később tapasztaltak alapján jobban megbaszta a dolog, mint én őt.
Tovább is ment. Kész tervet eszelt ki. Nem csak kijött velem kipróbálni másokon, hanem képes volt kisebb rendezvényeken is, ahová kísérőmként jutott be, mások italába csempészni, hogy aztán jókat nevessünk azon, hogy a rendezvény kész orgiába csap át, az addig karótnyelt, ünneplő ruháikban nagyjából vállfát hordó és kimérten társalgó egyének nem csak magukból, de ruháikból kivetkőzve esnek egymásnak, ahogy mi is korábban. Kortól, nemtől függetlenül. Aztán azon is röhögtünk, hogy a dolog természetes jellegénél fogva családok is mentek rá.

Imádtam érte és gyűlöltem is. Gyűlöltem, mert valahogy sikerült lebukjon, nekem pedig nem. Nem mintha akartam volna. Akkor ott nekem végem, nincs az az isten és pénzmennyiség, hogy kimagyarázzam magam a helyzetből. Bár kijárkálok azóta is az ötösbe, a kijuttatni való lejárt meg kísérleti gyógyszerekkel (csak azokkal, kizárólagosan, soha semmi mással, persze), meg útba ejtek közben néhány kurvát, vagy kevésbé kurvát, aki jól néz ki és akinek csapkodnivaló feneke van... Na de azért annyira nem tetszik ott, hogy kidobassam magam és ott éljem le a hátralevőt. Mert énrám nem csak az elzárás várt volna, ha beleszarok az amúgy is seízű levesbe. Legalábbis nem az ionrács mögé zárás.

Minden nap végigjátszom a fejemben ezt, mióta megtudtam, hogy lecsukják. Minden egyes alkalommal, mikor tükörbe nézek. Ilyenkor agyalok azon is, hogy hogyan magyarázhatnám el neki mindezt. De amíg elő nem állok a legjobb variációval, addig őelé sem állok.
Állok tehát máshová. Kifelé innen egy kicsit, magamhoz képest gányul öltözve. Vinni a cuccot, meg magamat is a lánykáknak, akiket épp meg tudok csípni estére.



Valami, ami igazán fontos


A pozícióm, a munkám. A cucc, mint plusz bevétel. A lányok. Celie, még ha nem is úgy tűnik.

##
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shantelle Regine

Királynő
avatar
Foglalkozása: : I'm the Queen..so
Tartózkodási helye: : Az éjszakában
Hozzászólások száma : 15
Érkezett: : 2017. Aug. 25.

Királynő

TémanyitásTárgy: Re: Dr. Chris Acker   Szomb. Szept. 02, 2017 5:22 pm

Üdvözlünk köreinkben, kedves
Dr.
Acker!



Micsoda öröm végre egy ilyen sokoldalú, gyógyításban és háztartási szerek hasznosításában egyaránt jártas tehetséget üdvözölni! Elit férfiú, társadalmunk felső rétegéből, kinek csínjeiből egyenesen egy megélhetési forma született! És mindez egy angyalian sármos arc mögé bújtatva...Doktor-Doktor!

Beültem veled az iskolapadba, ahogyan nosztalgikus visszatekintésbe repítettél. Szerettem olvasni kedves kis barátságodat a hölggyel, aki végül kettőtök miatt került a börtönbe. Annyira nem okozott mély lelkiismereti kérdést, ha nem kerested nemde?
Sokrétűséged magával ragadó, mert noha az Elit tagjaként üdvözölhetünk, mégis a magad útját járod kerületeink útvesztőjében. Egyszerre hívhatlak sebésznek, gyógyítónak és egy aljas kis drogdílernek is, aki nem restell saját dolgokat a piacra dobni, hogy lakosságunkat a mámoros függőséggel járó halálba taszítsa a végén. Nem hiába mondják, hogy a Halál ezerarcú. Talán pont te vagy az egyik kivetülése. Mégis, nem állíthatom rólad, hogy gonosz lennél, vagy épp rosszabb mint bármelyikünk. Érzel és emberi vagy. Sajnálod a barátodat, a nőt, kedvem lenne vigasztaló szavakat suttogni a füleidbe egy szép éjszakán, mondván minden rendben lesz, csak keresd meg!

Nagyon remélem szerteágazó kis üzleteidről még sokat hallhatunk, valamint, hogy személyesen is lesz alkalmam veled valamiféle paktumot kötni. Ne félj, fel foglak keresni!

És most drága Dr. Christian, szaladj és foglald le helyes arcodat, hogy magadévá tehesd a kerületeket és vele együtt a függőségre éhes lakosságot!
Shantelle

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Dr. Chris Acker
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Kate and Chris - száguldás

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Hive City :: Némi civilizáció :: Lakosaink :: Akik már megérkeztek :: Elit-
Ugrás: