.
 
Home  Calendar  Keresés  Taglista  Csoportok  Regisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenetek

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (14 fő) Szer. Szept. 13, 2017 6:30 pm-kor volt itt.
Latest topics
» I. osztás
Pént. Szept. 15, 2017 3:00 pm by Iris Lily

» Hey Doc! The past is just the past!
Szer. Szept. 13, 2017 8:28 pm by Talia L. Sarid

» It's time for a...
Szer. Szept. 13, 2017 7:59 pm by Christian Acker

» the Beauty and the Beast - and you, Mr.
Szer. Szept. 13, 2017 4:26 pm by Talia L. Sarid

» Let's make a deal
Hétf. Szept. 11, 2017 9:14 pm by Christian Acker

» Explain, explain!
Vas. Szept. 10, 2017 7:12 am by Rhodan Bear

» The beginning of a beautiful friendship? (18+)
Szomb. Szept. 09, 2017 10:54 am by Vendég

» I want it now!
Szomb. Szept. 09, 2017 9:12 am by Areus Jahn

» Az első nap a világvégéig (Szabad játék) 18+
Csüt. Szept. 07, 2017 2:41 pm by Lukas Schmidt


Share | 
 

 Veszett fejsze nyél nélkül

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Gloria Wayne

Kidobott
avatar
Hozzászólások száma : 4
Érkezett: : 2017. Aug. 31.

Kidobott

TémanyitásTárgy: Veszett fejsze nyél nélkül   Szomb. Szept. 02, 2017 6:32 pm

Megáll a világ körülöttem. A pillanat töredékébe dermedek. Lábaim térdben felhúzva oldalt, a bal csípőmön ülök. Két karommal emelem fel a felső testem, fejem emelem, hogy a tekintetem a távolba pillanthasson. Körülöttem a levegőbe dermednek a porszemek, a szél még felkap néhány szemetet, de ezek is megállnak, mintha csak arra várnának, hogy valaki újra indítsa a filmet.
Csak én lélegzem, rémülten, elveszve, kétségbeesett gondolatok között fuldokolva. Tekintetem mintha egy meghúzott vonal mentén, előre robban, eléri a szemközti kaput, falat, átszáguldva a senki földje felett, oda, ami ettől a pillanattól kezdve az életem lesz. Félelem kúszik fel a torkomban, rettegés. Az idő visszatér.
Sikoly száll fel a közelemben, beletelik pár szívdobbanásba, míg rájövők, hogy én sikítok. Az elemi félelem mozgásba lendít, ahogy körülöttem a világ is újra forogni kezd. A porszemek lehullanak, a szemetet tovább repíti a szél. Felugrok, visszarohanok azon a pár lépésen a kapuig, neki esek. Öklömmel döngetem meg, ütemet verek rá.
-Engedjenek vissza! Vissza akarok menni! Haza akarok menni! Engedjenek be! Nem hagyhatnak itt kint! Nem hagyhatnak!
Elvesztem az időt megint, de most másként. Nem tudom mennyi ideig püfölöm a fémet, de kezemen vér serken, fájdalom mar belém. Lenyalom a kezemet, zokogva rogyok le a kapu tövébe. Újabb órák telnek el, szükség szólít. Még sem guggolhatok le pisilni itt a kapu előtt, ahol bárki megláthat.
Ekkor válik egyértelművé igazából, nincs visszaút.
Felállok, felpillantok a fölém magasodó óriásfalra, majd elmaszatolom könnyeim nyomát. Lassú lépésekkel indulok meg, hogy aztán végül rendes haladó tempóra kapcsoljak. A pulóverem kapucniját a fejemre húzom, alárejtem hajamat, arcomat. A szemközti kapu felé haladok, egyre sietősebben. Az egyre inkább nő, ahogy közeledek, végül akkora lesz, hogy alig látom a tetejét. Fent rajta hetes szám díszeleg.
"A hetedik negyed. Kik élnek itt?" Riadt gondolattól kísérve lépek be a nyitottan ásító átjárón. Néhány arc fordul felém, némileg érdeklődön, de zömében közönyösen. Megtorpanok egy pillanatra, hogy aztán a fal mellé soroljak. Körülnézek. Kell valami helyet találnom, ahol elvégezhetem a dolgom, és nem árt, ha alvásra is jó lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég

Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Veszett fejsze nyél nélkül   Szomb. Szept. 02, 2017 8:04 pm

from Halle to Gloria



Kedvelem ezt a helyet, ennek pedig két oka is van.
Az egyik, hogy szeretem nézni a falat és elgondolkodni rajta, hogy milyen lehet az élet a túloldalán. Ott biztos nem éheznek így, és nem fizetnek annyit a napi ivó-, és fürdővízért, mint mi. Védi a seggüket a sok kibaszott bírájuk, minden nap nyugodtan hajthatják álomra a fejüket. Még abban is biztos vagyok, hogy az éjszakai utcáikat nem csak egy-egy oszloplámpa világítja meg, hanem akár tízek.
Megfogadtam magamban, hogy egyszer bejutok. Ha ledöntjük a falat, akkor úgy. Ha meg kell csáklyáznom és megmászni, akkor úgy. Ha ennél még undorítóbb dologra kell üssem a fejem, akkor meg azt fogom választani. Mindig lesni fogom a lehetőséget, mikor juthatok be másodmagammal, fivéremmel. És nem fogom elszalasztani a lehetőséget, ha adott. Akkor viszont, ha már egyszer bent vagyunk, megfingatunk pár bírát előszöris, aztán bezabálunk, megfürdünk. Nem egy palack vízben, de rögtön ötben, vagy még jobb: tíz palacknyiban! Többet elképzelni sem merek igazából. Az már a heti adag itt felénk, kábé. Utána meg nem tudom. Alszom egyet egy kényelmes ágyban, aminek tiszta, felhőillata van. Fogalmam sincs, ezek mivel illatosíthatnak....
Sőt, tovább megyek. Még ki is nézném a legjobb nőt, mondjuk puskacső végére kapva járulhatna bátyám színe elé, ajándékba. Mert miért ne?
Igen, egyszer tutira bejutok! Ha létezik olyan, hogy bakancslista, akkor ez az első helyén áll. Pontosabban, az első öt helyen.
A másik ok, amiért szeretek itt járni, az az, hogy néhanapján toloncolnak hozzánk valakit. Az ötösbe meg hozzánk a legnagyobb a szórás. Oda a dokik, hozzánk meg aki munkásnak megfelelhet. Őket szeretem megnézni magamnak, elvégre jó tudni, ki az, akivel számolni kell. Ki az, aki az adott naptól kezdve a testvérünk vagy épp alattvalónk... Ugye fő az elővigyázatosság.
Megtehetnénk ugyan, hogy elsiklunk az idegen arcocskák felett, akik egyszercsak feltűnnek a semmiből. Ahogy azt is, hogy szétdörrentjük őket, amint megjelennek. De sosem lehet tudni. Jobb meggyőződni róla, hogy hogyan érkezik valaki. Ha csendesen, az rögtön kurvára feltűnő. Más meg nem nagyon figyel, csak mi, a Mjölnirben. Elvégre a mi területünk ez, még ha nem is száz százalékban. Még.
Ez most, akit kilökdösnek, igen zajosan pottyan közénk. Hallom, ahogy visít, meg visszakívánkozik. Nő, igen fiatalka a hangja. Zsenge friss hús a nagypiacon.
Odébb is húzódom a kapuból, az egyik viszonylag közeli épület sarka mögé, onnan figyelem tovább, ahogy áthalad ezen a kapun is, majd egész sietősen szedi a lábacskáit. Arcát viszont nem nagyon láthatom, magára húzta azt a nyomorult izét a pulóverén.
Elhúzom a számat, majd hirtelen megfontolásból elé lépek. Szándékosan rohanok neki, még ez a legszolidabb dolog, ami eszembe jut annak kiderítésére, hogy kiféle lehet ő. Kivételesen ez tényleg érdekel.
Most úgy őszintén. Buktatnám el, mutatnék neki kést, vagy csak rántanám be magamhoz a sarkon, hogy ismertessem vele a környék szabályait, a mi szabályainkat? Nem, az a pasasoknál működik. A nőcskéknél kötve hiszem. A nőknek... Nekik van idejük még megtörni. Úgyis meg fog ez is. Olyan nincs, hogy nem.
- Óh, ne haragudj. Bocsánat. - elhallgatok, arcát kutatom. Hátha rám néz, hátha rögzíthetem pofikájának a kis képét az amúgy is rengeteg közt, aki ide tartozik, vagy akiket más körzetekben gyakran látok.
- Tudok segíteni? - nem vagyok ám ilyen jólelkű, de az isteneink lássák fenn a lelkem, hogy egyszer a Valhallába jussak, azért megpróbálom. El tudom képzelni, hogy a nagy kényelemből, biztonságból, tisztaságból, sok vízzel és étellel körülvett, könnyű életből milyen kurvanehéz lehet ide szakadni.
Na jó, azért annyira nem, mert sosem ismertem azt az életformát. De attól még...
Ki tudja? Talán lehetek a hasznára, meg ő is az enyémre.
Még a karját is megfogom, magamhoz képest egész puhán. Hátha biztatásnak véli, vagy fogalmam sincs, hogy ők hogy hívják az ilyesmit.
Persze, azt elismerem, hogy nem biztos, hogy bizalomgerjesztően festek a térd fölött elvágott szárú rövid farmernadrágban, aminek a széle így igen rongyos; meg a hozzá felkapott fekete trikóban, ami valami régi banda logóját viselheti magára festve. Dunsztom sincs, milyen banda lehet ez, de tetszett a minta: egy fehér kéz piros gránátot tart a markában. Betűk is vannak rajta, azokat nem mindet tudom, de egy gránátot álmomból ébresztve is megismernék.
Mindkét combomon pisztolytok, természetesen nem üresen, jobb lábszáramon meg ott az elmaradhatatlan kés is felszíjazva. Ezek itt nem csak fontosak a mindennapokban, de számomra kincsek is. Bátyám buherálta nekem mindet.
- Minden oké? - kérdem végül azért még hozzátéve. Tudom, hogy faszság a kérdés, de azért na. Egy picit azért mégiscsak megtörhet most. Meggondoltam magam. Néha csak így csettintésre bekattan a szeszélyesség.




Vissza az elejére Go down
Gloria Wayne

Kidobott
avatar
Hozzászólások száma : 4
Érkezett: : 2017. Aug. 31.

Kidobott

TémanyitásTárgy: Re: Veszett fejsze nyél nélkül   Vas. Szept. 03, 2017 4:17 pm

Ismeretlen világba lépek. Mintha egy másik földrészre, vagy másik bolygóra kerültem volna hirtelen. Idegen szagok, és képek vesznek körül. Félelem kúszik fel a torkomba, az érzéstől csak még inkább pisilnem kell. Semmi lehetőséget nem látok arra, hogy ezt most megoldjam gyorsan, muszáj hát uralkodnom a testemen. A félelem persze nem múlik el. Ez nem olyan, hogy csettintünk egyet. Megtorpanok a faltövében, figyelek. Lopva lesek ki a kapucnim alól. Fogalmam nincs merre induljak.
Kérdések bukkannak fel bennem, melyeket egy, a közelemben működő kifőzde juttat eszembe. Az Elitben ilyet soha nem láttam. Nyilvános kifőzdét. Éttermeket annál inkább. Kordul egyet a gyomrom, rájövök, éhes és szomjas vagyok. Főleg a szomjúság kínoz egyre pokolibban. Döbbenten tudatosul bennem, hogy itt semmit sem kaphatok. Nincs kreditem, nincs semmim, amin ételt vagy vizet vegyek. Hát mégis! Hogyan fogok így életben maradni?
Az érzés, hogy pisilnem kell, hirtelen háttérbe szorul. Persze, az is a szükségletek kielégítéséhez tartozik. Étel, víz, szállás… Biztonság. Nem vagyok természetesen teljesen tudatlan, hiszen hallottam pletykákat a kinti világról. Híreket és rémhíreket, amelyek jó részét el sem hittem, mert nem létezik, hogy emberek ennyire embertelenek legyenek.
Tennem kell valamit, meg kell oldanom az elsődleges gondjaimat. A félelem azonban ott tart a fal mellett. Percekig csak zsongó aggyal bámulom az elhaladókat, riadtan kapom tekintetem hol erre, hol arra.
Nem… ez nem lehet, csak valami kurva rémálom. Kizárt, hogy ez velem történjen. Nem sokára felébredek, és ha kinyitom a szemem a megszokott szobámban találom magam. Ja igen! Holnap lesz az esküvőm, és az, hogy Phil meghalt, csak ennek az ostoba álomnak a része. Esküszöm, soha többé nem iszom egy kortyot sem. Vagy legalább is, nem annyit, hogy így kiüssön. Mert mi másért álmodnék ilyen vadságokat össze. Viszont, ha ez csak egy álom, akkor meg nincs mitől félnem. Nem is vagyok éhes, sem szomjas és pisilnem sem kell. Ez is csak az álom része. És ha álom, nem lehet bajom. Igaz? Akkor meg, mit álldogálok még mindig itt a fal tövében. Gyerünk! Bátran nézzek hát körül ebben az álomvilágban. Bár… érdekes, hogy mindezt tudom. Fura egy álom ez…
Ellököm magam a faltól, megteszek pár lépést befelé, az utca forgataga irányába. Váratlanul ér az inzultus, ahogy valaki nekem jön, és taszít egyet rajtam. Majdnem felborít, alig bírom megtartani az egyensúlyomat.
-Hé!
De már is záporoznak a szavak, elnézést kér. Rápillantok. Nagy zöld szemek, vörös haj. Fura kép a fekete pólón. Fegyverek. „Hülye egy álom ez.”
-Semmi baj.
Válaszolom. Tényleg nem gond, hogy meglökött kicsit. Ám a kérdése lehetőséget vet fel. Ha ez egy álom, akkor alakíthatom. Kérhetek tőle segítséget, és ő segíteni fog, mert ezt szeretném. Szuper.
-Igen, azt hiszem minden oké, de igen, tudsz segíteni.
Körül pillantok, tekintetem megállapodik az egyik kifőzdén, újra kordul a gyomrom.
-Elárulnád hol vagyunk? Nem vagyok ismerős erre felé. Csak most érkeztem.
A hátam mögé mutatok a kapu irányába. A távolban az Elit fala és kapuja látszik. Újra belém vág a félelem, de nem engedem, hogy eluralkodjon rajtam.
-Ételre, vízre és szállásra lenne szükségem. Nem tudod, hogy hol szerezhetek ilyet? Tudnál ebben segíteni?
Muszáj, hogy tudjon, elvégre ez az én álmom, és én úgy akarom, hogy segítsen nekem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég

Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Veszett fejsze nyél nélkül   Hétf. Szept. 04, 2017 1:55 pm

from Halle to Gloria



A tervnek nemigen nevezhető terv úgy sül el, ahogy gondoltam. Ki hitte volna, hogy kelleni fog neki a segítség? Aki csak úgy ide kerül, nem pedig bele születik, annak mindig kell. Egyértelmű. Az lenne a fura, ha élből tudná, hogy is mennek errefelé a dolgok, vagy mit merre talál. Nem bonyolult ugyan, egy idő után még a káoszt is átlátni, csak ahhoz bele kell kezdeni ugye a megismerésbe.
Végre láthatom a csinos kis pofiját. Az a fajta, mint az enyém is. Amiért nagyon kár lenne, ha meg kellene csúfítani. Ráadásul még ismerős is. Picit gondolkoznom kell ugyan, hogy honnan, de hamar rájövök. Nem sokkal ezelőtt szemeztem vele, pontosan azelőtt, mielőtt elindultam ide. A vizes palackon.
Kérdez és mond, kijelent. Fura. Először vagyok közvetlen kapcsolatban tudtommal olyannal, aki frissen cseppent ide. Azt feltételeztem volna, hogy hisztis lesz, meg parancsolgatni fog. Ehelyett kér, méghozzá valahogy olyan... Elitesen. Mondhatom ezt így annak ellenére, hogy fogalmam sincs, milyen nevelést és tanítást kapnak, hogyan beszélnek egymás között? Mondhatom persze, mert a legtöbbünk azért nem beszél ilyen finoman.
- Ez itt a Hetes. Te meg akkor velem jössz szépen. - kijelentés, nem kérés, az előbbi gondolatmenetet igencsak erősítve. Meg is indulok a kerület belseje felé, méghozzá haza. Azt hiszem, az a legegyszerűbb is, meg a legbiztonságosabb. Otthon úgyis van minden, amit akar. Meg az is, amit én akarok.
Nem haladok azért túl gyorsan, hagyok neki időt felzárkózni. Az kéne még, hogy elveszítsem vagy lecsapják mellőlem. Akkor hogy a francba húznám bele a Sessrumnir-üzletbe mégis?
- Nem tudom, mennyit tudtok ti odabent rólunk, úgyhogy mondom, ami szerintem fontos. Ha lesz kérdésed, akkor majd kinyitod a pici szád, rendben? Mert el is várom. Ha nem tudsz mindent, minél hamarabb, akkor könnyen a darálóban kötsz ki. - ez lehetne akár csak egy szófordulat is, de nem az. A daráló, az minimum az, hogy elveszejtik, de jelentheti tényleg a darálót is. Láttunk már rá példát mind, főleg itt nálunk, vagy a Hármasban. Én meg ezt nem fogom eltitkolni és letagadni előtte. Semmi értelme, mert mától ez is ugyanúgy az élete része lesz, mint ahogy levegőt vesz.
Elhaladtunkban rúgok párat az előttünk heverő szeméten. Az egyik épp egy palack az ő képével, ami elreppen, s tompán kopogva ér földet valamivel odébb. A tényen elmosolyodom. Ezt szándékosan megrendezni sem lehetett volna szebben.
- Ez főleg a munkásosztály területe. Mint látod, rengetegen vagyunk. A nagyonsok toronyból itt van a legtöbb. - jelzem, bár láthatja is, hiszen amíg ellát, csak ezek állnak, egymás hegyén-hátán jóformán, kicsi utcácskákkal köztük. Na meg persze a szeméttel, meg kettőnket figyelő szemekkel.
- Velük ne foglalkozz, míg velem vagy. Addig nem esik bántódásod. - bökök fejemmel a valamivel odébb csoportosult három férfi felé.
- De majd előbb-utóbb meg kell tanuld megvédeni magad. Inkább előbb. Gondolom, odabent ez nem volt szükséges. Itt az lesz, máskülönben... Tudod, a daráló. Ezt majd megtanulod viszont tőlem vagy valamelyik lányomtól. Az meg ott egy riksa. - bökök valamivel elénk. A fickó biciklin ül, mögötte a farudakból és szövetből, meg egy megboldogult padból összeeszkábált kétszemélyes kis kabin fut, ugyancsak bicikli kerekeken. Lassan halad egyelőre és céltalanul, hogy bármikor leinthessék közben.
- Igazából nem megyünk messzire, még négy tömb. Bírsz jönni, vagy utazzunk vele? Pénzbe kerül ugyan, de ha hosszabb útra mész, egyszerűbb velük. Gyorsabb is, meg megkíméled a cipőd talpát. Az úgyis eléggé fogyóeszköz. - akárhogy döntsön is, haladunk tovább. Akár felszállunk, akár marad a gyaloglás, folytatom.
- A riksa ára attól függ, meddig mész. Itt a körzet végéig három kreditet kér el. Legalábbis tőlem. De ha messzebbre mész, másik körzetbe, az értelemszerűen drágább. Egy adag kaja egy kredit, a víz litere egy-egy kredit. Egyelőre ezek a fontosak. - elgondolkodom picit, hogy tényleg mindent mondtam-e.
- Most hazajössz velem. Van orvosom, ha bárhol megsérültél, akkor el fog tudni látni. Pénz egyébként van nálad? Jut is eszembe. Nem ártana. Remélem, azért egy-két kredit lapul valahol a zsebedben, amiről akár elfeledkeztél vagy valami. Nem ártana. Vagy ha nincs, legfeljebb találunk neked valami munkát gyorsan. Mihez is értesz?- kezdem is már puhítani, de ha nem akarnám, akkor is fölöttébb jogos lenne a kérdés. Nem csak akkor kerülhet a darálóba, ha nem tudja megvédeni magát, hanem bizony... Magától fog elsorvadni pénz és így élelem, meg víz nélkül. Mert oké, hogy most kap majd tőlem, mert van miből egyelőre, de ez se lesz mindig így.


Vissza az elejére Go down
Gloria Wayne

Kidobott
avatar
Hozzászólások száma : 4
Érkezett: : 2017. Aug. 31.

Kidobott

TémanyitásTárgy: Re: Veszett fejsze nyél nélkül   Hétf. Szept. 04, 2017 4:09 pm

Nem vagyok elkényeztetett gyerek. Két fiútestvérrel a hátam mögött, nem is lehetnék. Igazából nem tudom, hogy mások milyen nevelést kaptak, kapnak, de nekem soha nem adtak lehetőséget a hisztire. Most sem hisztivel próbálom megoldani a gondjaimat, hanem ésszel. Már, ha mondhatom ezt magamról jelenleg, hiszen eléggé elnyomja a józanságomat mindaz, ami történt. Annyira, hogy képes vagyok elhinni, tényleg egy álomba csöppentem.
Valahol azonban a zsigereim mélyén tudom, hogy mindez nem álom. Egyáltalán nem. Ez a józan valóság, a nyers igazság. Itt vagyok a… hol is vagyok?
Pont erre a kérdésre kapok választ a vöröstől.
A hetes. Igen, ezt láttam a kapun is, de… mit takar ez? Szusszanok egyet, mert rám parancsol. Nem finomkodik, és a parancsainak okait is szinte megindokolja a továbbiakkal. Ahogy meglódul azonnal követem. Ha már ilyen segítőkész, jó lenne nem lemaradni. De azért persze, csak óvatosan. Hallottam néhány fura mende-mondát.
-Mi az a daráló?
Ha már felhatalmazott rá, hogy kérdezhetek, hát teszem is. Mi az a daráló? Csak remélni merem, hogy nem valami kínzóeszköz. Közben a lábát figyelem, amivel belerúg egy szemétkupacba. Miért nem takarítják az utcákat? A mozdulat nyomán vizespalack kél útnak, lekövetem a tekintetemmel. Megtorpanok. A végtelen idő megint megfagyni látszik. A palack egy szegmense a múltamnak, az életemnek, ami már nem az enyém. Ahogy leesik, az arc, az arcom visszanéz rám. Nyelek egyet, a sírás összeszorítja a torkomat. Kűzdök ellene, hülyén néznék ki bőgve. Nem adhatom meg senkinek sem, hogy sírni lásson.
Sietősen lódulok megint utána. Épp időben, mert fontos dolgot közöl. Végre megtudom, hogy a hetes, az az iparnegyed. Na, legalább jó irányba indultam el a senki földjén át. Felfelé nézek, majd le az utcákra és a szemétre. Onnan a minket bámuló fickókra. Ösztönből húzódok közelebb hozzá. Hiába mondja, nem kell félni, én azért félek. Vagy… inkább viszolygok, ahogy az éhes pillantásokat elcsípem. Közben erősen figyelek arra, amit mond. Meg kell tanulnom megvédeni magamat?
-Nem, nem volt szükséges.
Erősítem meg a feltevését. Az Elitben tényleg nem volt szükség arra, hogy önvédelmet tanuljak. Szinte semmilyen formában. Persze, vannak akik hobbi szinten ezt-azt csinálnak, de engem ez eddig nem érdekelt. Aztán két gyors infó következik.
-Lányaid?
Erre kérdezek rá, mert a járművet bemutatja. Fura egy tákolmány.
-Inkább gyalog.
Ha tényleg nincs messze, akkor mehetünk tőlem gyalog is. Igaz, már jó lenne valami vécét találni, de még bírom egy kicsit. Viszont a riksára nem ülnék fel. Túl labilisnek tűnik. Így aztán gyalog haladunk tovább, miközben még több információt borít a fejemre. Próbálom megjegyezni a dolgokat.
-Nincs nálam. Mindent elvettek.
Ezzel már is tudtára adtam, hogy a ruhán kívül, amit viselek, semmim sincs.
-Nem sérültem meg.
Csak a lelkem, de ezt nem teszem hozzá. Ő meg kérdez.
-Nem… nem igazán értek… semmihez…
Mihez is értenék, ami kétkezi munka? Nem kellett eddig, nem voltam rászorulva. Ha valamire szükségem volt, egyszerűen lehívtam a szükséges kreditet, és kifizettem. Ennyi.
-Talán… kicsit az… informatikához…
Nem kötöm egyelőre az orrára, hogy olykor, ha apám nem akarta elég kredittel megemelni a számlám egyenlegét, hát megoldottam magam a dolgot. Tűrhető hekker vagyok, de erről nem beszélek. Régen sem beszéltem soha.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég

Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Veszett fejsze nyél nélkül   Hétf. Szept. 04, 2017 5:31 pm

from Halle to Rhod


Nem tud semmit és nem ért semmihez, meg még pénze sincs. Mármint, említi, hogy informatika... De nem cseng ismerősen a szó. Nem kérdezek rá egyelőre, csak elraktározom későbbre, ettől függetlenül viszont letudom annyival magamban, hogy biztosan valami rongyrázó elit cucc, így vissza is kanyarodhatok oda, hogy nem tud semmit és nem ért semmihez.
Ezen először felbosszantom magam. Mert mintha az amúgy nehezemre esne mondjuk. De aztán rá kell döbbenjek, hogy akkor ő olyan, mint egy vasdarab. Abból is lehet még akármi, csak meg kell formázni. De az lesz belőle, aminek az ember formázni akarja. Ha karikára akkor úgy, ha késnek, akkor úgy, ha fegyvercsőnek, akkor meg az lesz belőle. Egyre biztosabb is vagyok abban, hogy a Sessrumnirban van a helye, de még nem közlöm.
- Már félúton vagyunk. Jobban jársz, ha egyelőre számolod a tömböket, míg hozzá nem szokik a szemed a látványhoz meg az érzéshez, hogy itt jársz-kelsz. Ez a harmadik, a következő utániba megyünk. - jelzem, mert ezt is fontosnak tartom, de ez után rátérek az ő kérdéseire. A könnyebben emészthető témával kezdem, a lányaimmal.
- A lányok, ők a munkatársaim, a dolgozóim és egyben a katonáim. Ahová megyünk, ahová be tudlak fogadni, az a Sessrumnir nevet viseli, a bandánk területe. Mindenféle akad köztük. Aki az élelmezést tartja számon, aki a ruhák tisztaságát intézi, vagy a két félszintünkét éppen. Örömlányok is, meg mint mondtam, katonák. A legtöbbjük csak késes, vagy úgy osztja a pofont, hogy kettőtől elalél az itteni átlag. Más fegyvert használni még csak páran tudnak közülük. Huszonvalahányan vannak, köztük leszünk. Ők tudnak tanítani, felelnek az épségedért is majd, ha épp nem vagyok kéznél. - dióhéjban. Ha még nem tiszta valami, akkor majd legfeljebb megint kérdez. Ezt a részt legalábbis már sikerrel megjegyezte, ezért jár is egy plusz pont neki.
- A daráló meg csillagom, kicsit meg fogja ütni a fejecskédet most. - bele is karolok a derekánál, hogy ha esetleg tényleg annyira szíven ütné, hogy itt összeesik nekem vagy netán bepánikol és elkezd futni vakon a nagyvilágba, akkor... Szóval ne tehesse.
- A falakon innen nagyon könnyen lesz valaki áldozat. Éhen vagy szomjan hal, lecsapják a holmijáért, vagy épp a csinos kis seggéért. Vagy a húsáért. Az éhezés, a nincstelenség és egyéb testi igények mind nagy úr, drágám. Ezért is kell tudnod majd megvédeni magad. Amíg meg nem megy, két választásod van. Vagy nem nagyon mozogsz majd ki a Sessrumnirból, vagy csak kísérettel. De ha nem én vagyok veled, hanem valamelyik lányom... Akkor az két lány legyen. No de. Itt volnánk már. - ahogy szólok neki, be is fordulunk jobbra, az épületünk elé, ahol aztán feltárom a kaput. A derekát továbbra sem engedem el, vagy ha esetleg kibontakozik a karomból, akkor ismét magamhoz vonom. Jobbomba kerítem a Coltot a tokjából, így lépünk be a földszintre. Zárt folyosó, mindkét végén elkanyarodik és folytatódik tovább az ellenkező irányba, beláthatatlanul. Hívom a liftet, hosszú percek alatt ér csak le.
- De akkor kezdjük is ezt az önvédelem dolgot. Mindig figyelsz. Mindenhova, az összes apró rezdülésre. Bárkire, aki feltűnik. És hogy hogyan működik ez a gyakorlatban? Én figyelem a liftet, a jobb oldali folyosót meg mögénk, te pedig arra balra. Elég lesz egyelőre annyi. Bármit észreveszel, azonnal szólsz, megböksz, megcibálsz, tök mindegy. Csak jelzel. - hátrébb húzódunk kicsit, hogy a lift is csak kartávolságra legyen. Felé emelem a pisztolyt, fejmagasságra célozva nagyjából.
- Még egy pillanatra figyelj ide. Azért előre célzunk itt, mert onnan érkezhet a legváratlanabbul támadás, ahogy nyílik az ajtó. Ha valaki a folyosó felől közeledik, akkor könnyű ráfordulni. Nem valószínű, hogy itt már rögtön történik is valami, de mindig figyelünk, nem bízzuk az életünket a véletlenre. - fejemmel visszabökök balra a folyosója felé, hogy most már viszont arra ügyeljen csak.
A lift jön ugyan, de a kijelző alapján még a negyvenediknél jár. Az még jó három-négy perc várakozást jelent nekünk.



Vissza az elejére Go down
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Veszett fejsze nyél nélkül   

Vissza az elejére Go down
 
Veszett fejsze nyél nélkül
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Ködbe Veszett Erdő

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Hive City :: Hive City :: Belső területek :: Munkás-negyed
VII. Kerület
-
Ugrás: