.
 
Home  Calendar  Keresés  Taglista  Csoportok  Regisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenetek

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (14 fő) Szer. Szept. 13, 2017 6:30 pm-kor volt itt.
Latest topics
» I. osztás
Pént. Szept. 15, 2017 3:00 pm by Iris Lily

» Hey Doc! The past is just the past!
Szer. Szept. 13, 2017 8:28 pm by Talia L. Sarid

» It's time for a...
Szer. Szept. 13, 2017 7:59 pm by Christian Acker

» the Beauty and the Beast - and you, Mr.
Szer. Szept. 13, 2017 4:26 pm by Talia L. Sarid

» Let's make a deal
Hétf. Szept. 11, 2017 9:14 pm by Christian Acker

» Explain, explain!
Vas. Szept. 10, 2017 7:12 am by Rhodan Bear

» The beginning of a beautiful friendship? (18+)
Szomb. Szept. 09, 2017 10:54 am by Vendég

» I want it now!
Szomb. Szept. 09, 2017 9:12 am by Areus Jahn

» Az első nap a világvégéig (Szabad játék) 18+
Csüt. Szept. 07, 2017 2:41 pm by Lukas Schmidt


Share | 
 

 Az első nap a világvégéig (Szabad játék) 18+

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Lukas Schmidt

Igazgatóhelyettes
avatar
Foglalkozása: : SMI Felső vezetés
Tartózkodási helye: : Elit negyed
Hozzászólások száma : 17
Érkezett: : 2017. Aug. 29.

Igazgatóhelyettes

TémanyitásTárgy: Az első nap a világvégéig (Szabad játék) 18+   Kedd Szept. 05, 2017 10:17 pm

Az utcán gyaloglom a gumiarccal a fejemen. Feltűnően jobb itt a biztonság, mint az ipari negyedben. Bár választhatnám a riksás megoldást is, hogy valaki más izzadja tele a ruháit helyette, most mégsem tehetem. A móka legfontosabb része a körültekintés és gondos helyszínválasztás. A távcsövem tizenkétszeres nagyításra képes, ötszáz méterről viszont már majdnem egy másodpercet kell várnom a becsapódásra, tehát szükségem van egy toronyházra, legalább harminc emelet, legfeljebb hetven emelet magasságban. A templomot általában kerülöm, de most ő a célpontom. Ha a Templomra rálátok, rálátok szinte mindenre ami számít. A körülötte lévő épületekre, bódékra, a nagy térre a Templom előtt, és a szemközti árusokra. Meg is találom a legmegfelelőbb helyet. Egy szép magas előregyártott elemekből álló lakóház. Nem túl lepukkant, de ebben a városrészben olcsónak számít. A tetején antennák, trafóházak és ami a legfontosabb szemét és ürülékledobó. A csengőhöz lépek, és addig nyomkodom a gombokat, amíg valaki fel nem veszi odabent a kagylót.
- Igen? - hallatszik egy idősebb hölgy remegő hangja.
- Jó estét! Nem rég költöztem be a házba, a huszonnegyediken lakom! Nem tetszik tudni a belépési kódot?
- Kivel beszélek?
- Tobias Middleton vagyok! Tetszett már látni! Én szoktam hozni az újságokat! - a túloldalon rövid csend, majd felberren a mágneszár. ~ Óh ártatlan öregkor... ~ A földszintről első utam az alagsorba, onnan pedig a pincébe vezet. Pont mint sejtettem, itt is a régi hulladékledobó rendszer van. Egyből minden a csatornába. A járat végigvezet függőlegesen az egész épületen, a legfelső emelettől egészen a csatornáig. A pincében lakattal lezárt ajtó vezet a nyíláshoz, hogy illetéktelenek ne juthassanak be. A puskával csak egyetlen lövés kell, és a lakat fémhulladékká válik szikrák kiséretében. Bemegyek az ajtón, majd térdmagasságban a falra ragasztok egy sokkológránátot. Damil a biztosítóra, azt pedig a kilincsre kötöm.
A liftben őrjítően idegesítő zene megy, belemászik az agyamba és szinte kiéget...
A negyvenötödik emeletig megy a lift, ami a tetőtér is egyben. Mikor felér az ajtót nem hagyom bezáródni, kitámasztom egy téglával. Ugyan lépcsőn is fel lehet ide jutni, de oda is elhelyezek egy sokkológránátot damillal ellátva, majd megkeresem a hulladékledobó ovális zárfedelét. Az eső már rozsdásra mosta az egészet és egy nevetségesen öreg lakat tartja. Elég a puskatussal pár ütés, és már nem is tartja. A fedelet felhajtom, és lenézek. Éjsötét az egész járat, néha látni csak fényt, mikor az egyik lakó üríti a vécéjét, vagy ledobja a szemetet.
Belebújok a hámba, a hátánál rögzítem a kötelet a csőrlőhöz, majd a karabinert az egyik kémény külső betontömbje köré tekerem. Elég masszív, hogy egy bivalyt is megtartson. Kisétálok a tető szélére, és lenézek az alattam fortyogó városra. A Templom előtt a szokásos tömeg, részegek, fiatalok, kurvák egy két nagymenő. Nyugatra tőle lakóházak ablakai az éjszakai tompa lámpafénynél, keletre pedig a rendfenntartók fala sejlik fel jó öt kilométerre. Leguggolva kicipzárazom a táskát, és összeszerelem az MSR-t. Mikor minden a helyére kattan lehajtom a bipodot, és leállítom a fegyvert a földre. A P89-est betárazom, és leteszem a jobbkezem ügyébe. Ha mégis meglepnének csak a hátamra fordulok, és a bekábult betolakodó azt sem tudja majd mi ölte meg. Lassan az MSR agyára hajtom a fejem, és hagyom hogy a szemem fókuszáljon a távcsövön keresztül. Kicsit tekerek rajta maximális nagyításra váltva.
A Templom előtt pontosan azt látom, amit az előbb a mozgó pöttyök mögé képzeltem. A szokásos rothadó csürhe, alkoholtól, drogoktól és kellően intenzív orgazmusoktól bekábulva. Nem, nem szabad a tömegbe lőni. Elrontja a mókát és a futó célpontokat kurva nehéz eltalálni. Kissé keletnek fordítom a testem a fegyver mögött és megnézem mi a műsor a szomszédos épület ablakaiban. Szeretkező pár... fogat mosó kislány... macskaetető öregasszony... szeretkező pár... egy mosogató nő... veszekedő pár... valami irat fölé görnyedt kopaszodó férfi... maszturbáló kamaszfiú... éjjeli lámpa mellett alvó csecsemő... szeretkező pár... tévét bambuló idős házaspár... egy vacsorázó család... lefekvéshez készülődő tinilány a tükör előtt épp a mellei méretét nézegeti...
- Micsoda bőségzavar! Micsoda bőségzavar... - vigyorgom a puska irányzéka mögül.
- Ez elment vadászni... - a szálkereszt az öregasszonyra siklik - Ez meglőtte... - az öregasszony férjére a tévé előtt - Ez összeszedte... - a csendben alvó csecsemő zöld háttérfényben - Ez megsütötte... - a maszturbáló kamaszfiú, épp zsebkendőt keres - Ez pedig mind megette. - a szálkereszt megállapodik a mosogató anya szívénél. A háttérben épp egy pizsamás kisfiú áll macival a kezében. A nő int neki, hogy menjen a szobájába. Biztos azt mondja majd mindjárt megy ő is. Arcomon a vigyor egyre szélesebb. Mutatóujjam lassan ráengedem az elsütőbillentyűre és feszíteni kezdem. Az anya még legalább öt percig mosogatni fog. Ahogy elnézem családi vacsora volt a mosatlanok alapján. Épp egy maci alakú bögre van a kezében a közepén szivecskékkel. A szálkereszt szép lassan az ő szíve felé közelít. Körülbelül százötven méterre lehetek tőle, így ballisztikáznom sem kell. Pontosan oda fogok lőni, ahová szánom. Veszek egy mély levegőt, és a szívverésemet hallgatom. TA-dam... TA-damm... TA- elsül a fegyver-dam, és levegő kifúj. A távcsövön át látom a becsapódást. Vagy két méterre hátradobja a nőt. Kezéből kirepül a bögre, mögötte a falon vagy fél méteres vérkicsapódás. Lefogadom, hogy nem tudta. Nem fogta fel. Mire a falnak vágódott már nem is élt. Irigylem. És szeretem. Egy könnycsepp csordul le a szemhéjamról.
- Szeretlek ANYA! - mondom ki hangosan...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lukas Schmidt

Igazgatóhelyettes
avatar
Foglalkozása: : SMI Felső vezetés
Tartózkodási helye: : Elit negyed
Hozzászólások száma : 17
Érkezett: : 2017. Aug. 29.

Igazgatóhelyettes

TémanyitásTárgy: Re: Az első nap a világvégéig (Szabad játék) 18+   Szer. Szept. 06, 2017 10:07 am

Ez annyira... eszményi. Hiába a nagy távolság, érzem ahogy egy darabka ebből a megölt lényből belém épül, összeolvad az eddigi kioltott életekkel amiket magammal hordozok. ~ Látom, ahogy egy koszos kórháznak nevezett épületben arca a kín és az öröm kettősségében fürdik... életet teremt. Az apró lény, a fia a karjai közt... látom a szemeivel, ahogy átadja a kisfiúnak élete első csokoládéját. A gyermek beleharap, össze-vissza maszatolja magát vele, de arcán nyers őszinte csodálat és boldogság. Nem is a csokoládé, hanem a teremtője, az anyja iránt... Látom a párját, egy magas oldalt őszülő hajú férfit, ahogyan leveszi munkásoverallját, és markáns, kissé olajfoltos arcával csókot ad a nőnek... boldogok, nevetnek. Szeretik egymást, pedig szegények. ~
Igen, most jött el a nagy megvilágosodás pillanata. Most értem meg az elmémben rejlő kaszás titkát. Boldog akarok lenni és ha máshogy nem megy, másoktól lopom el! Érezni akarok! Szeretni és nem csak kimondani ezt a szót, amit definiálni sem tudok.
Hiába bambulok a távcsövembe, csupa homály minden. Pislogok párat, hogy szemhéjam alól kifolyhasson a könny. Igen! Ez az! Ez kellett nekem már régóta. A kis sztripper lány semmit sem ért. Túlzásba vittem... nem voltam még készen ilyen szintű intimitásra. Kell mégegy ilyen. Át kell élnem, hogy tanulmányozhassam mi történik velem.
Légzésem lassan lecsillapodik, és ismét a távcső mögé hajolok, de ezúttal nem a szomszédos házat veszem célba. Jöjjön hát a Templom! Basszus, teljesen megfeledkeztem a jobbkezemről! Bal-felfelé lököm a tolózárat a puskán, majd hátra, mire kirepül a még mindig füstölgő hüvely. Látom ahogyan a rugó újat lök a töltényűrbe. A tolózárral a csőbe nyomom, majd lezárom az űrt jobbra-le. A kilőtt hüvelyt a kezembe veszem, majd rákarcolom egy késsel az oldalára: ~Anya~ A belső zsebembe rejtem a szívem fölé.
A szálkereszt tovább araszol a tömeg feje felett... kell még egy. Csak egy! Egy utolsó nagy katarzis!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lukas Schmidt

Igazgatóhelyettes
avatar
Foglalkozása: : SMI Felső vezetés
Tartózkodási helye: : Elit negyed
Hozzászólások száma : 17
Érkezett: : 2017. Aug. 29.

Igazgatóhelyettes

TémanyitásTárgy: Re: Az első nap a világvégéig (Szabad játék) 18+   Csüt. Szept. 07, 2017 11:36 am

És ott is van! De ezúttal olyasvalamit választok, amit szívből gyűlölök. Ott áll a bejáratnál. Elegáns öltöny, amiből kilátszik a borotvált, testápolóval fényesre kent mellkasa... Arcán is ugyanezzel a szerrel kezeli a szőrtüszőket. Nedves hatású zselével belőtt igényes fényes sötétbarna haj, acélkék szemek, méregdrága bőrcipő. Körülbelül 180 centi magas lehet és a közelében lévő összes ribanc az ő kegyeit fürkészi. Az ilyen kreatúrák jelenléte a világomban mindig felidegesít... elkorcsosítja a férfilétet a feszülő "V" nyakú ingével... a már-már nőies igényességgel... és folyamatosan a haját simogatja, de azt is úgy, hogy lehetőleg minél többen lássák mennyi fehérjét zabál, és milyen tökéletesre formázta a bicepszét. Ez volna korunk férfiideálja. Bár nem mintha a nők különbek lennének. Piercingek halmai a kiélt pofájukban, mindenféle jelentésmentes tetoválás, puffadt ajkak, amik a fasszopáson kívül semmihez nem értenek.
De maradjunk az aktuális selyemfiúnknál, aki úgy pózol ott a bejárat előtt, hogy a Dávidszobor elszégyellné magát. Bár nem hiszem, hogy hallott róla valaha is... A lényeg, hogy tömöttmellű szopós-szájú cicababával lássák a tömegben, ami meg is adatott neki. Ott vonaglik a hidrogénszőke ringyó a balján. Alig várom, hogy végezhessek mindkettővel, de túl sok a célpont, túl sok a járókelő és ezzel az egy lövéssel végleg kizárnám magam a további szórakozásból. Csak figyelem őket pár percig, és hagyom, hogy a lelkem átjárja a megmagyarázhatatlan gyűlölet és undor. A "Jópasi" folyamatosan villogtatja a szabályosra faragott fogait, amin a neonfények úgy csillognak mint a diszkógömbön, közben pedig valami nagyon szofisztikált történetet mesélhet, mert minden kan és nőstény a közelébe megy. ~ Azt hiszed irigységből és komplexusból fakad mindez bennem? Azt hiszed jobbnak érzem magam náluk? Azt hiszed nem vagyok tisztában vele, hogy amit művelek az százszor rosszabbnak számít bármilyen képmutatásnál? Azt hiszed nem tudom mi vagyok? Minden feltételezésed annak reményében formálódik az agyadban, hogy valahogy megmagyarázd a tetteimet. Rossz hírem van. Nem fog menni. Én vagyok én, és nem régi családi trauma mögé rejtőzve teszem mindezt. Nem vert az apám, nem kúrt meg a szomszéd, nem volt gyerekkori halott barátom sem. Csupán ilyen vagyok. Nem várom, hogy megérts, elfogadj, pláne nem, hogy szimpatizálj velem. Azonban sok szempontból jobb vagyok, mint a társadalom nagy része. Nem hazudok neked kedves társam. Nem áltatlak, nem csábítalak el, nem fogsz bennem csalódni. Nem leszek veled örökké és legfőképp... ~
Meghúzom az elsütőbillentyűt. Nem bírtam tovább. A lövedék a szegcsontnál hatol be és apró darabokra töri, amitől a bordák nem lesznek többé összeköttetésben a mellkasnál. Habár ezt nem látom, de tudom, hogy ez történik. A tökéletesre borotvált mellkasból egy nagy kupac darálthús látszik csak, a háta meg szinte eltűnt. Nekivágódik egy lámpaoszlopnak, és rongybabaként tekeredik rá. Elképesztően gyorsan töltöm újra a fegyverem, kihasználom a tömegben okozott sokkot. Még mindig nem sikolt senki. Ugyanazzal a benntartott lélegzettel sütöm el a fegyvert ismét, de a golyó célt téveszt. A playboy nője helyett egy tizennégy év körüli srácot talál el. Keresztül egyenesen a koponyáján, majd belefúródik a szőke cicababa bal vállába. A becsapódás őt is ledönti, de biztos vagyok benne, hogy nem halt meg...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég

Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Az első nap a világvégéig (Szabad játék) 18+   Csüt. Szept. 07, 2017 1:28 pm

from Halle to Lukas


Fekszem a háztetőn, sötét színű kendő alá rejtve a túl jellegzetes vörös kis loboncomat, a "kis" M28A1-esemmel. Legalábbis amit annak nevezhetünk, elvégre jobbára a buherált fajta, a Bátyám kezének szorgos munkáját dicséri az, hogy manapság már használható cucc. Gondolom, a felét cserélni kellett, de az lényegtelen is. Működik? Pontos? Naná, első kézből tudhatom.
Egy célom van azzal, hogy itt vadászom. Vagyis kettő. Már viszketett az ujjam kicsit egy kiadós lövöldére, másrészt most, a Bátyám nélkül az én dolgom, hogy szerezzek magunknak embert. Az kelleni fog, még inkább fogyóeszköz, mint a cipő. Hogy máshogy is lenne ezt legegyszerűbb megtennem, nekem, mint "gyenge" és "lenézett, elnyomott" nőnek, mint hogy alaposan lábszáron, combon vagy más, viszonylag könnyen gyógyuló testtájon lövök valakit, aztán eljátszom a kedves kis megmentő szerepét? Hazaviszem, összeférceltetem Astriddal, ellátom addig a pár napig, míg lábadozik, ezzel egyben le is kötelezve. Ki lenne az, aki -főleg a ráutaló magatartás, pár puskatussal a sebre "tenyerelés" hatására- ne ismerné el, hogy sokkal tartozik és legegyszerűbb, ha befogja a jajgató pofáját és fejet hajt? Párszor már be is vált, más negyedekből is szedtem már össze így. A vigalmi sem maradhat ki a szórásból. Túl sok jóban ugyan nem reménykedem, de talán egy kidobó méretű fickót azért megcsíphetek. Az már több a semminél, legalább el fog bírni egy karabélyt, még ha hamar megy is a levesbe - akár szó szerint is.
Sunyi, beteg és kegyetlen? Más felőlem nevezheti annak. De szerintem csak helyén az eszem és tudok élni azzal a kevés lehetőséggel, ami rendelkezésre áll. Ha nem így lenne, már réges-rég feldobtam volna a talpam és én is és a "darálóban" végzem, mint előttem már százak-ezrek.
Egy ideje bámulok már a távcsőbe, az alattam fekvő kis utcácskát oda-vissza szemrevételezve. Nem nagyon találtam eddig olyat viszont, akit érdemes lenne a Mjölnir bármely tagjának nevezni egy hét múlva, még golyófogónak sem. Kivéve talán egyet, azt a szépfiút ott, a templom előtt. Ugyan most még a kurváknak teszi a szépet, de napokon belül nekünk fogja. És nem kurvát fog simogatni, hanem minimum kést.
A fegyvert csőre is töltöm, célzok szépen a méretes combocskájára, de összeesik anélkül, hogy meghúznám az elsütőt. Aztán valamivel odébb egy kölyök feje is elcsattan, a cicababa is seggre esik, vérző vállal.
Arcom összerándul. Valaki elveszi a játékom? Azt sosem szerettem. Az én játékom az enyém, ahogy az én leendő emberem is az enyém. Most meg ott fekszik, péppé zúzott mellkassal, a sipákoló ringyó mellett.
Kéne hagyjam? Kibaszottul nem. Vérszemet is kapok, ahogy a vadászat komolyra, érdekesre fordul. Meg kell találnom, akit ki kell iktatni... Vagy megfontolom még, hogy van-e rá szükség mint hozzám hasonlóan jó lövészre a berkeinkben. Míg megtalálom, addig van is rá pont elég időm.
Lövéshangot nem hallottam, bár itt, a viszonylag magas épületek közt túlzottan úgysem lenne segítségemre az akár sokszorosan is visszavert zaj. Annak jelét kell csak keresnem a környéken, hogy honnan lehet rálátása. Elvégre sokszor láttam én is már testet így összecsuklani, nincs kimondottan nehéz dolgom: a dögökkel -mert mostmár csak azok- szemben valahol.
Méghozzá... két épülettel odébb, az utcácska kanyargóssága miatt a velem nagyjából szemközti oldalon, átellenesen. Két emelettel alacsonyabban, ha jól számolok.
- Csak két hibát vétettél azon kívül pajti, hogy elvetted a játékom és kinyírtad az emberem. - morgom magam elé, míg irányba állítom a fegyvert.
- Még mindig ott vagy és nem számolsz azzal, hogy kurvára nem vagy egyedül. - kedvem lenne táncolni, mert nyert ügyem van. De nem hagyom magam, minél hamarabb meg kell csípnem. Mert igen, ettől a három hibájától eltekintve van benne spiritusz. Én ne akarnék egy lövészt? Máris könnyebb dolgunk lenne, nagyjából mindenben.
Nem is bízom tehát a véletlenre. A lehetséges egyszerű módon, ahogy szoktam is, alaposan benyálazom a mutatóujjam, s magam elé tartom, hogy meg tudjam saccolni, merről lengedez a szél és nagyjából milyen erősen. Már csak a távolságot kell belőni, lecsitítani a szívem és lőni. Minél hamarabb, nehogy elhúzzon, meg nehogy a kis ringyó odalent felriassza a környéket. Na igen, őróla is gondoskodni kell majd, ha már egyszer. De nem ez a fontosabb.
Becélzom azt a vállat, ami már-már kéri is magába a fémet. Már csak azért is, mert azt lesz egyszerűbb eltalálni, még ha lassan is fog gyógyulni. Nem mellesleg valószínűleg elveszi a kedvét majd a könyökléstől és a további lődözéstől, ami jelen esetemben, a szép formás kis koponyám egyben maradását féltve nem utolsó szempont. Viszont még le bír majd bicegni nekem, nagyjából azért legalább félútig, remélhetőleg. Onnét már haza fogom tudni vinni vagy vitetni. De ha nem is és belehal, hát... Legfeljebb lesz még egy fasza fegyverünk, meg eggyel több dög ebben az amúgy is jócskán vérszagú Hive-ban.
- Köszönj el az eddig ismert kis világodtól, szívem. - morgom ismét, majd meghúzom az elsütőt. Épp csak annyira maradok még, míg megnézem, hogy milyen szépen telibe trafáltam, talán csak három-négy centivel ment odébb a töltény, mint ahová szántam. - bár ez nem volt kérdés. Nagyjából azóta lövök, hogy meg bírtam tartani az első pisztolyomat, a Taurust, amit még apával ketten guberáltak össze Asgerék. Ilyen közelről meg pláne. Szinte ajándéknak is tekinthetem, hogy épp ott talált magának helyet, ahol tette.
A fegyvert a szíjánál fogva húzom magam után, s a földre lapulva kúszok el a lépcsőig, olyan gyorsan, ahogy tudok, ami le fog vinni az épület belseje felé, a biztonságba. Ott már nincs is már dolgom, mint lépcsőn lefelé dobrokolni, álkulccsal megpiszkálni egy lakatot egy tárolón, és betenni a fegyvert. Egy pár óráig el kell legyen ott, visszazárva, egy sötét kis sarokban, visszahúzva a fekete szövettokba. Még rúgok is rá egy kis szemetet, meg vakolatot, hogy úgy tűnjön, mintha nem újonnan odakerült szar lenne.
Lekapom a fejemről a kendőt és kimászok az épületem elé. Bár a ténykedésem eltarthatott azért pár percig, igyekeztem nem vesztegetni az időt fölösleges sallangra. Még nem érhet ki szerintem, mindenképp látnom kell, ahogy megpróbál távozni. Rágyújtok erre a mocsokra, amit ciginek neveznek, és elmélázom azon, hogy az a kurva milyen jól jöhetne a Sessrumnirba. Viszont hagyom még, tőlem aztán elvérezhet. Vele kevesebbet nyerhetnék, mint azzal, ha elkapom ezt a kis lövész-zsenit és persze az sem utolsó szempont, hogy nem tudhatom, mennyire akar még mindig népet irtani és esetleg kivérezni a fegyvere fölött. Az adrenalinlöket mindenkire máshogy hat.


Vissza az elejére Go down
Lukas Schmidt

Igazgatóhelyettes
avatar
Foglalkozása: : SMI Felső vezetés
Tartózkodási helye: : Elit negyed
Hozzászólások száma : 17
Érkezett: : 2017. Aug. 29.

Igazgatóhelyettes

TémanyitásTárgy: Re: Az első nap a világvégéig (Szabad játék) 18+   Csüt. Szept. 07, 2017 2:41 pm

Épp korrigálnám az előző kis hibámat, amikor valami elszakad bennem is... fizikailag. A testem ezerrel pörgetné a fájdalominformációkat, de az agyam úgy dönt, hogy túl sok, és kikapcsol. Feketeség... abban lebegek.
Aztán visszatér a látásom. A bal vállamból alig maradt valami. A kulccsontom csonkja kilóg a sebből, az inak működnek, de magát a karomat nem érzem. És kibaszottul vérzek!!!
- Bazmeg... bazmeg... a rohadt... - az agyam ismét alvó állapotba kapcsol.

Nem tudom mennyi idő után térek magamhoz, a vértócsa alapján öt percig voltam ájult, de ha nem találok kurva gyorsan orvost, akkor örökre. A karom meg sem mozdul. Nagy nehezen feltolom magam ülő helyzetbe, vállamat a trafóháznak vetem. Egykézzel felszedegetem a két töltényhüvelyt elrakom, majd megpróbálom szétszerelni a puskát, de nem megy. A tusnál fogva magam után húzom, majd behajítom a ledobóba. Majd a csatornából kihalásszák a korcsok, nekem most más dolgom lesz... A lift felé botorkálok, és majdnem belelépek a saját sokkológránátomba.
- Baszki... - zihálom, és leveszem a falról a vackot. A liftajtóból kirúgom a téglát és elindulok a lifttel lefelé. Az agyam közben szép lassan elkezdi feldolgozni mi történt. Egy pillanat alatt omlott össze az egész életem. A vérem ott van odafent, egy gránátot is otthagytam, amit meg is fogtam még a raktárban kesztyű nélkül, tehát az ujjlenyomataim is meglesznek. Bár a rendszerben nem vagyok benne, vagyis voltam ezidáig. A menekülőtervemnek is annyi... ki sem próbálhattam. Jobbomba veszem a pisztolyt, és a lift ajtajára szegezem. Ha a földszinten valaki a liftre vár, hát rábaszott. Még jó, hogy legalább az arcom az enyém még... Lassan pörögnek lefelé az emeletek, de végül cseng a lift, és nyílik az ajtó és ott áll velem szemben egy hetven körüli vénember. Gondolkodás nélkül a mellkasába lövök kettőt, majd ahogy elsétálok mellette a szeme közé is kettőt. A batyujából proteinszeletek és mászkos zsömlék gurulnak szét.
- Leszarom. Nem érdekel... kell egy orvos! - sietek amennyire tudok a földszinti folyosón, de mielőtt elérném a főbejáratot kinyílik egy ajtó és hátrafelé araszolva egy fiatal párocska lép ki rajta. Egymást ölelve csókolóza... Megpróbálok észrevétlen elosonni mellettük, de a lány kinyitja a szemét, és észreveszi a sebet a vállamon.
- Sajnálom. - mondom neki, és kitárazok rájuk a pisztolyból. Sikolyaik felverik a szintet, de mire a többi lakó is kijönne kijutok az utcára. ~ Bassza meg, hamarosan itt több bíró lesz, mint a jogi karon! ~
Kijutottam, és bár szédülök a vérveszteségtől még élek. Azonnal az épület melletti szemetes sikátor felé veszem az irányt, de nem jutok sokáig... Egy konténer mellett összeesem, és ismét elsötétül minden...
Folytatás:ITT
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Az első nap a világvégéig (Szabad játék) 18+   

Vissza az elejére Go down
 
Az első nap a világvégéig (Szabad játék) 18+
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Kirigakure Shinobi Kódex
» Elhagyatott város
» Rikudou Sennin és a Chakra Eredete
» -= Masamune műhelye =-
» Teknősök Kódexe

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Hive City :: Hive City :: Belső területek :: Vigalmi-negyed
VI. Kerület
 :: "Templom"
-
Ugrás: