.
 
Home  Calendar  Keresés  Taglista  Csoportok  Regisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenetek

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (14 fő) Szer. Szept. 13, 2017 6:30 pm-kor volt itt.
Latest topics
» I. osztás
Pént. Szept. 15, 2017 3:00 pm by Iris Lily

» Hey Doc! The past is just the past!
Szer. Szept. 13, 2017 8:28 pm by Talia L. Sarid

» It's time for a...
Szer. Szept. 13, 2017 7:59 pm by Christian Acker

» the Beauty and the Beast - and you, Mr.
Szer. Szept. 13, 2017 4:26 pm by Talia L. Sarid

» Let's make a deal
Hétf. Szept. 11, 2017 9:14 pm by Christian Acker

» Explain, explain!
Vas. Szept. 10, 2017 7:12 am by Rhodan Bear

» The beginning of a beautiful friendship? (18+)
Szomb. Szept. 09, 2017 10:54 am by Vendég

» I want it now!
Szomb. Szept. 09, 2017 9:12 am by Areus Jahn

» Az első nap a világvégéig (Szabad játék) 18+
Csüt. Szept. 07, 2017 2:41 pm by Lukas Schmidt


Share | 
 

 Hey Doc! The past is just the past!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Sebastian Acosta

Cégvezető
avatar
Foglalkozása: : CEO of Advanced Chemical Solutions
Tartózkodási helye: : Elit negyed
Hozzászólások száma : 8
Érkezett: : 2017. Sep. 03.

Cégvezető

TémanyitásTárgy: Hey Doc! The past is just the past!   Csüt. Szept. 07, 2017 9:14 am



Ah… Művészet. Érdekfeszítően unalmas és mégis felettébb érdekes a múzeum látogatása. A múlt látogatása. Manapság ritkák a művészek. Ritkább, mint a kristálytiszta víz. A festészet a múltszázad adománya mikor az emberben több volt az érzelem és kevesebb a túlélő ösztön. Ha van, jó szemed észreveszed a képeken miféle ember festette. A finom lágy ecsetvonások és vonalak. Ha elég sokáig bámulod a merev és szomorú tekintetet még a szépséget is megláthatod benne.
A modern műveket sose szerettem. Mintha festékpisztollyal akarnád felfesteni az univerzumot. – Legalábbis azt mondják ez volt a céljuk. - Pedig olyan a modern művészet, mintha egy vödörs festéket felöntöttek volna a vászonra. Bezzeg a régi századokkal ez előtt. Leonardo Da Vinci, Raffaello, Rubens, Vecellio. Ők tudtak festeni. Pedig a középkor sem volt örök gyönyör. Talán mégsem a jólét adj a legjobb ihletet az alkotásra, hanem a nyomor és a kényszerűség. De jelen civilizációkban hol vannak a művészek? A művek? Mi alkotnánk őket? Mi az értelmiség?
Heh. Tisztelnek és becsülnek odafent azok az ostoba népek. De miért is? Ők sem tudják. De Kruger tudja. Én meg őt. Őt tisztelem. Nem tagadta meg a kíváncsiságot. A gyógyítás is majdnem is majdnem olyan, mint a művészet. Nem mindig sikerül elsőre. De ha eleget gyakorol, mesterember lehet belőle.
Apropó Kruger adta az ötletet a találkozóhoz. Állítólag, valami egykori doktornő tanyázik errefelé, akinek hasznát tudná venni. Többet nem mondott. Nem kellett. A neve megvolt a többit pedig láttam az aktájában. Mint a rokon lelkek.
A doki jól dogozott nekem az utóbbi években megérdemli a lelki társat, ha erre vágyik, de előbb tudnom kell miféle teremtés. Kész-e a célért áldozni, vagy csak megbújik, mint valami dögevő és csak a hullaszagra mászik elő, hogy lakomázzon.
Persze meg is invitálhattam volna az elit negyedbe, hogy elkápráztassam szegény elnyűtt szívét, vagy kérhettem volna szívességet, hogy begyűjtsék nekem. De ugyan minek? Ha dögevő, akkor úgyis azt mondja, amit hallani szeretnék, ha meg nem hm… Akkor nem az volna a legjobb mód a bemutatkozásra, hogy fegyveresek citálják ki a házából a lábaim elé vetve, mint valami áldozatot.
Úgyhogy én tettem a kitérőt. Lássa csak. Én képes vagyok megfizetni az értékét a jó művészeknek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Talia L. Sarid

Orvos
avatar
Foglalkozása: : orvos, igazságosztó
Tartózkodási helye: : Irgalmasok könyvtára
Hozzászólások száma : 16
Érkezett: : 2017. Aug. 27.

Orvos

TémanyitásTárgy: Re: Hey Doc! The past is just the past!   Csüt. Szept. 07, 2017 6:38 pm

from Talia


Igazság szerint sok dolog eszembe jut, miközben utamra készülök, de talán még több dolgot citálhatna az elmém fel, hogy megrágjam magamban, ha nem töltöttem volna azzal az egész napot hogy újabb készítmények hatását tesztelem, nos, egyaránt magamon s másokon is.

A szokás teszi, nem igazán tudok már leállni azzal, hogy próbálgassam, hogy mind még jobb legyen. Lehetne néhány, aminek nagyobb dózis után lesznek csak halálos következményei azon az egyen-kettőn, melyeket én is képes vagyok magamhoz venni olykor, csak hogy ellazuljak, hogy ne tudjak magamról, s hogy ne találjon a sáros épületek falai közt a kerge holdfény olykor megtépett ruhában, kócosan, cipő nélkül is. Ki tudja, Tali, olyankor előtte mit teszel? Ám most, most nem lehet. Ez most üzleti ügy, és a múltkori után, melyet a csörgő ládájú különös szemüveges férfival megejtve éppen csak megúsztam anélkül, hogy szétlőttek volna minket, akár valamivel óvatosabb is lehetnék.

De persze nem vagyok. Igaz, ezúttal sincs rajtam cipő, csak a ködszürke textilruha, melynek alja is kapott már némi szaggatást, a legtöbb viseletem megsínylette, mióta az elitből kidobtak, de mit számít ez most pontosan? Hisz ez a férfi elméletileg közülük való, s épp úgy találkozóra hívott, mint tette a többi, mint tették azok, kik azóta elhagyták valahol életük, s óvatlan mozdulattal, híve szépséges gyógymódjaimban, nos, a csatornába vesztek talán. Nem, ő most nem ilyen, őt nem szabad, néha tettetni kell, hogy legalább még részben normális vagyok, még hogyha meg is remegnek lábaim, ahogy néma léptekkel sétálok le a lépcsőn a háttal álló férfi irányába vetve tekintetem. Alsó ajkam harapom, oly vágyódással, ami csak a beteg, csúnya, rossz sorozatgyilkosoknak szokása, pedig, esküszöm, én nem vagyok!

Azok heten, nyolcan, kilencen azóta már, mind véletlen sikerült e világból kilépniük, s ha ez a férfi most számonkérni jött - balom a táska fülére, jobbom a puszta óvatosságból az ujjaim közt rejtőző kis szikére szorul. Megköszörülöm torkom, ahogy a lépcső utolsó fokát is elhagyom, hadd hallja, hadd tudja, hogy itt vagyok. Milyen világi hívság lehetne szükséges hozzá, hogy megkapjam, amit akarok tőled, kedves úriember, aki olyan csinosan öltöztél, olyan feltűnően ehhez a környékhez, még ha poros is, de ez egy múzeum, tudom, azonban ma már a látogatók leginkább ármánykodók csak, és a helyet kevésbé tisztelik. Nem ismerlek, mutasd csak az orcádat! Hadd rajzoljak rá a bökőmmel egy kicsit, aztán majd összevarrlak, meggyógyítalak szívesen. És gondodat viselem, amíg megalkuszunk, ebben egészen biztos lehetsz.
- Jó estét - ha felfigyel rám, ha odafordul felém, kissé oldalt, kissé előre biccentem fejem, ennyi részemről az illendőség minden ismerete ma már. Kissé még bódult vagyok, de közel sem annyira lelassult, mint lehetnék, ha benyeltem volna még egy kicsit a szerekből, hogy biztosan jól szórakozzak ma este is. - Talia Sarid, szolgálatára - megtehetem, hogy bemutatom magam, az elit úgyis ismer már elég jól, vagy a múltam, vagy a jelenem miatt. Ám te, te ki vagy, ficsúr? Ismernem kellene téged is vajon?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sebastian Acosta

Cégvezető
avatar
Foglalkozása: : CEO of Advanced Chemical Solutions
Tartózkodási helye: : Elit negyed
Hozzászólások száma : 8
Érkezett: : 2017. Sep. 03.

Cégvezető

TémanyitásTárgy: Re: Hey Doc! The past is just the past!   Pént. Szept. 08, 2017 12:56 am

Tik-tak. Tik-tak. Tik-tak… Hallom, ahogy a másodpercmutató üti a monoton ritmust a karórán. A múzeum belsőtere mér rég elnémult, miközben feszülten fürkésztem az előttem álló képet.
Valami ismeretlen festő műve a tejútrendszerről. A megannyi csillagról a fekete fátyolban. Középen a szinte egybeolvadtnak tűnő csillagok halmaza. Erről mondtunk le elsőnek, mikor úgy döntöttünk a földön élők élete fontosabb. Lemondtunk az álmainkról. Eladtuk őket napi egy protein szeletért. A kép pedig fájdalmas emléket idéz. Egykoron mikor az égre néztünk fürkészve a csillagokat azon gondolkodtunk hol a helyünk a világegyetemben. Most meg csak fészkelődünk a nyomorban.
Nem is figyeltem az időt annyira elméláztam a képen, de már jócskán beesteledett mire felbukkant a nő. A nő megállt, köszönt az időnek megfelelően és bemutatkozott. Tekintetem azonban a képen maradt. Egy pillantást sem vetettem rá. Volt valami bűvöletes a képen, amitől nehezen akaródzott elszakadnom.
- „Szolgálatára” - Idézem a nő szavát, miközben megeresztettem egy fintort. Mintha már nekem akarna, dolgozni vagy már dolgozik is. Nem kedves… azt majd én eldöntöm, hogy szolgálsz-e vagy sem.
- Volt valami játék még az ezred forduló idején. Igazi Sience-fiction volt. Volt abban egy karakter. – kezdtem bele egy pillanatig sem nézve a nőre, hanem továbbra is a Tejútrendszert ábrázoló képet néztem. – Tali… Kedves,elbővülő volt a hangja… - Kis hatásszünet majd végül eltekintettem a képről. Nem is tudom honnan jött ez a dolog. Kölyök voltam még mikor azzal az ósdi játékkal játszottam, de tisztán emlékszem arra, hogy imádtam azt a játékot. A csillagok között szabadon utazhatott az ember, más fajokat ismert meg. Ehh… hát ezért jött fel. Tali… Tali'Zorah Nar Rayya. Oldalvást pillantottam végre elszakítva tekintetemet a képről, a nőre tekintettem. Egy hosszabb pillantással talpától a feje búbjáig felmértem a nőt.
Láthatóan megviselte az ittlét. A nyomor és a többi szarság. Egy Elitből leszakadtnak ez a világ vége. Ettől rosszabb nincs. Talán a halál is tisztább úgy tartják.
- Maga annyira azért nem elbűvölő… - Tekintetem nem volt szánakozó se lenéző, egyszerűen csak érzések nélküli. Az az öt szó mindent egybe vetve leírta a nőt megjelenésileg. Nem csak a ruha, de a tekintet. és a szánalmas próbálkozás: „szolgálatára”.
Hogy engem egyből felismerhet-e? Meg lehet. Ebben a városban a vak is tudja, ha meghallja a nevemet. évekkel ezelőtt a csapból is az fojt, hogy ő a város megmentője. A gyógyszer megalkotója.
Na de az arc? Jó kérdés. az elitben és talán még a civil negyedben felismernék a rengeteg óriás hirdetőtábláról, amik a felhőkarcolókon vannak kifeszítve. Dehogy egy nyomorba taszított megismer-e? Bár ha elit volt, akkor is tudnia kell. Pont ezért teljesen feleslegesnek tartom a bemutatkozást részemről.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Talia L. Sarid

Orvos
avatar
Foglalkozása: : orvos, igazságosztó
Tartózkodási helye: : Irgalmasok könyvtára
Hozzászólások száma : 16
Érkezett: : 2017. Aug. 27.

Orvos

TémanyitásTárgy: Re: Hey Doc! The past is just the past!   Pént. Szept. 08, 2017 12:27 pm

from Talia

Bár könnyebb volna legalább néha megmaradnom olyannak, amilyennek, azt hiszem, az ég szánt, én már rég megkerestem, s merészen léptem túl saját határaim. Hűvös pillantás kíséri csak részemről, ahogy a velem immár szemben álló férfi szinte komoran meridiánok végig minden porcikám, süt belőle, hogy ízig-vérig az, ami, s annál tán egyetlen szállal se több. Hiú, kevély, illetve - minthogy másodpercek elteltével könyvelni el bárkit bármilyennek nem illendő dolog - annak tűnik, s ki tudja, tán mellé makacs is, ki nyilván, hogy mit akar, tudja jól. Nekem pedig nagy lesz talán már akkor a szerencsém, ha énhelyettem nem tervezi tudni, mit akarok.

Fintorog, s nem csupán a vonásai megkeseredettek, de rossz gyógyszer ízlelésének pillanatát tükrözi a hangja is, s én nem vagyok kellően lelkibeteg még ahhoz, hogy foglalkozzak vele, mit miért tesz, aki elméletileg üzletelni jött. Helyette én magam is csak kissé felszegem államat, közelebb lépve éppen annyira, hogy jobban lássam, ha nagy igényem erre nincs is voltaképp. Arca ismerős bár, de elmém túl ködös ahhoz, hogy emlékek sorát húzzam elő, ám nevére bizonyára nem kérdezek rá, hiszen minek.

- És milyen szerencse - jegyzem meg szinte hűvösen. - Minthogy egyáltalán senki sem kérte előzőleg, hogy amikor találkozunk, elbűvöljem azzal, ahogy festek vagy amilyen vagyok. Kettőnk közül én vagyok tisztában a saját érdekeimmel, és cseppet sem érdekel, ha azok közt nincs ott a díjnyertes öltözködés.

Megtehetném, hogy nem is fecsérlem a szót, hogy felelgessek neki. De a reakció a tisztelet, az interakció az érdeklődés jele, legalábbis részemről az. És ha így elsőre otromba alaknak is tűnik, attól még lehet, hogy üzletet köthetünk, én pedig egy darabig elviselem az otrombaságot,ha valamely érdek kívánja, hogy úgy tegyek.
- Netán akkor ne egymásról beszéljünk, minthogy jót aligha tudnánk, gondolom, mondani. Valamiért idejött, kérem, esetleg fejtse ki, hogy miért - leteszem a táskám az ajtó mellé, majd az egyik poros pamlagon, mely ugyanúgy a fal mellett helyezkedik el, leteszem magam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sebastian Acosta

Cégvezető
avatar
Foglalkozása: : CEO of Advanced Chemical Solutions
Tartózkodási helye: : Elit negyed
Hozzászólások száma : 8
Érkezett: : 2017. Sep. 03.

Cégvezető

TémanyitásTárgy: Re: Hey Doc! The past is just the past!   Hétf. Szept. 11, 2017 3:59 pm

A nő nem hazudtolta meg korábbi önmagát, bár a tekintete elárulta egyből, mit is gondol. Pókerarca nem mindenkinek van. Nekem sem tökéletes, de eddig bevált. Azonban az ő arcocskája valami más is elárult róla, mikor közelebb került hozzám. A pókerarc hiányossága talán valaminek betudható volt. valami szintetikusnak. Mínusz egy pont. Egy drogosban soha nem lehet megbízni. Ezt valahogy akta elfelejtette említeni, ahogy Kruger is. Talán mert új keletű? Elvégre mi más tehetné, elviselhetőbbé az itt létet mintha csutkára be lenne lőve? De félre értés ne essék. Én ugyan vegyészetben utazom, de a drogkereskedők hamarabb lebuknak ebben a városban, mint azok, akik rendes árat kérnek egy rendes gyógyszerért, még akkor is, ha ő a felelős a gyógyszer szedésére is. Túl zavaros gondolatsor? Se baj fiam sose voltam nyitott könyv.
A nő válaszán elmosolyodom.
- Nos, ha már ilyen kedvesen kérte, talán a tárgyra is térek. De mindenekelőtt muszáj megkérdeznem egy igen fontos kérdést. – Válaszoltam a nő felé
- Gyakran él vele? – Tettem fel a kérdést, miután a nő ledobta magát a pamlagra, majd felé fordítottam teljes tekintetem és figyelmem. - Mint, gondolom sejti és sokkal nagyobb dolgokban vagyok érdekelt, mint holmi tabletták.  És nem kívánok elhasalni olyasmin, mint egy leendő alkalmazott függősége. -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Talia L. Sarid

Orvos
avatar
Foglalkozása: : orvos, igazságosztó
Tartózkodási helye: : Irgalmasok könyvtára
Hozzászólások száma : 16
Érkezett: : 2017. Aug. 27.

Orvos

TémanyitásTárgy: Re: Hey Doc! The past is just the past!   Kedd Szept. 12, 2017 9:16 pm

from Talia Lane


Szabad-e vajon ilyenkor némileg kétkedőn feltekinteni a távolabb állóra, mikor én már leültem? Pillantásom meglepően tisza már, s alig érzek bármilyen megmaradt mellékhatást, mégis, a férfi szavai arra engednek következtetni, hogy valami látszik. Nos, igen, valami nyilván megmaradhatott, amire, hogy a szereknek köszönhetem-e, vagy a Drágám elvesztése okán keletkezett űrt töltötte be valami más, azt nem tudom. De kérdése, ez, ahogy felteszi, ez, ahogy rám néz, ismerem - megvetés! Szégyent kellene éreznem, mert kidobtak, mert nem akartam, hogy elvesztegessék a tehetségemet?

Pillantásom villan rá haragosan. Én jó orvos vagyok. Mi több, remek! Azt hiszed, te senki, te féreg, hogy elveheted tőlem ezt, mert a szavaid egy újabb nyamvadt elit beléparancsolt, hozzánevelt, vasszögek híján gyűlölettel rászögelt elit hiúságát tükrözik?
- Orvos vagyok. Így is épp elég hullát hagytam, nem gondolja? Magamon is tesztelek - és igenis büszke vagyok miatta, mert élek, másokkal ellentétben, ami azt jelenti, hogy valahol mélyen pontosan tudom, ez a buta kislány is pontosan tudja a különbséget, a határt a gyógyír és a halálos méreg között.

Elkapom róla pillantásom, mielőtt azt érzékelné, haragos vagyok, csak mert az imént úgy tört fel, olyan hévvel az ajkaim közül a hang. Majd lassabban emelem rá vissza a tekintetem, a szelídet, a sajátomat.
- Igen, ezt sejtettem, bár kedves, hogy felvilágosít - biccentek aprót felé. - De nem függő vagyok, csak lelkiismeretes - ez valamivel szebb fogalmazás, mint ahogy az előbb neki sikerült megfogalmaznia.
- Esetleg foglaljon helyet, és meséljen - javaslom csendesen, szinte engedelmesen, mert nem akarnám elijeszteni, inkább megnyugtatni azzal, hogy normálisan viselkedem. Kérlek, te is viselkedj! Nem akarom, hogy most itt legyél, és indokolatlanul bosszantsd egy esetleges új mecénásomat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sebastian Acosta

Cégvezető
avatar
Foglalkozása: : CEO of Advanced Chemical Solutions
Tartózkodási helye: : Elit negyed
Hozzászólások száma : 8
Érkezett: : 2017. Sep. 03.

Cégvezető

TémanyitásTárgy: Re: Hey Doc! The past is just the past!   Szer. Szept. 13, 2017 5:00 pm

Nesze nekem. Felteszek egy egyszerű kérdést utána egy érvelést és máris leharapják a fejemet.
Hibáztassam érte az embereket? Nem... nem teszem. Sose voltam emberbarát, még ha annak is tartanak. Én üzletember vagyok. A haszon mindenek elsőbbséget élvez mindenekfelett, még a jó modor felett is. Hiszen Hol is lennék, most ha szépen és kedvesen kértem volna annak idején apámat? Másról pedig inkább szót se ejtsünk.
A nő is kénytelen lesz ezt megérteni, ha nekem akar dolgozni. A kérdés akar-e? Akar-e felemelkedni? Saját valóján túllépni és szárnyalni. Vissza se nézni a múltba. Nem rágódni a döntéseken.
Szükséges lenne, hogy így gondolkodjon. De ő nem üzletember nem ezt nevelték belé. Nem mintha belém nevelték volna ezt. Én magam jöttem erre rá. Középiskolás koromban olvastam egy 2000res évek környéki újságcikket. Egy interjú, volt benne. Egy tengerészgyalogostól megkérdezték:. Mit érez, amikor lelő egy embert? Mire a katona: Visszarúgást.
És ez az igazság. Üzletben vagy akár a háborúban kegyetlennek kell lenni.
Nem lehetsz irgalmas, mert az ellenségeid nem lesznek tekintettel arra, hogy te esetleg jó ember vagy-e vagy sem. Az ellenségük vagy és ez minden, ami érdekli őket.
Visszatérve a jelenbe Kérdéses, hogy a nő képes-e így gondolkodni. Orvosok… Az élet védelmére esküsznek fel. Milyen érdekes, hogy sokuk esetében mégis több vér tapad a kezükhöz, mint némelyik gyilkosnak.
A lelkiismeret szó hallatán elmosolyodok, sőt mi több egy cinikus nevetést is megengedek.
A nő kérésére én csak intek, hogy inkább állva maradok a továbbiakban.
- Lelkiismeretes… - Újfent elmosolygok a dolgon, majd mikor a nevetés elhal, komolyra fordítom az arcvonásokat. – Sokan ebben, városban… az elitek és még mások is. Úgy vélik, hogy lelkiismeretes vagyok. Tiszta… Csak nem szent. – Mosolyodok el megint. – És mégis… Senki fel nem rója, hogy hullahalmok vannak a múltamban, engem pedig főképpen a múlt nem érdekel. Áldozatokat hoztam egy nagyobb cél érdekében. Mert olykor van, hogy egy milliónak meg kell halnia, hogy megmenthess tízszer, hússzor, vagy százszor annyit. – Tekintek felé amolyan „hidd el én tudom” tekintettel, majd várok egy kicsit, hogy megemészthesse a hallottakat. és értékelhesse a rejtett ajánlatot. Avagy nem szabok neki gátat semmiben amennyiben elvégzi a munkáját. – A legjobb az egészben, hogy a végén az a tíz vagy húszmillió ember a leghálásabb, és nem érdekli őket, hogy mi történt a múltban. Én üzletember vagyok. És az  élet olykor a legértékesebb tétel a világon. Érti ugye? - Maga sem kivétel, a jobb érdekében áldozatokat kell hoznia.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Talia L. Sarid

Orvos
avatar
Foglalkozása: : orvos, igazságosztó
Tartózkodási helye: : Irgalmasok könyvtára
Hozzászólások száma : 16
Érkezett: : 2017. Aug. 27.

Orvos

TémanyitásTárgy: Re: Hey Doc! The past is just the past!   Szer. Szept. 13, 2017 6:30 pm

from Talia Lane


Milyen szép! Szép, ahogy beszél. Arról, hogy lelkiismeretes, s minthogy bár kinevet, de a szót mégis csak én juttatom eszébe, valamiféle kellemes mosoly szalad fel szám sarkába, megnyugtató. Mert sok minden van, amit nem lehet elnézni, a gyilkosságot például, a hidegvérűt, az érdektelent, de a lelkiismeretesség megmásítja a dolgokat, attól mégis csak megmelengeti kissé az ember lelkét a tény, hogy legalább az alaposság révén valamiféle tisztelet mégis csak kijárt neki. És bármennyire viccesnek találja is, én ilyen vagyok, ilyen voltam mindig is, gondoskodó, ha másként nem, hát azáltal, hogy elhúztam a csatornáig azokat a testeket, melyeket nem tudtam meggyógyítani, hogy a különféle csatornában élő fenevadaknak - vajon léteznek valóban? - lakomájaként egy nagyobb célt szolgálhassanak, ahelyett, hogy a patkányok vacsorája vagy az enyészet bűzölgő, értéktelen áldozatai legyenek csupán.
- Így van - szinte csak magam elé súgok áhitattal, igen, ezt akarom én is, erre vágyom, embereket megmenteni, ha kell, hát más embereken tökéletesítve azokat a dolgokat, melyek majd később emezeket végre nem fogják kiirtani. A balesetek beleférnek nem igaz?

Nos, egy jó orvosnál nem férnek bele. Ezeket a te baleseteidet, kislány, gyilkosságoknak hívják különben is, mert te végig tudtad, hogy nem fognak sikerülni ezek a kísérletek. Vagy letagadtad magadban? Már akkor elkezdtél elkeríteni? Szigorúnak kell lenni, olykor alattomosnak, a legfontosabb az elhatározás. A hála nem lényeges, ha üzleti ellenértéke nincs, legalább újabb emberek, akiken tesztelhetünk. A múltat sem dobnám el szívesen, anélkül hol lennék most egyáltalán? Nem, haver, nagyon nem értek egyet veled.
- Értem - bólintok komoran. - Értem, de egy cseppet sem érdekel.
Felállok, két karom összefonom magam előtt. Táskám magára hagyom, és bár néhány lépés távolságban feszesen fel-le sétálgatok, tekintetem legalább oldalpillantásként tartom a beszélgetőpartneren. Lehet, hogy annál több nem is lesz? Lehet, hogy annyira nem tartja a kislányt semennyire, amennyire én sem őt, és nem is lesz semmiféle üzlet ma este megkötve itt?
- Üzletelni mások életével, praktikus. A halálával is, nekem egyre megy. De egy orvosnak ne jöjjön a humbug dumával, ha kicsit is ismer, akkor annyit már tudhat rólam, hogy a fejlődés, az előrelépés érdekel, semmi más.
Jó, a kislányt érdekli más is. De engem meg ő nem érdekel.

És a férfi talán túl komornak talál. Riadtan torpanok meg, leeresztem karjaim. Kissé megrázom fejem, gerincem elveszti feszességét egy pillanatra, valamiből erőt kellene merítenem, hogy határozottabb legyek.
- Én szeretnék sok mindenkit megmenteni, de nem igazán értékelnek egy ideje - vallom be, kezeim tördelem, lassan visszahátrálok a szófa poros maradványa felé, leülök megint. Bárcsak nyugton tudnék maradni! Ez az ember azt fogja hinni, hogy bolond vagyok teljesen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sebastian Acosta

Cégvezető
avatar
Foglalkozása: : CEO of Advanced Chemical Solutions
Tartózkodási helye: : Elit negyed
Hozzászólások száma : 8
Érkezett: : 2017. Sep. 03.

Cégvezető

TémanyitásTárgy: Re: Hey Doc! The past is just the past!   Szer. Szept. 13, 2017 7:48 pm

Elkomorodtam a nő első válaszán. Nem mondhatnám, hogy szíven ütött a nemleges válasz. Krugernek is ez volt rá az első válasza csak másfajta köntösben. Mért van az, hogy az orvosok nem értik meg sose az üzletpolitikát? Az öreg esetében talán még meg is értem a dolgot. A hetesben született a négyesben élte élete java részét. Sosem szagolta az elit mocskát, sosem látta a szépségeit. De ez a nő? Ehh… Pedig érdekes személyiség, értékes kepeségekkel.
- Hm… Látom. – bólintottam mikor a nő már veszítve kissé kiállásából – Különbségek. Magácska egy orvos én egy üzletember.  Úgy véli, kívülálló vagyok és gőzöm sincs arról, milyen érzés lehet, amikor sorsára hagyják az embert. – Válaszoltam felé. – Talán igaza van… talán nincs. – Toldottam meg meghagyván neki a lehetőséget. Döntse el ő.
- Másfelől viszont. Van az orvosokban és az üzletemberekben valami közös. Egyikünknél sem tolerálják a hibákat. – Vázoltam felé röviden a dolgot.
- Nem maga az első ilyen eset a világon. Ha csak néhány száz évet megyünk vissza, magát máglyán égették volna el, mint egy boszorkányt. Pedig valójában csak egy javasasszony. De az igazság túl… bonyolult. – Ráztam meg a fejemet. aztán valahogy sikerült eltűnődnöm, hogy mégis mi a francnak mondtam én el ezt? Egy egyszerű igazságot, ami amúgy is közhelyes…
- Akárhogy is. Attól tartok a megítélésnek már búcsút inthet. Ebben a világban sajnos erre nincs gyógymód. Még akkor, sem ha vannak jó páran, akik nem ítélik el magát, azért amit tett.
A próba és a hiba útja. Csak így lehet fejlődni. -
 Fejeztem ki az álláspontomat. Ez talán megnyugtatja, hogy jó helyen jár.
- Másban viszont segíthetek. – Három szó… mégis kellően fülbemászó ez a mondat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Talia L. Sarid

Orvos
avatar
Foglalkozása: : orvos, igazságosztó
Tartózkodási helye: : Irgalmasok könyvtára
Hozzászólások száma : 16
Érkezett: : 2017. Aug. 27.

Orvos

TémanyitásTárgy: Re: Hey Doc! The past is just the past!   Szer. Szept. 13, 2017 8:28 pm

from Talia Lane


Kezdem úgy érezni, hogy érti valamelyest a helyzetemet. Illetve szeretném azt gondolni, hogy így van, mert minden első benyomást meg kell rágni kicsit, csak nyugodtan, átértékelni a másodiknak meg a harmadiknak a fényében, és ez a férfi, hiába elit, hiába fest úgy, mint egy... nem is tudom, közben mégis valahogy úgy veszem ki a szavaiból, hogy nem ellenségként, hanem valamiféle lehetőségként tekint rám, és lássuk be, ez ritka egy elittől, már csak ezért is megéri megvárnom, hogy mit akar.
Hosszabban kezd beszélni, és én türelmesen hallgatom meg, rajta tartva még akár kíváncsinak is mondható pillantásomat. Talán igazam van, talán nincs, mondja, és hát, igen. Talán működik az orvosság, talán nem, de hogyan lehet ezt másképpen megtudni, mint úgy, ha kipróbálod kisebb-nagyobb dózisokban? És én igazán nem pocsékolom az emberéletet, hiszen a kisebb dózisokat régóta magamon tesztelgetem.
- Igen, én segíteni próbáltam nekik, mindannyiuknak. De hogy is tolerálnák, mikor azt várnák el, hogy mi legyünk az istenek, akik meg tudunk változtatni mindent, ami nem tetszik nekik - sóhajtom szinte fáradtan, még akár egészen kellemes beszélgetés is kikerekedhetne ebből, eltekintve attól, hogy a lényegre még mindig nem igyekszik rátérni, mi több be sem mutatkozott, és én ha megkukulok sem leszek képes emlékezetembe idézni a nevét.

És ez, lássuk be, otrombaság! Sötét tekintetem vetül rá, komor pengévé húznak össze ajkaim. A megítélésemnek búcsút inthetek, na ne mondd!? Felszegem fejem, torkomból szinte mordulásként tör fel a hang. Legjobb lenne egy kés a kezembe most, de ez a buta kislány a táskába tett mindent, nem hozott semmit, amivel a csattok kioldása nélkül megvédhetném magam. Buta liba!
Helyette összefűzöm magam előtt a két karom.
- Micsoda lángelme - artikulálok, de minek? Foglalkoznom sem kellene vele, az egész merőben időpocsékolás. - Nekem akar segíteni? Látja, vagy legalábbis hallhatott róla, hogy én tökéletesen jól elvagyok, végzem a feladatom és nincs benne hiba. Mindenki meghalt eddig, vagy tévedek? - mert ez volt a cél, ha a buta kislány titkolja vagy tagadja is. Ő nem akarja tudni, elhinni, érezni, nem akar felelősséget vállalni érte, hogy az istenadta tehetsége meg a tudása tette mindezt, érte el ezeket az eredményeket. - Én azt hittem, maga akarja, hogy valaki segítsen elvégezni a mocskos kis dolgait - vetem oda szinte foghegyről, csak, hogy értsük egymást.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content





TémanyitásTárgy: Re: Hey Doc! The past is just the past!   

Vissza az elejére Go down
 
Hey Doc! The past is just the past!
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Loki & Brunnhilde - Past

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Hive City :: Hive City :: Belső területek :: Kultúr-negyed
V. Kerület
 :: Múzeum
-
Ugrás: