.
 
Home  Calendar  Keresés  Taglista  Csoportok  Regisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenetek

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (14 fő) Szer. Szept. 13, 2017 6:30 pm-kor volt itt.
Latest topics
» I. osztás
Pént. Szept. 15, 2017 3:00 pm by Iris Lily

» Hey Doc! The past is just the past!
Szer. Szept. 13, 2017 8:28 pm by Talia L. Sarid

» It's time for a...
Szer. Szept. 13, 2017 7:59 pm by Christian Acker

» the Beauty and the Beast - and you, Mr.
Szer. Szept. 13, 2017 4:26 pm by Talia L. Sarid

» Let's make a deal
Hétf. Szept. 11, 2017 9:14 pm by Christian Acker

» Explain, explain!
Vas. Szept. 10, 2017 7:12 am by Rhodan Bear

» The beginning of a beautiful friendship? (18+)
Szomb. Szept. 09, 2017 10:54 am by Vendég

» I want it now!
Szomb. Szept. 09, 2017 9:12 am by Areus Jahn

» Az első nap a világvégéig (Szabad játék) 18+
Csüt. Szept. 07, 2017 2:41 pm by Lukas Schmidt


Share | 
 

 Asger "The Berserker" Haraldsson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég

Vendég



TémanyitásTárgy: Asger "The Berserker" Haraldsson   Pént. Aug. 25, 2017 6:54 pm

Asger „The Berserker” Haraldsson

## Mjölnir ## Lasse Matberg ## 30 körül, ki számolja? ##

Ennyit rólam tömören

Ha minőségi fegyver kell a Hetesben, keress meg, hidd el, jobban jársz mintha valamelyik sarok mögött várakozó, retkes ládából árusító mocsokkal kötnél üzletet. Hogy miért? Talán mert nem akarod az estét már nyárson forogva tölteni egy kisebb népünnepély főfogásaként csak azért, mert voltál akkora marha és felfedted, nincs is nálad értelmes lőfegyver, de még egy valamire való bökő sem és az utolsó kreditjeiden olyan csúzlit vettél amit már akkor sem tudtak volna elsütni amikor előkukázták valamelyik fémtemető gyomrából.
Ha úgy vesszük könnyű megtalálni… Amennyiben annyira suta vagy, hogy a Húgom kupijában keresel, de hiába fegyvert akarsz, elszórod inkább a pénzt az ott halmokban fetrengő némberekre, hidd el, megértem, de akkor nem volt igazán szükséged arra, hogy megvédd magad vagy úgyis feleslegesen vettél volna bármit. De nem kirívó eset, hogy ott lelnél rám, jó az a hely és ha úgy vesszük, nekem ingyenes a teljes körű kiszolgálás…
Szóval vagy ott találsz meg, már ha tovább tudsz látni pár ringó emlőpárnál, vagy nézz szét a Hetes utcáin és ha egy üvöltve és fejszéket lengetve fegyveresek felé rohanó hústornyot látsz szálló, szőke tincsekkel, akkor megtaláltál, de a helyedben nem állnék a prédám és közém, szóval ha üzletelni akarsz, várd meg amíg kitombolom magam, aztán ha látod, hogy lenyugodtam és azt nézem hol kell megint összevarrni, akkor gyere és pacsizzunk le.  

Életem története

Sápadt fények váltakoznak, hol a neon izzik, hol árnyék vetül, miközben a terem sarkában lévő, öles ventilátor lapátjai lomhán forognak. De meglehet, hogy gyors az a forgás csak az idő látszik megfagyni körülöttem. Igen, körülöttem és a keményített bőrkesztyűbe bugyolált ököl körül, mely apró araszolással vánszorog egyre közelebb és közelebb, hogy végül a valóság vérszagú mocskába visszarántson mikor a járomcsontomnak csattan újra és újra, hogy nyomában vért és nyálat fakasszon. Közben pedig az a monoton kérdezgetés, azok az átkozott mondatok ismétlődnek, mintha beakadt volna a szalag abban a száraz és recsegős torokban amit leginkább foggal kellene kiszaggatnom a helyéről, a nyelvét pedig egy szöggel tűzni ki az épület kapuja mellé. De akkor már inkább az egész arcot, azzal a döglött halszemmel együtt, ami még épen maradt azon a sav marta pofán.
Bírák, hogy nyuvadna meg az összes… Nem elég, hogy képtelenek megmaradni a rohadt vackukban, abban a fene nagy kényelemben, de még elvárnák, hogy a dolgos hétköznapokon fegyverrel járkáló városiak hasra vessék magukat előttük csak azért, mert van egy tisztább gúnyájuk meg egy pöpec fegyverük a motor mellé? Na igen, pöpec fegyver… Még szép, hogy az, a legjobb modellt apám tervezte és készítette nekik, még jó, hogy azóta sem tudtam jobbat gányolni ezek az elitek asztaláról lehulló moslékon nevelkedett, pipogya, mások érdemeivel büszkélkedő senkik.
De mit is akarnak ezek? Áh, persze, a szokásos lemez vagy szalag, kinek mi tetszik ezen a szemétdombon, amit városnak csúfolnak. Az egyre dagadó szemhéjak alól lesek fel az előttem páváskodó ügyeletes jótevőre, a törvény bajnokára, aki azért ugrál ennyire, mert három pár bilincset tettek rám és a falhoz vagyok mágnesezve. Csodálatos kilátások, már megint, de volt már ennél rosszabb is, két átokverte csendőr nem fog rávenni arra, hogy megijedjek. Persze ez nagyképűnek hangzik, kivagyiságnak, hogy engem nem lehet megfélemlíteni és hasonló idióta szövegek halmazának. Ja, annak hangzik, de ha megnézzük mit is jelent a kerületekben felnőni ahelyett a plakátokon látott zónához képest, amit a gazdag mocskok tartanak fent maguknak, máris nem így áll a mérleg nyelve.
Tehát a kérdések… Úgy látszik, tényleg kezd tompulni az agyam, innen is látszik, ezek mennyire nem értenek a kihallgatáshoz. Ha a fejet ütöd, attól az alany csak tompa lesz és akkor se fog tudni válaszolni egy idő után, hogyha kitéped miatta a gerincét. Igen, lehet, hogy erős példa volt, de láttam már hasonlót… Na jó, bevallom töredelmesen, tettem már hasonlót, de azt rójuk fel a fiatalság bolondság rovására, azóta sikerült kissé többet megértenem a módszerekből. De vissza a témához, még mielőtt…
Hogy száradna le az a satnya keze a helyéről ami csak attól kemény, mert olyan a felszerelésük, komolyan mondom, eresszenek csak el és körömmel nyúzom le mindkét tetű arcét és eladom a sarki vegyesboltban wc deszka melegítőnek két kreditért vagy egy nagyobb adag levesért. Ja, levesért, kicsit hígabb szintetikus takony amiben valami darabos szintetikus trutyi úszkál hús címszóval. Jó, mondjuk inkább a tiszte szinti cuccot burkolom, minthogy valamelyik furán vigyorgó hentestől vegyek szép, omlós, vörösen fénylő falatokat, amik alatt ha megsercen az olaj, az egész körzetnek összeugrik a gyomra a gyönyörűségtől és még azt is elfelejted tőle, hogy mi van, ha tegnap még beszélgettél azzal a szerencsétlennel, akit egy figyelmetlenebb időpontban elkaptak és kicsontoztak, hogy legyen miből pénzt, üzletet és kaját csinálni. Ítéljen el az aki akar amiért egyszer-egyszer beleszaladtam abba, hogy emberhús került az asztalra, mert egyrészt nem volt más, másrészt meg le volt nyúzva a tetovált irhája, mégis honnan a rossebből tudhattam volna, hogy Joe pirul a nyárson?
De ez már nem lényeges, régen volt, szerencsére elég régen ahhoz, hogy már ne tudjam teljesen visszaidézni azt a főszeres, zsírtól pirosra és ropogósra kérgesedett, foszlóra érett cupákot a maga teljes ízorgiájával együtt. Hm…. A francba, úgy látszik kezdek egyre éhesebb lenni ettől a nevetséges helyzettől ami itt éppen forog. Igen, mondhatom, hogy nevetséges, még ha két ilyen poszter fiú áll is velem szemben eljátszva a törvény teljes szigorát, elvégre nem az őrsre vittek be, csak egy közeli raktárba az elfogási helyemtől pár sarokra. Ez is azt bizonyítja, hogy marhák, jobban jártak volna, ha ott helyben megpróbálják ledurrantani a fejem, akkor talán nem kellene ennyire csépelni azt az átkozottul jól mulató burámat, amiről talán késsel sem lehetne levakarni a vigyort amikor meghallom azt a tetves kérdést.
Mert az alapjáraton is nevetséges, mégis hogyan hiheti azt egy ilyen vödörfejű majom, hogy majd feladom a saját Húgom? Persze ezek nem tudják mit jelent a vér köteléke, ha tehetnék akkor egy halovány reményért a ranglétrán emelkedéshez eladnák a saját anyjukat, sőt, lehet már be is kapszlizták, akarom mondani a sivatagba hajították a drága jó szülőanyát, hogy biztos legyen legalább egy lezárt ügyük amivel még a lojalitásukat is mutathatták a felettesek felé, hogy nekik még a család sem szent ha a másik oldalon a törvény betartatása áll. Ja, mondják ezt az apámnak. Persze macerás lenne, ó de még mennyire, hogy az lenne, elvégre ezek a mocskok ölték meg. Jó, nem ez a kettő és az sem biztos, hogy a bírák bérelték fel azokat a kreténeket akiket végül csak nem találtunk meg akármennyire is kerestük, de túl sok a véletlen, túl egyértelmű volt a dolog, de lehet csak nekem meg a tesónak.
Na jó, kezdjük az elején, hogy mindenkinek érhető legyen, még ha ezek a marhák nem is érdemelnek egy hangot se, de legalább addig is telik az idő amíg kitalálnak valami másik módszert, mert végre leesett nekik, hogy kissé kábán nem érzem úgy a fájdalmat mint ahogy szeretnék. Gondolom majd most fog előkerülni az a zseniális ötlet, hogy elkezdik ellőni a lábujjaimat, mert az mekkora poén már, ha egy felnőtt férfi úgy visít mint egy félholtra vert gyerek. Bírák, tetvesednének meg vagy akadna a torkukon az a mocsok amit esznek. De jó íze lehet annak az asztalról lesöpört cuccnak… Fene beléjük, az összesbe!
Szóval minden szép és jó volt, legalábbis apám valahogy így mesélte, amíg barkácsoló és szorgos kis fegyvergyáros volt a bírák rohadó felügyelete alatt és készítette nekik a jobbnál jobb vázlatokat, aztán gyártotta a prototípusokat, még egész jól keresett is vele. Lakhatás a kettes körzetben, az elit peremén ugyan, inkább a rendfenntartók terves mód nagy barakkjai mellett, de na, ott legalább nem arra kell figyelned alvás közben, hogy ki akarja belemélyeszteni a fogát a lüktető vénádba, hogy valami táplálékhoz is juthasson ahelyett a szinte ehetetlen mocsok helyett amit itt csak Szinti vagy Takony néven emlegettünk amióta az eszemet tudom. Tehát, lakhatás, munka, bevétel, viszonylagos megbecsülés pipa volt az öregnek. Aztán egy szép napon egy túlságosan nagy vállalkozás tesztelése közben elszállt a kezében egy prototípus. Van ez így, a rosszakkal is megesik, úgyhogy ne is csodálkozzunk, hogy a legjobbal is előfordult. Lényeg a lényeg, pár ujj mínusz, cserébe gyengélkedő, hosszú időre ahol úgy ahogy visszavarrták a megmaradt cafatokat és megismerhette az anyámat. Az másik kérdés, hogy a betegállományból nem tért vissza aktív állományba, mert közben le akarták nyúlni a terveit és inkább összepakolt, fogta a nővérkét akivel kölcsönösen megkedvelték egymást és szép ívű fejest ugrottak a kerületek mocskába…
Hogy vernék véresre a sosem létezett gerinced helyét, te… Áh, fölöslegesen idegesítem magam ezen a két barmon, inkább folytassuk, úgyis csak próbálkoznak azokkal a gumihusángokkal, legalább mostmár biztos, hogy végig lesznek ropogtatva az ízületeim, az utóbbi napokban úgyis kattogott a vállam…
Szóval szép ívű fejes a mocsokba, ami meg is tört az első bandánál aminek nem ártottak volna értelmesen karbantartott fegyverek. Szóval jött a gyakorlat, rozsdás és vacak fegyver jött, pár nappal később olyan állapotban kapták vissza, mintha csomagolás alól szedték volna elő. Úgyhogy beindult az élet, ennek ékes bizonyítékaként születtem meg, majd két évvel rám a Hugi, csak a teljesség kedvéért, hiszen minek elkezdeni egy szériát, ha nincs meg mind a két tagja ugye.
Azt már említettem, hogy apámat elkapták egy szép estén és kissé tüzetesen nézték meg, vajon lenyelt-e pár kreditet a biztonság kedvéért. Egen, a teljesen kifordított belsőségek leginkább erre vallottak volna, csakhogy nem vittek el semmit, szóval a kérdőjel jogos, hogy több mint tizenöt évbe tellett mire a bírák rátaláltak és úgy gondolták akkor ennyit a fényes karrierről. Még szerencse, hogy anyánk hasznos volt az egészségügyes tudásával ezért nem dobtak ki minket családostól, de lehet ebben az is közrejátszott, hogy könnyen túltette magát a fater halálán és elkezdett magasabb beosztású bandatagok alatt hemperegni. Nem átkozom érte, kellett nekünk a védelem ő meg azt nézte hogy adhatja meg, az összes isten áldja meg a sikoltozó önfeláldozásáért, de azért velünk is foglalkozhatott volna, legalább egy kicsit, hogy ne mi legyünk azok akiknek rá kell jönnie az élet mocskos és sötét oldalának mélységeire. De nem panaszkodhatok, elvégre itt vagyok ezeknek a majmoknak a keze alatt éppen és azért nem lőttek keresztül, mert akkor feltehetőleg a kerület feléig sem jutnak el élve...
Tehát, a Húgom, az én kedves és egyetlen valamire való vérem a fater után, aki ugye már pórul járt, de túlságosan mindennapos az ilyesmi ahhoz, hogy fennakadjunk rajta vagy rágódni kezdenénk. Az én csodás vérem, tripla H, ahogy sokan hívják, egyszerűen megfogalmazva egy beteg luvnya, de most komolyan, ki várhatja el azt egy fegyvergyáros lányától, hogy ne legyen megszállottja a lőfegyvereknek? Ugye, hogy senki? Persze azért itt is vannak eltérések vagy inkább kisebb viták, miként testvérek közt olyan gyakori.
Mert igen, azt kénytelen vagyok elismerni, hogy van valami végtelenül megnyugtató abban, valami kíméletlenül erotikus, amikor a kezeimben ott csillannak meg a saját marokra alakított desert eagle 0.50-es csodák, úgy simulva a tenyerembe, ahogy felajzott, kéjesen nyögdécselő női nyak tenné, ahogy a szánok olajozottan, szinte sikítva siklanak hátra minden egyes lövésnél, ahogy a lőpor orrba robbanó párája elfedi az utcák mocskának szagát és az üreges hegyű töltények krátereket tépnek a húsba… Igen, ez lehet csodálatos, lehet gyönyörű, lehet annyira gerjesztő, mint egy csábos mosolyú nő aki még csak nem is akarja takargatni magát, de az igazi élvezet akkoris az, mikor a huzagolt csövekre szorosan illesztett, csillogásmentesre kormozott szuronyokkal feltéphetek egy-egy túlontúl közel kerül gégét s a lég sípolva távozik onnan vagy mikor elő sem veszem azt a két szajhát a hónaljtokokból, csak a csípőmre illesztett hevederből emelem ki a két fejszét, rajtuk apám kézjegyével, Thor kalapácsának vésett másával, s azokat forgatom meg az acsargó bandatagokban…
Ehhez képes Halle vagy Hudson, ahogy hívatja magát és egyre többen kezdenek rászokni, egy teljesen más kategória. Biztos magamat kellene okolnom azért, mert fegyvert kapott a kezébe igen fiatalon, talán tényleg túlságosan meg akartam védeni a világtól, de a francba is, a húgom, legyen biztonságban, így számára az élet dallamát a gépkarabély kerregése adja, a sniper vállat zsibbasztó visszarúgása és az útjára eresztett lövedékek által széttépett testek adják avagy festik meg. Őrült, méghozzá nem kicsit, vérengző, acsarkodó, mindenkinek bármikor belemászik a képébe ha arról van szó, mert tudja, hogy vagy ő kaszálja el őket az egyik tőlem kapott játékával vagy lesznek annyira szerencsétlenek, hogy én kapom el őket, de a vérem, a családom, még ha anyánk él is még.
Ezek a bírák pedig róla faggatnak, pontosabban faggatnának, ha hagynám, de nem, ők nem számolnak az idő múlásával, nem gondolnak azzal, hogy itt, a kerület mélyén, még ha nem is birtoklunk nagy területet, de mi vagyunk az urak. Biztosan valamelyik késes szuka a Hugi bordélyából kissé rövidebbre metszette valamelyik tisztes polgárt, azért akarják ráverni a dolgot, de lelkük rajta, az idő nekem dolgozik, hiszen láttak ide bejönni, tudják, hogy nem hagyom el a fejszéimet, az út porában heverni pedig végképp.
Ha pedig a Húgom megtudja ezt, akkor nincs az az isten, amelyik a haragja útjába merne állni…

Valami, ami igazán fontos

Ami igazán fontos? Az ikerfejszék amiket még apám, Harald készített.
##
Vissza az elejére Go down
Vendég

Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Asger "The Berserker" Haraldsson   Pént. Aug. 25, 2017 11:44 pm

Üdvözlünk köreinkben, kedves
Asger



Jajj, jajj, mit látnak szemeim!
Rögtön az jut eszembe - remélem, nem vagyok sértő vele - "apja fia". Jókívánságaim küldtem volna már az elején az ellenfeleknek, akik a kezüket egyáltalán rád merték emelni, bizonyára érezniük kellett volna már a lég rezzenéseiben, nekem még madárjóslás nélkül is ment, hogy nem fogják látni a kórházi zárójelentésüket.
"Bírák" - szinte hallom a sziszegést, a morgást, visszhangzik a fejemben érdesen és keményen, mintha ütés volna, mindahányszor rágondol a szóra az ember. És neked mennyiszer juthatnak eszedbe! Egy pillanatra szinte már sajnálnálak velük együtt téged is, mert azáltal, hogy ők meghalnak, te vélhetően újra és újra gyilkossá avatod magad. Még ha ezúttal tévedek is, vajon a sejtés nem helyes? Nem nagyon van szükséged senki sajnálatára sem, minden szavadból sugárzik, hogy tudod: mindőtök közül te fogsz életben maradni a végén. És ez a lendület szavakkal le sem írható iramban sodorja tovább a történet folyamát.
A mások érdemeivel büszkélkedő senkik bizonyára soha nem jutnak el oda - és mivel ők bizonyára meghalnak, nem is ezekre a példányokra gondolok, hanem az összesre, minthogy te is, gondolom, az összeset emlegeted -, hogy elbüszkélkedjenek azzal, kiszedtek belőled bármit is, vagy akár egyetlen olyan sebet ejtenek rajtad, amire néhány nap múltán is emlékezni fogsz. Mert a tapasztalatod, ha hősies az, ha gyomorforgató, túlmutat bőven az ilyen pitiánereken, ha épp szabad is lett volna legalább az egyik kezed, elképzelem, amint jelképesen söpörted volna le válladról a terhet, mielőtt meglendíted a fegyveredet.
Mert a hozzáértés sugárzik belőled, annak tudománya, amivé a túlélési ösztön, ha ápolják, kiforr. Hogy meg tudod magad védeni, vagy hogy olyan csoda kísér, ami kiránt még a legrosszabb helyzetből is, és mint az ki is derül, valóban létezik egy ilyen csoda, nem is egyéb, mint a kishúgod. Kis? Bocsánat, kis, ezt mondtam? Hisz a tény, hogy te magad nem izegsz-mozogsz, azonnal egyértelművé teszi, hogy jön majd, hogy számíthatsz rá, hogy egymásra mindig számítotok is, hogy olyan testvéri kapcsolatod van, amilyenre igazán vágyhatnak az emberek. Nem mondom, hogy az életetek éppenséggel egészségesnek tűnik, de gondolom, nem sok választást rejt sem a városrész, ahol éldegéltek, sem a sors, amelyet a család és minden velejárója rátok hagyott. Azért jó látni azt, hogy legalább együtt vagytok, és ilyen szoros szimbiózisban tudtok működni még akkor is, ha épp elszakít titeket valami barom.
És igen, elképzelni, bár röstellem megvallani, egyszerűen borzasztó, ami történik veled. Érzem a tagjaim rángani a fájdalomtól, hallom a csontok ropogását, és te úgy festesz, mint aki épp remekül mulat! Aligha lenne riasztóbb még az is, ha lógna a fejed és vérezne az orrod, ha azt írnád, hogy szenvedsz, de te semmi ilyesmit nem teszel. Tudod, hogy túléled. De honnan a fenéből tudod? Szinte irigylem az optimizmust, a magabiztosságot, ahogy sugárzik a recsegő tagokból, szinte, magam elé képzelem, súgva minden mordulással, hogy a végén meg fogják járni, de nagyon.
Aztán - aztán meg fegyverek. És az ember szinte zavarba jön, a MÁNIÁKUS szó sem lehet eléggé kifejező rád és Halléra, már csak pislog az ember lánya kissé riadtan, hogy tulajdonképpen miről is olvasok? Mintha az elmédben bizonyos dolgok, legyen ez például a szórakozás, össze találnának folyni kissé, de a saját lelki nyugalmam érdekében itt inkább ugrok egy picit, és igyekszem megragadni saját gondolatom fonalát, hátha sikerül.
"Egyik jobb, mint a másik." Igen, kétségtelenül nem csak az életetek nem egészséges, de a legjobb, ami történhetett veletek, alighanem az, hogy ilyenek lettetek. Ilyen erősek, ilyen törhetetlenek - mert elhiszem, hogy azok vagytok, egy ilyen őszinte, magával sodró, láncra fonó leírás után szemernyi kétségem sem lehet -, ilyen csodálatosak, ha volna kalapom, egy is, megemelném, vissza se tenném, ahogy élni tudtok, ahogy viseled a sorsod, az egyszerűen lenyűgöző.
A gyanakvás és a kétkedés a környezet iránt, a bosszúvágy, az édesapátok emlékének, s méginkább halálának emlékének keserű lenyomata nyilvánvaló nyomokat hagyott, de még inkább te leszel az, aki nyomokat hagy érzéseim szerint, és talán betört koponyákat kellene keresnem, mint Jancsinak és Juliskának a kis morzsaszemeket, ha valaha a nyomodra akarnék találni, nem pedig fegyvervásárlás üzletére éhesen bolyongani egy kuplerájban, hogy egyszer összefussunk. Nem mintha nem rettennék meg egy ilyen jelenségtől akár a kivilágított utcán is, mint amilyen Te vagy. Kisebb hálát adok a ténynek, hogy a sivatagban nincsenek ilyen erős ellenfelek, s abban a reményben engedlek utadra, hogy Te és Halle majd elpusztítjátok mindazt, ami rátok, ránk, mindenkire a városban és a városon kívül veszélyes lehet. Na, nem mintha úgy gondolnám, te leszel Hive City önjelölt hőse! Nem, csak hát, ki tudja, még bármi is lehet.
Kapd hát a fejszéket, reméljük, sebeid beforrtak, mire a végére értem, amint lesz alkalmad, vedd birtokodba az arcot, melyet választottál magadnak - mely, hadd ne mulasszam el megjegyezni, igencsak imponáló és még többet árul el, de minthogy férfiaktól elzárva élek a kis sivatagomban, ezt inkább nem fejtegetném neked -, és keresd csak, kit is kell kisagyánál fogva a szegre akasztani!
SVEA

Vissza az elejére Go down
 
Asger "The Berserker" Haraldsson
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Hive City :: Némi civilizáció :: Lakosaink :: Akik már megérkeztek :: Mjölnir-
Ugrás: