.
 
Home  Calendar  Keresés  Taglista  Csoportok  Regisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenetek

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (14 fő) Szer. Szept. 13, 2017 6:30 pm-kor volt itt.
Latest topics
» I. osztás
Pént. Szept. 15, 2017 3:00 pm by Iris Lily

» Hey Doc! The past is just the past!
Szer. Szept. 13, 2017 8:28 pm by Talia L. Sarid

» It's time for a...
Szer. Szept. 13, 2017 7:59 pm by Christian Acker

» the Beauty and the Beast - and you, Mr.
Szer. Szept. 13, 2017 4:26 pm by Talia L. Sarid

» Let's make a deal
Hétf. Szept. 11, 2017 9:14 pm by Christian Acker

» Explain, explain!
Vas. Szept. 10, 2017 7:12 am by Rhodan Bear

» The beginning of a beautiful friendship? (18+)
Szomb. Szept. 09, 2017 10:54 am by Vendég

» I want it now!
Szomb. Szept. 09, 2017 9:12 am by Areus Jahn

» Az első nap a világvégéig (Szabad játék) 18+
Csüt. Szept. 07, 2017 2:41 pm by Lukas Schmidt


Share | 
 

 Areus - az Arató - Jahn

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Areus Jahn

Választott testőr
avatar
Foglalkozása: : testőr
Tartózkodási helye: : a királynő oldalán
Hozzászólások száma : 13
Érkezett: : 2017. Aug. 25.

Választott testőr

TémanyitásTárgy: Areus - az Arató - Jahn   Pént. Aug. 25, 2017 7:03 pm

AREUS JAHN, Arató

## wendigo ## Mike Fard ## 34 éves ##

Ennyit rólam tömören

Kérlek, mesélj? De csak mert olyan szépen kértétek. Nem mintha általában meghatna az ilyesmi, maradhatunk annyiban, hogy most kivételt teszek, és már az első ütés előtt, vagy még szívbemarkolóbban szólva az első harapás előtt igyekszem szóra is kinyitni a szám. Nem azért, mert olyan hirtelen típus lennék, nagyon is kedvemre való lassan csinálni és kiélvezni mindent. Az embernek még az íze is más, ha elegendő időt adsz neki, hogy féljen, pont ahogy a macska az egérrel teszi. És ha ők is tudják, hogy kell, én miért ne próbálgathattam volna épp elégszer az évek alatt? Nevezzünk bárminek, egy ziher: igen alapos vagyok. Talán kicsit kegyetlen. És persze játékos. Általában a csinos nők, nagy ritkán a kevésbé csinosak, még annál is kisebb számú alkalommal pedig férfiak a játékszereim, de ki kell érdemelni azt, hogy nekik ne csak fájdalom legyen. 
Félre is ezzel! Nem akarok senkit elsőre elijeszteni, kell némi szelíd mosoly, amit óvatosan elválasztok a mohó vicsortól, udvariasság, lovagiasság meg ilyen ostoba dolgok, amiktől a nők a karodba dőlnek. Amitől nyert ügyed lesz, amitől engedékenyek lesznek, fogékonyak némi tudatmódosítóra, és máris a vérüket kóstolhatod. Aztán csinálhatsz más dolgokat is. Megijesztettelek? Te kérted, hogy meséljek magamról.

Életem története

Ó, édes bogaram!
Sajnálom, hogy el kell hagyd ezt a világot, igazán. Látod a szép nénit? Szeretné végignézni, ahogy az összes véred elfogy, ahogy még pislogsz riadtan párat és nyüszítesz, a téged elhagyó erő az ő erejét növeli, nálunk ez így megy. Hogy te nem hiszed, hogy a halálod bármit segítene? Hogy ne bántsalak? Kérlek, drágám, édesem, én igazán nem bántottalak, megkóstoltam csak, milyen ízű a véred, aztán kissé lehet, hogy elkapott a hév. Van rajtad néhány fognyom, az igaz, itt-ott felszakajtva az édes-sós márvány bőröd szép, fehér felülete. De olyan finom vagy! És látod, a néni olyan tündéri tekintettel vizslatja a pillanatot, melyikben hagyja el a világot a nyomvadt kis lelked, melyikben lesz a miénk a dicsőség, hogy elpusztítottuk isten egy nyomorult, erőtlen teremtményét, hogy mi erősebbek legyünk.

Megfordulok. Én magam is a nénire - királynőmre - nézek. Pillantásom elárulja neki, hogy megteszem, akármit követel, tán még, amennyire ismerjük egymást, a száján sem kell kiejtenie a szót, elég az elmében éledő gondolat, a pillantás az enyémre válaszul, és kívánsága máris parancs.
Olyan jól szórakoztunk pedig! Tetszettél nekem, bevallom, a szép szőke loknijaid, az égszínkék tekinteted. Meg sem közelíted ugyan azt a szépséget, amivel ő rendelkezik, és amit csak akkor kaphatnék meg, ha igen nagylelkű hangulatban volna - te itt voltál, könnyen jöttél, és látod, most könnyen is mész. Mondjam, hogy kár, hogy ránk nyitott? Hogy megleste, amint nyelvem siklik a bőrödön, és úgy vélte, meg kell leckéztetnie? Ugyan már. Tudta, hogy örömmel veszem el a véredet is a többi egyéb után. Ami játéknak indult, kissé komor lett, neked már nem tetszett, sírni kezdtél. Én végülis jól jártam - kielégülni egy finom, gyenge női testben járva, majd fogaimmal feltépve az élettől elválasztani azt egyforma öröm nekem. 

- Ha azt mondanám, majdnem egész jó pótlék voltál, boldogabban halsz meg vajon? - simítom a combját. A székre feszül, még kissé izgága, pedig már egészen szép kis tócsa veszi körül. Mennyi véred van neked, kicsi lány! Sírástól rázkódik a test, de öle még gyöngyözik a vágytól, amelyet azelőtt keltettem benne, hogy úrnőm tépte fel az ajtót, mert szükségét látta arra, hogy inkább mellette legyek. 
Két keze hátrakötve a lánynak, szőke tincsei fedik valamennyire feszülő kebleit. Úgysem soká lett volna elég nekem. Fél fogamra sem, ahogy mondják, nem bírta jól a strapát, inkább akkor a saját örömöm helyett királynőm örömét emelem vele. Felemelkedem a földről, arrébb lépek. Mivel kezei a háta mögé vannak kötve a széken, aligha jelent bármi veszélyt, s látom, ahogy gyengülnek tagjai, ahogy mozgása tunyul, szemei csukódnak lassan lefelé. Az asztalra dobott ruhámhoz lépek, felveszem a farmerom, hogy legalább ne egy szál alsóban álldogáljak kettejük között. A nő felé fordulok, akinek minden szava parancs és minden utasítása szent, aki évek óta betölti a mindennapjaim bármilyen szükséglettel, aminek teljesítését tőlem kívánja meg.

- Ha azt mondanám, neked adom, öld meg te, érdekelne vajon? - fordulok most felé, bár sejtem a választ. Én hoztam ide élve, én vigyem ki holtan, nem az ő kufirca, cseppet sem érdekli más, csak az, hány percre van szükségem, míg rendelkezésre állok. És oldjam meg lehetőleg azt is, hogy valaki feltakarítsa a vértócsás vendégszobát. Az legalább nem én leszek, a saját kuckómba persze nem is vinném, az szent, meg némileg talán elviselhetetlen a kirakott csontok és egyéb szépségek miatt, nem örülne egy lány sem, ha odavinném, azonnal megsejtené a szándékaim. Nem szép dolog annyi skalpot tartani, amennyi nekem van, még hogyha leginkább nem is konkrétan skalpok ezek, hanem valamivel szebb emlékek a nőkből, akik az én vágyódásom áldozatai, akiknek elveszejtése miatt talán királynőm tiszteletét is sikerült kiérdemelni.

Annyira büszke voltam! Mert hiába a gyilkosságok, hiába a családok sokaságának okozott csúf tragédiák, valami még hiányzott. Valaki, aki irányítja a kést tartó kezem, a maró szemfogaim, a heves kortyokat a vérből, valaki, aki mosolyogva végignézi eme szépségek pokolba süllyedését, valaki, aki jutalmul tán épp csak a hosszú selyem szélét libbenti fel, hogy lábát csókoljam, és ki tudja, mire lennék képes érte, túl a kötelességeken? De évek teltek el úgy, hogy most már nem csak magamért gyilkolok, hogy saját és istenségem kedvére tegyek. Királynőm védelmezem, s ha parancsol, torkot tépek fel puszta kézzel, gyönyörködve tekintetében, ahogy a látványt kiélvezi. Igazán remek páros vagyunk. Bízom benne, hogy ő is hasonlóképp látja ezt. És abban is, hogy sosem kell csatlakoznom skalpgyűjtőként az ő skalpjai közé.

Valami, ami igazán fontos

Igen, pont egy skalp. Mit egy! Egy egész gyűjtemény. Mit is gyűjtök? Hát, ha komolyan hallani akarod, női lábakat, épp csak bokáig, épp csak azért, hogy királynőm láthassa, hány lábat vágok le halálba taszítottakról azért, hogy szolgai csókkal illethessem az ő lábfejét.
##
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég

Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Areus - az Arató - Jahn   Vas. Aug. 27, 2017 8:27 pm

Üdvözlünk köreinkben, kedves
Areus



Hol is kezdjem? Talán az avialany és a becenév választásánál. Úgy érzem, mindkettő tökéletesen kifejezi azt, amit aztán leírva is elénk tártál magadból. Bár biztos vagyok benne, hogy amit belőled a soraid, mint kisebb büszke, ámde cseppet sem eldicsekvő beismerő vallomásként elénk tártak, még közel sem minden, amit érdemes rólad tudni és amivel majd találkozhatunk a játéktéren, de a karakter lényegét ezek összessége teljesen jól átadja.

Ki lenne ő?
Egy újabb beteg ember az amúgy is mindenféle kórságoktól és elmebajoktól hemzsegő kis világunkban. Egy kegyetlen gyilkos, aki az áldozat elveszejtésének minden egyes másodpercét kiélvezi, éppoly természetességgel, mint amilyen másnak a fésülködés. Számára ez nem csak kényszer, hanem hitvallás, mintha csak valóban a lelki üdvösség elnyeréséért is tenné egyben; nem csak mert szenvedély, táplálék, és egyéb testi igények kielégítése áll a középpontban. Bár játékosként egyben eltölt ez némi ellenérzéssel, ahogy a kis ereklyéid gyűjtése és becsben tartása is -ami azért tisztelni is való egyben-, azért bevallhatom, borzongató a tudat, mekkora fanatistát is sikerült alkotnod. És ráadásul milyen könnyedén kifejezve, a lehető legnagyobb természetességgel megjelenítve egy kiragadott helyzetet az életéből, egy átlagosnak mondható napot. Egy példát az Aratásra, egyetlen esetet a számtalan közül.

De ki lenne még ő emellett? Mert jóval tartalmasabb, jóval több egy egyszerű beteg elménél, vallási követőnél.
Amennyire önálló, annyira alattvaló is, hű szolgálója és követője a hölgynek, aki csoportját vezeti és uralja. Annyira, hogy érte még a szokásos napi (?) rutint is képes mellőzni, félretenni akár, vagy rövidebbre szabni annál, amire vágyna, amennyit kellemesnek érezne - s teszi mindezt kötelességtudóan, egy pillanatnyi ellenkezés nélkül, egyértelmű jeleként annak, hogy a szükség is bármikor bonthat törvényt.

Nem szaporítanám tovább a szót, már csak annyit szeretnék jelezni, hogy amennyire tetszett a karakter, épp annyira érzem úgy, hogy érdemes lesz tőle tartani, már csak a tekintélyt parancsoló megjelenése miatt is akár. S bár két teljesen külön világ vagyunk, és nem is biztos, hogy adódik majd alkalmunk egy légtérben tartózkodni valaha, azért én így távolról is adózom maximális tisztelettel.

Üdvözöllek köreinkben, és csoportodban is. Ideje foglalóznod, hogy aztán belekezdhess az Aratásba.

Halle

Vissza az elejére Go down
 
Areus - az Arató - Jahn
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Hive City :: Némi civilizáció :: Lakosaink :: Akik már megérkeztek :: Wendigo-
Ugrás: