Ennyit rólam tömören
Bájosnak tűnhetek... talán. Igen, az emberek elbizonytalanodnak a közelemben, mert egyszerűen nem tudnak hová tenni. Kinézetre teljesen átlagos, sőt csinosnak mondott nő vagyok, de a kisugárzásomban rejlik valami, ami miatt az emberek óvatosan közelednek felém. Olyan vagyok, mint egy vihar. Teljesen kiszámíthatatlan, fogalmam sincs, mikor robbanok, mert azt egyetlen félrecsúszott szó, vagy tett elő tudja nálam idézni. Szemeim sokszor semmiről nem árulkodnak, azokba már nincs érzelem, noha bennem még akad. Talán azon kevesek közé tartozok, akik összeszűrték a levet a pszichológusokkal, de higgyétek el... meggyógyított, valószínűleg. Nem tudhatom, mert azon időszak után, sose próbálkoztam beilleszkedni a normális, hétköznapi emberek közé.
Életem története
Mióta az eszem tudom, a hetes az én körzetem. Apu huscarl volt, és amiatt is vesztette életét, anyu azóta áttért a testi pénzszerzésre. Mentségére legyen mondva, míg házas volt, hűséges is, de senki nem várhatja el egy nőtől, aki tizennégy évesen szült meg, hogy a hátralévő életét gyászban töltse. Hisz élni sose volt ideje. Engem meg abszolút nem zavar, hogy az anyám akár a nővérem is lehetne, sokkal jobban kijövünk.
Én tizennégy évesen öltem először. Anyu egyik kuncsaftja rájött hol lakik, s mivel a nőt nem találta otthon, velem akarta megtenni azt, amiért jött, s fizetett volna. Sose voltam impulzív, egészen idáig. Azon az éjjelen elborult az agyam, vörös köd áradt szét benne, s mire észbe kaptam, remegő kezemben a nagy kés volt, a férfi meg holtan, vérben áztatva feküdt a padlón. Nem, nem a látvány ijesztett meg, hanem az, hogy elnézve őt, nem éreztem semmit. Nem éreztem, hogy rosszat tettem volna, nem volt bennem az az érzés, ami miatt kiürül valaki, ha életében először öl. És ezért kellett terapeutához járnom. Nem mondhatni, hogy könnyű dolgunk volt egymással. Én nem akartam beszélni, nem akartam, hogy idegen turkáljon a fejemben, ő meg nem nagyon tolerálta a kitérő válaszaim, vagy épp a hosszú hallgatásaim. Nem kellett sok idő, és az alkalmak, amik az agyam feltérképezéséről szóltak, gyorsan átcsaptak valami mássá. Hogy rosszul kellene éreznem magam, hogy egy akkor negyvenes éveiben járó férfinek adtam a szüzességem? Hogy tudtam, családja van, boldog családja, de újra és újra kéjesen vonaglottam az asztalán? Nem tudom.
Nem tartott tovább két évnél, míg megszólalt benne a lelkiismeret, és hamis diagnózist állítva fel, utamra engedett. Nem kerestem többé.
Átvettem inkább apám helyét a huscarlok között. Nem igazán hat meg a mai napig sem, hogy vannak páran, akik nehezményezik, hogy testőr vagyok... hogy Neki a testőre vagyok, mintha legalább is lenne szüksége olyanra.
Valami, ami igazán fontos
A fegyvereim, az anyám, a rangom, Ő.
Kezdőlap
Gratulálok! Rekord sebességgel készültél el az ET-vel! Úgy látszik a Mjölnir gang gyorsan gyarapszik! De ezen nem csodálkozom, a hetes igazán idilli környék.