K & D - csak egy átlagos nap

Mert olykor ezt is kell. Ránézni az itt lebzselőkre, és megértetni egy-kettővel, hogy nem kellene olyasmit tenni, ami ütközik az elveinkkel. És én még most se tudom megunni a tekinteteket. Azoké az emberekét, akik nem mernek elém állni, és megkérdezni, mit keresek én Mellette? Mit tudhatok, amiért Hagyja, hogy mellette sétáljak, hogy Beszél, hozzám, nem csak kerüsztül néz rajtam, ahogy a többin? Őszintén szólva jobb is, mert erre a kérdésre választ nem tudnék nekik adni. Így hozta a sors. Én csak el akartam foglalni a helyem, ami apám után járt nekem, aztán meg csak tettem azért, hogy itt kössek ki, ahol.
- Vele a múltkor is probléma volt - biccentek fejemmel a kofa felé, akinek a szeme sem áll jól, noha engem aztán nem tud elrettenteni. Csak gondoltam, közlöm Kristoffal, hisz kisebb balhét sikerült itt teremtenie.
Egyébként a mindig zajos helyen, most vágni lehet a csendet. Ez van, ha Ő betéved  valahová. Nem, nem él bennem a hiúság, hogy azt gondoljam, a fagyott légkörnek én vagyok a kiváltó oka.

~ Megjegyzés ~ Szószám ~ ☆ ~

Ez a lány.
Valóban ennyire jó? Még csak pár hete a Huscarlom, még is olyan, mintha mindig is együtt dolgoztunk volna. Könnyen szót értek vele, nem kérdez és fecseg feleslegesen, a dolgát pedig tökéletesen érti. Bájos pofi, a ránk szegeződő szempárokból süt, hogy semmit sem értenek. De nem is kell nekik. Ez nem az ő szintjük. Ők csak egy fiatal arcú csitrit látnak benne, én a karom meghosszabbítását. Korábban nem gondoltam volna, hogy egy nő tölti majd be ezt a pozíciót - kellemes, már-már megdöbbentő csalódás volt. Mikor beállított a székhelyemre azzal, hogy a testőröm akar lenni. Az arcába röhögtek, de csak míg el nem törte a srácok ujját. Élvezet volt nézni, ahogy egy mozdulattal törli le a kanok képéről a vigyort. A lány, akinek első ránézésre még szinte tojáshéj van a seggén - a megtévesztés mestere. A korábbi jobbomra hivatkozott, mint kiderült, az apjára. És igen, tudtam is róla, hogy van egy kölyke, de arra nem számítottam, hogy az a bizonyos "kislány" szemrebbenés nélkül állít be hozzám és tér rögtön a lényegre. Nem reszketett, ahogy az emberek szokták errefelé, hiszen félnek és tisztelnek. Daphne egyenesen a szemembe nézett és állta a tekintetemet. És ez határozottan tetszett. Már akkor tudtam, tökös csajról van szó. Az összes emberemet verte, észbelileg és egyéb képességek terén is. Az apja lánya. A fegyverekhez pedig úgy ért, hogy attól még a taktikai egység tagja is zavarba jöttek. Nem volt kérdéses, hogy megkapja-e a melót. Neki aztán nem kell árulnia a testét a húgom szárnyai alatt, mint sokaknak. Ezzel a pozícióval ugyanis jár annyi, hogy ne szoruljon "kiegészítésre". Mint az anyja, aki meg lett lőve, mikor a férje padlót fogott. Hiába, a Huscarlnak inkább kell magára vigyáznia, mint rám. Én meg tudom védeni magam, nem is ezért létezik ez a beosztás. Az anyja mellesleg ügyes, tapasztalt. Egészen más élményt nyújtott, mikor beállt a lányok sorába, mint azok a húsz év körüli virágszálak. Szeretem kipróbálni Micha jobbik áruját. Úgy látszik, tehetséges, talpra esett család, nem csalódtam bennük. De ha D. még is egyszer elárulna, szemrebbenés nélkül eresztenék golyót a szeme közé. Így megy ez nálunk. Mert én senkiben sem bízom teljesen, nem engedhetem meg magamnak és nem is akarom.
Megállok, ahogy Daphne elvezet a problémás fickóhoz. Hallgatom amit mond. Sok ember van körülöttünk, de egy pisszenés se hallatszik. Mindenki reszketve várja, mit teszek, mert azt nem lehet előre kiszámítani. Csak az új lány tűnik higgadtnak. Előveszem a magnumom, súlyos, nehéz példány, Colt Anaconda. A férfi homlokához nyomom és kioldom a biztosítékot.
- Ha valami nem tetszik, ha valami kell, hozzám lehet fordulni. De a magánakciókat rühellem.
Nehéz eldönteni, kihez intézem a szavakat, de egy biztos, őrült robajjal csapódik közvetlen közelről a kofa homlokába a nagy kaliber, leszaggatva a koponyatetőjét. A fegyver füstölög a kezemben még egy darabig, mire lustán végig pásztázom a népséget, akiket újra és újra meg kell zabolázni, de már megszoktam. Rutinom van benne. Azzal megindulok abba az irányba, amerről jöttünk és tudom, nem kell intenem a fejemmel, hogy a Huscarl kövessen. A csürhe pedig szétszéled mögöttünk - ismét egy ideig kuss lesz -, mi pedig foglalkozhatunk a többivel. Út közben beszélgetek a nővel, de a hangunk már nem ér el a csőcselékhez.
- Az ilyesmit célszerű csírájában elfojtani. Még mielőtt lázadás szít.
Jegyzem meg közömbösen, az emberélet nem túl nagy érték a szememben, csak kivételes esetekben az. A csaj apjáért például kár volt, de kárpótlásul meg is kaptam az utánpótlást.
- Hasonló esetekben, nyugodtan nyomj fegyvert a képükbe. Van aki csak abból ért.
Hatalmazom fel, mert azért még tanulhat ezt-azt.
- Nem értik, ki vagy és hogy kerülsz mellém. Hát mutasd meg nekik. Ha ledugod a torkukon a pisztoly csövét, kapásból fel fogják fogni. Minél előbb, annál jobb. Nekik és nekünk is. Könnyíti a munkát.
Menet közben a lányra pillantok, talán egy félmosoly játszik cinkosul a bajszom alatt, de ezt nem lehet egyértelműen eldönteni.



Heathens